2010. július 22., csütörtök

Rakott palacsinta


Nem vagyok nagy palacsintarajongó, de a családom szívesen palacsintázik. Többnyire csak úgy simán: mindenki megkeni és feltekeri magának. Nemrég eszembe jutott egy gyerekkori édesség, amit a boldog tanítóképzős évek alatt volt szerencsém többször fogyasztani, a Házinénim jóvoltából, aki saját gyermekeként szeretett minket. Sajnos arra nem emlékszem hogy hogyan csinálta, de ez nálam, mint már említettem nem gond, tudom milyen ízű kell legyen és addig dolgozom az ügy érdekében, amíg sikerrel járok. Itt eszembe jutott egy sztori kezdő háziasszony koromból ( Rengeteg jó kaját főztem akkoriban, melyek jó részétől magam is hánytam. Szóljon mentségemre, hogy mindössze húsz éves voltam, mindenféle gasztronómiai tapasztalat nélkül). Na szóval a sztori: töltött káposztát kívántam és megkérdeztem a suliban a tapasztalt tanítónéniket, hogy mi módon készíthetném el. Ők jóindulatúlag elmagyarázták, sajnos románul ment a szöveg és nem sokat értettem belőle, de azért összeállítottam valami töltött káposzta-szerűt, amit feltettem a tűzre és dobogó szívvel vártam. Csak akkor nyugodtam meg, amikor megéreztem, hogy töltött káposzta szaga van. Persze ezen másnap a kolléganők jót röhögtek. Mai napig nem vagyok biztos benne, hogy a sztorin vagy a román tudásomon.
Na de térjünk vissza a palacsintához.
Első lépésként megkavartam a palacsintatésztát némi gépi segéderővel húsz evőkanál liszt, egy tojás, kevés tej és ásványvíz hozzáadásával. A tésztát a szokottnál egy kicsit vastagabbra készítettem. Megsütöttem a palacsintákat, egyik felét jól, a másikat alig és rögtön megkentem a töltelékkel, ami egy üveg eperdzsem és 4 evőkanál cukros dió ínycsiklandozó duettjéből született. Mindig a palacsinta kevésbé sült felére jött a töltelék, arra a következő palacsinta. Amikor elfogytak a hozzávalók csinos kis torony volt már a tányéron. A torony tetejét megkentem két tojás keményre vert habjával, amibe 4 evőkanál cukrot is belevertem és a végén egy kis maradék diós lekvárt is beleforgattam. A műremek a sütőben vette fel a végleges formát: addig sütöttem mérsékelt lángon, amíg a hab kicsit megpirult. Szeletelve fogyasztható, mint a torta. Annyira finom, hogy biztosan hizlal.

2010. július 20., kedd

Töltött hagyma


Bevallom, ha szóba jön a hagyma, szívesen lakomázom belőle, nem igazán izgat, hogy büdös. Ugyanez a helyzet a fokhagymával is és Istennek hála egy fokhagymakúrának köszönhetően, amit tavaly nyáron végeztem, ehetek amennyit akarok. Első hallásra a hagyma olyan emlékeket aktivizál, mint a zsíros kenyér, szalonna, paszulyleves... Ezek mellé szoktam enni kísérőnek. Aztán láttam egy képet valahol amelyen töltött hagyma pompázott. Természetesen azonnal kedvet kaptam egy saját változatra. Vásároltam három szép nagy hagymát, ez azért olyan különleges, mert főzéshez kicsiket szoktam venni. Megpucoltam a hagymákat és megfőztem. Ezután kiszedtem a belsejét. A töltelékhez egy tonhalkonzervet és a hagyma kikapart belsejét összedaráltam, sóval, borssal és egy kis mustárral ízesítettem. Beletöltöttem a hagymákba, tűzálló tálba helyeztem és egy kis kocka vajjal a hagymák tetején forró sütőben jó negyedórát sütöttem.
Az eredmény nagyon meglepő: a hagyma édes lett, amit a jól összeállt kicsit savanyú töltelék nagyon jól feldobott. Egy kicsit kidíszítettem olajbogyó darabokkal.

Házassági évforduló és aranygaluska



Nem tudom más hogy van vele, de én viszolygok az ünnepi tortáktól. Lehet valami kora gyermekkori trauma húzódik meg a háttérben vagy egyszerűen csak nem szeretem a krémes dolgokat, úgy értékelem őket, mint Tigris a mézet: olyan nyilem-nyalom izé... Szerencsére a családom sem kérte tőlem soha, hogy ilyesmit tegyek az asztalra, bár volt néhány vérszegény próbálkozásom torta ügyben. A 27. szülinapomra például háromszor is megsütöttem ugyanazt a dolgot, mire egészben maradt. Némi önmarcangolás után feladtam: azt sütök, amit mindenki szeret. Így lett kinevezve az aranygaluska szülinapi süteménynek, amit, ha tortaformába helyezve sütök meg még torta formája is van.
A hét végén ünnepi alkalom is került: a 15. házassági évfordulónk, e nemes alkalom tiszteletére egész hétvégén sütöttem, főztem és elmélkedtem az elmúlt 15 éven, amiről fogalmam sincs hogy hogy telt el, mintha csak tegnap lett volna, hogy összeházasodtunk...
Na szóval, vissza a galuskához. A fánknál már leírt tésztából készül. Fél kg. lisztbe finoman belekeverek egy zacskó instant élesztőt és egy csipet sót. Két tojás sárgáját kikavarok két evőkanál porcukorral, a liszthez adom, teszek bele még egy negyed felolvasztott vajat majd kb. 7 dl langyos tej folyamatos hozzáadásával közepesen lágy tésztát dagasztok. Huzatmentes helyen konyharuhával letakarva kelesztem, amíg duplájára nő, majd átgyúrom. Nagymamám receptje szerint most olvasztott disznózsírba mártott kanállal galuskákat kellene belőle szaggatni. Na itt egy kicsit közbelépek én és nem kanalazok. A tésztát szépen kinyújtom, mint a fánknál, ujjnyi vastagságúra, és pohárral kiszaggatom. Az így kapott kis korongokkal betakarom a vajjal kikent tortaforma alját, jó alaposan megszórom cukrozott darált dióval, meglocsolom olvasztott vajjal, majd egy újabb réteg korongocskát rakok az előzőre, úgy, hogy az alsó réteg mindenütt takarva legyen. Ismét dió, ismét vaj és mehet is a jó meleg sütőbe. Kb. 4o perc alatt megsül, arra kell vigyázni, hogy ne égjen meg a dió a tetején. Amikor tálalom csak leveszem a tortaforma oldalát, ás mehet is az asztalra. Nem kell vágni, mindenki táp belőle egy kedvére való nagyságú darabot. Az is jó benne, hogy az egész család egy tálból csemegézik.

2010. július 16., péntek

Borsóleves

A borsó, állítólag rengeteg vitamint tartalmaz, nem hizlal. És persze az sem mellékes, hogy finom.
Állítólag a magyarok még vándorlásaik idején ismerték meg ezt a növényt, magyar neve török eredetű. Lehet, hogy van bennem valami az ősmagyar spirituszból, de én nagyon szeretem a borsót, főleg főzelék formájában, de most kedvem szottyant egy kis levesre, amit meg is főztem úgy, ahogy azt az ösztöneim súgták. Mikor elkezdtem esküszöm nem tudtam mi lesz belőle. Úgy kezdődött az egész, hogy ezek a huncut kis zöld bogyók rám mosolyogtak a piacon, ezek után már nem hagyhattam ott őket. Egy szimpatikus őstermelő árulta.
Hazatérve a két normál méretű befőttesüvegnyi adagot megmostam és bő vízben két húsleveskocka társaságában feltettem főni.
Amikor a szemek megfőttek, levettem a tűzről kicsit letöltöttem a levéből (ami kihűtve nagyon jó sós vitamin ital) majd összeturmixoltam. Visszatettem a tűzre és egy vékony kis tejfölös habarással krémesítettem. Magyarán: két kanál tejfölt, egy kanál lisztet és két kanál vizet habverővel homogén pasztává vertem és beletöltöttem a levesbe. Az eredmény eléggé kielégítő volt, s hogy tartalmasabb legyen feldobtam egy kis daragaluskával. Ehhez kellett egy tojás, aminek a fehérjét kemény habbá vertem, majd belekevertem a sárgáját és két evőkanál búzadarát. Feltettem egy kis lábas vizet főni, amíg a víz felfőtt hagytam, hogy a dara beszívja a tojást, majd a zubogó vízbe egy mokkáskanállal, miután a masszát jó alaposan összekavartam, kis galuskákat szaggattam Először csak egyet és megbizonyosodtam róla, hogy nem fő szét. Ha a próbagaluska szétfő nem árt még egy kis darát kavarni a masszába. A megfőtt galuskákat szűrőkanállal kiszedegettem és beletettem a borsólevesbe. Isteni finom lett. Sajnos a fénykép nem a legjobb...

2010. július 12., hétfő

Dinnye


Kicsit vakációztam, remélem túlélte hiányomat, akit érdekel miket irkálok.

A vakáció illatai még itt vannak az orromban, köztük ott a dinnye illata. Már a dinnye szótól összefut a nyál a számban. Arról nem is beszélve, hogy ez a finom gyümölcs tápláló és tisztító hatású, egy kis elszántsággal még fogyni is lehet tőle.

A megfelelő görögdinnye kiválasztása nagy szakértelmet igényel, ezért ha nem kívánjuk néhány napra eltenni, inkább lékeltessük meg. Ha mégis vállalkozunk a kiválasztásra, akkor kerüljük az olyan dinnyét, amelynek a leszakított indája nem elég fonnyadt, mert ez még éretlen. A mielőbbi piacra jutás, vagyis a magasabb ár elérése érdekében előfordul, hogy éretlenül leszaggatják a görögdinnyét. Ezt a zöld inda, illetve késsel történt leválasztás esetén a friss, nedvdús vágási felület egyértelműen jelzi.

A kellően sötétzöld dinnyét vegyük kézbe, és ütögessük meg az oldalát. A jó dinnye kongó hangot ad, és lékeléskor a vágás mentén továbbreped a héja. Amennyiben tompa, puffanó hangja van, akkor ne vegyük meg, mert vagy túlérett, vagy a hosszú tárolás következtében megposhadt. Ha az oldalán nem találunk sárga foltot ez azt jelenti, hogy a termelő átforgatta a dinnyét, hogy hamarabb érjen, és korábban megjelenhessen vele a piacon. Ez nem árt neki, sőt kifejezetten hasznos, mivel így mindenütt egyenletesen érett lesz. Igyekezzünk mindig frisset venni, mert ez finomabb, és a hűtőszekrényben is tovább tárolhatjuk. Ennek legbiztosabb jele, héjának a hamvassága. Ez a vékony, szürke bevonat azonban néhány nap után lekopik róla, és ezt követően már csak a kereskedő szavahihetőségében bízhatunk.

4 napos dinnye kúrával akár 3-4 kg-tól is megszabadulhatunk. Egyetlen szabály, hogy csak dinnyét szabad enni. Vigyázni kell az ásványi anyagok pótlására, amit pezsgőtablettával könnyen elintézhetünk.

Dinnyére fel!

2010. július 4., vasárnap

Levendula


Vannak illatok, amiket soha nem felejtünk el, főleg ha kellemes élmények kapcsolódnak hozzájuk.
A kertemben két bokor levendula is pompázik, nem rég levagdostam a virágokat. Nagyon jó illatuk van, ha beteszem a szekrénybe nem kell molyirtót vásárolni. Amíg a kertben pompáznak a virágok távol tartják a hangyákat és a levéltetveket.
Szeretem a ruhák közé rakott száraz, illatos virágot, eszembe jut a nagymamám, akinek bazsalikomillatú volt minden ruhája. Én a bazsalikomot a paradicsomos ételekbe szórom, de a levendula szívesen látott vendég a szekrényben. Arról nem is beszélve, hogy torokfájásra a levendulatea kitűnő gyógyszer, baktériumölő hatásának köszönhetően. Csak vigyázni kell vele, mert nem válogat, a jókat is kinyírja.

2010. július 1., csütörtök

Csokoládé


Ma kaptam valakitől ezt a kis eszmefuttatást, mélységesen igaznak tartom.
A csokoládét a kakaócserje babjából nyerik.
A bab zöldség.
A cukrot cukorrépából nyerik.
A répa és a bab is zöldség.
Tehát a csokoládé zöldség.

Hogy egy lépéssel továbbmenjünk – a csokoládéban tej is van, tehát a csokoládé egészséges.
A mazsola, meggy, barack és eper, amivel meg van töltve a csokoládé, a gyümölcsök közé tartoznak, úgy hogy egyél csak amennyi jólesik.
A csokoládé jó a stressz ellen :

Nézd med : A "STRESSZED" visszafelé olvasva : "DESSZERT(S)"
Na szóval ezt aztán senki sem meri megcáfolni.

Paradicsomos szelet

Paradicsomos szelet Hozzávalók 4 személyre: 4 szelet szalonna, 4 szelet tarja, 4 evőkanál paradicsompüré, 8 cikk fokhagyma, só, bors,...