2018. február 8., csütörtök

Szakácskönyv az élethez

2. rész

A fehérre meszelt falú barátságos, meghitten apró teremben a négy sorba rendezett székeken vagy tizenöt ember ült, férfiak, nők vegyesen, csendben, szinte megilletődve. Kellemes francia sanzonmuzsika szólt, sehol semmi, ami főzésre utalna, vagy emlékeztetne. Zoé sóhajtva lerogyott egy üres székre a hátsó sorban, s ekkor vette észre a sárga foltot két sorral arrébb. Pontosabban mustársárgát, és a hozzá tartozó undok vigyorgó arcot, aki hátra fordulva éppen őt bámulta. Önkéntelenül lennebb csúszott a széken, mintha el akarna tűnni.
- Remek!- fakadt ki, csak úgy magának, azon agyalva, hogy milyen halálnemet válasszon az ürgének. De nem maradt ideje alaposan kivesézni a témát, mert belépett egy kellemes külsejű, középkorú férfi, aki fekete nadrágot és hófehér séfkabátot viselt. Határozott léptekkel a CD lejátszóhoz sietett, kikapcsolta a zenét, majd a jelenlévők elé állt és meghajolt.
- Köszöntöm önöket! A nevem Séf Pierre, és azért vagyok itt, hogy az elkövetkező nyolc hétben megismertessem önöket a francia konyha alapjaival.
- Nyolc hét! – morogta maga elé Zoé – Nyolc hét! Én ezt nem élem túl!
- Először is, hadd mondjam el önöknek, - folytatta a Séf – hogy remek választás volt ez a tanfolyam, hiszen a francia konyha minden konyha királynője. Itt mindent megtanulhatnak, amire szükségük van, a levesektől a desszertekig. Az sem baj, ha még soha nem főztek. Az alapoktól indulunk, hogy eljuthassunk a csúcsokig. Most pedig fáradjanak velem a tanulókonyhába. Itt az ajtó melletti asztalon kötényeket találnak. Kérem, vegyenek fel belépés előtt egy kötényt!
A séf visszament azon az ajtón, ahol belépett az előtt. A résztvevők szedelőzködni kezdtek, mindenki a kötényes asztalhoz ballagott, ahol elvette a neki szánt kötényt. Zoé is így tett, közben igyekezett minél nagyobb távolságot tartani a mustársárga folttól. A férfi a szeme sarkából a lányt figyelte és igyekezett minél közelebb férkőzni hozzá. Végül az asztalnál egymás mellé kerültek.
- Nocsak! – súgta pimaszul a férfi- Még mindig mérges?
- Ami azt illeti  nem! – súgta vissza a lány sűrű szempilla rebegtetés közepette, kicsit oldalra lépett, miközben a szandálja sarka mélyen a férfi cipőjébe fúródott.
-Á! Ez jó hír! – szisszent fel a férfi. – Viszlát a teremben!
Zoé felkötötte a kötényt és belépett az ajtón. Szinte leesett az álla a ragyogástól. A fényes, krómozott felületeken táncot járt a napsugár. Az előzőnél sokkal nagyobb teremben négy tűzhely kapott helyet, szimmetrikusan a terem közepén elhelyezve. Fölöttük szagelszívó berendezések, melyek oldalára serpenyők voltak akasztva. A beépített tűzhely alatti szekrényben a felszerelés többi darabja várakozott arra, hogy használni kezdje a tanulni vágyó társaság. A terem négy sarkában négy óriási hűtőszekrény terpeszkedett, olyan fényesek voltak, mintha egy űrbázisról kerültek volna ide.
- Most pedig, hölgyek, urak, mielőtt elkezdjük a munkát, ismerjük meg egymást kicsit közelebbről. A tűzhely melletti munkapultra odakészítettem a névtáblákat, arra kérek mindenkit írja fel a nevét, majd tűzze fel. Tollat is találnak a táblák mellett.
A terem febolydult, mindenki megcélozott egyet a konyhapultok közül, Zoé igyekezett ismét távol kerülni a sárgaöltönyös pasitól, de alig kezdte el a nevét felírni, a válla fölött beszólt:
- Szép a kézírása, kedves Zo! Remélem az előbbi kis cipősarkas intermezzo kiegyenlítette közöttünk a dolgokat. Most már szent a béke?
- Zoé! A nevem Zoé! – pördült meg a lány - És békére ne számítson, maga seggfej! Remélem mielőbb előkerülnek a kések, úgyhogy csak háttal a falnak!- mondta fenyegetően egyenesen a férfi szemébe nézve, ami meglepően tiszta, nyugodt és kék volt, körülötte nevetőráncok. A férfi állta a pillantását és most is mosolygott.
- Értem. Igyekszek vigyázni! Örülök, hogy megismertem Zoé! Szabad a tollat?
A férfi elvett egy névtáblát, ráfirkantotta a nevét, majd kitűzte. Zoé nem akart odanézni, de a szeme nem engedelmeskedett. Márk. Ez állt a táblán. Egy pillanat múlva elkapta a tekintetét.

- Hát én nem! – vetette oda, majd átment egy másik pulthoz. A férfi nem követte, figyelmét a séfnek szentelte, mert elkezdődött az oktatás.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Csirkehúsos karfiol

Ilyenkor nyáron van szezonja a frissen roppanós karfiolnak, ami tulajdonképpen egy tökéletes szépségű, ízével is örömet adó virág. Én nagy...