2018. február 12., hétfő

Szakácskönyv az élethez

4. rész
Apró koccanások, neszek…
- Mi a…??? – motyogta magában Zoé, miközben próbálta kinyitni a szemét, sikertelenül. Inkább visszacsukta és a fejére húzta a pokrócot. Ám ekkor megérezte a kávéillatot, ami követte a takaró alá és pimaszul az orrát csiklandozta. Egy darabig küzdött ellene, majd mégis úgy döntött, felkel.
A zajok a konyhából érkeztek, ahogy az illat is. Zoé kissé meglepődött, mert Panni nem tartozott a korán kelők közé, ahogy ő sem, az meg igazán nem jellemző rá, hogy hajnalban kávét főzzön. Beóvakodott a konyhába, sehol senki, viszont az asztal megterítve, kávé és pirítós előkészítve.
- Álmodom! – motyogta a lány maga elé. – Egész biztos álmodom!
Belecsípett a saját arcába, fájt. Azt is érezte, hogy hideg a csempe a talpa alatt, mert nem húzott papucsot. Végül bizonytalanul a kávéscsésze felé nyúlt. A kávé majd eldönti, hogy álom ez vagy valóság…
- Jó reggelt angyalom! – csicseregte egy friss hang, amitől Zoénak a torkán akadt a korty kávé, és élesen az agyába hasított a gondolat, hogy ez bizony a zord valóság…
- Anya! Te hogy kerülsz ide? És mi ez az egész?
De az anyját nem lehetett kizökkenteni a szerepéből. Ez a szerep a csodálatos, gondoskodó, mosolygó anya szerepe volt, amit azóta játszott, hogy a lánya megszületett.
- Édes kislányom! Mitől vagy ma ilyen morcos? Na, gyere, ülj csak le, idd meg a kávédat, és nyugodj meg szépen. Csak nem gondoltad, hogy magadra hagylak ezen a nagy napon, amikor életedben először dolgozni mész?
Azzal választ sem várva már taszigálta is a lányt az asztal felé, kihúzta neki a széket, lenyomta rá, persze csak finoman, ahogy mindig is csinálta és persze a lány nem ellenkezett, ahogy sohasem. Most már biztosan tudta, hogy ébren van, mert álmában ellenszegült volna.
- Anya, ne tedd ezt! – most csak ennyire tellett, vérszegény hangon, alig volt valamivel több, mint egy szívből jövő sóhajtás. De az anyja meghallotta…
- Jaj, kislányom! Mit ne tegyek? Ne szeresselek? Ne gondoskodjak rólad? Nahát, erről szó sem lehet! Előbb vagy utóbb te is belátod, hogy ez a dolgom. Hiszen te vagy életem legnagyobb megvalósítása. Annyira büszke vagyok rád! Nézd, milyen ügyes vagy! Mennyi mindent elértél ilyen fiatalon! A te  korodban nekem alig volt pár ruhám, amit felvegyek, neked meg lakásod és munkád van…
Az anyja csak mondta, mondta és Zoé csak arra tudott gondolni, milyen jó az árváknak… legalábbis ebből a szempontból védettek, bár tulajdonképpen a helyzetük biztosan nagyon szomorú.
 … nem kellene felköltenünk Pannikát is?
Ezt a megjegyzést már kiszúrta a lány füle, és elvigyorodott, mert arra gondolt, hogy Pannikának most letekeri a fülét, amiért beengedte ezt a mindenkit maga alá temető tornádót. Biztosan félálomban ajtót nyitott neki és visszafeküdt. Talán már nem is emlékszik.
- De, anya, megyek is, felköltöm! – indult megadóan a Panni szobája felé, de nem kellett felköltenie. Megtette helyette a kávé illata, az előszobában szinte egymásnak ütköztek.
- Vigyázz! – húzta be Zoé a konyhaajtó melletti sarokba a lányt. – Ne lepődj meg! Vendégünk van!
- Csak nem az… - kerekedtek el Panni szemei, de mielőtt folytathatta volna, Zoé befogta a száját a tenyerével.
- De, az anyám! Itt van és kávét főzött, reggelit készített és fogalmam sincs hogy jutott be! Talán neked van valami halvány sejtésed? Levette a kezét a Panni szájáról, met kíváncsi volt a válaszra.
- Arra gondolsz, hogy én engedtem be? – pislogott bizonytalanul Panni. – Nem is tudom! De nem hiszem, nemrég ébredtem fel, erre  a mennyei kávéillatra. Nem beszélgethetnénk tovább a konyhában, hogy ihassak végre egy kortyocskát belőle.
- Siessetek lányok! Minden kihűl!
- Na látod? – mondta Panni és félretolta barátnőjét az útból. – Én is pont így gondolom.
- Csókolom, Juci néni! – köszöntötte vidáman az asszonyt. – Nagyon jók itt az illatok!
- Szervusz Pannikám! Legalább neked jó kedved van. Zoé nagyon morcos ma reggel.
- Á, dehogy, csak izgul egy kicsit. Igaz? – nézett kérdőn Zoéra, aki közben bekullogott a konyhába és letelepedett egy székre. A konyháig megtett pár lépés alatt eldöntötte, hogy megadja magát a sorsnak, reggelizik, és mielőbb lelép, még mielőtt az anyja kitalálja, hogy vele megy kézen fogva a munkahelyére is, hogy leégesse már első nap.
- Ühüm! – hagyta rá a lányra. Közben betömött a szájába egy nagy darab vajas pirítóst és jóízűen majszolta. Ezen az anyja elmosolyodott, jóleső érzéssel nyugtázta, hogy érdemes volt törnie magát, mert a lánya eszik.
Megreggeliztek, gondosan felöltöztek és kicsinosították magukat, közben a mama jó tanácsokkal látta el őket az első munkanapot illetően. Zoé már nem berzenkedett, egyre jobban átjárta az izgalom és az járt a fejében, hogy ez az a nap, amikor az igazi élete kezdődik. Mától kezdve felnőtt lesz. Olyan karriert épít magának, amiről mindig is álmodott. És a rég megálmodott életébe a legszebb ruhájában és a legjobb cipőjében fog besétálni. Még egy kevés parfümöt is szórt magára, bár tudta, ezt nagyon meg fogja bánni, mert nem tudott semmilyen illatot magán elviselni.
- Istenem, de gyönyörű vagy! Csak úgy ragyogsz! Meg te is Pannikám. – csodálta őket a mama az ajtóban. - Menjetek csak! Én majd mindent elpakolok, meg egy kicsit rendet rakok, ha már itt vagyok.
- Na ettől féltem! gondolta magában Zoé, de hangosan csak egy erőtlen tiltakozásra futotta. - Ugyan anya, erre tényleg semmi szükség
- Jól van, jól van!Már hogyne lenne! – mutatott az anyja a nyitott ajtón keresztül a nappaliba, ahol még ott tornyosultak a tegnapi dobozok, széttúrt tartalmukkal, -  Ne törődjetek velem, csak menjetek! Én majd bezárom az ajtót, reggel a házgondnoktól kaptam egy kulcsot.
A lányok jelentőségteljes pillantással egymásra néztek. Most már legalább az kiderült, hogy jutott be a mama a lakásba.

- Hát jó, gyere, Panni, menjünk! – adta meg magát Zoé. Kiléptek a lépcsőházba és szótlanul ballagtak a ház előtt parkoló autó felé. Beszálltak, elhelyezkedtek, becsatolták magukat, majd Zoé gázt adott és elindultak, hogy megvalósítsák az álmaikat. maguk mögött hagyva mindent és azzal együtt a szüntelen aggódó mamát is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

  Karfiolpizza, az egészséges kényeztetés A karfiol nagyon sookoldalú alapanyag és bár mindannyiunk kedvence a rántott karfiol, azon túl i...