2010. november 30., kedd

Zakuszkaparti





Egy kicsit lejárt már az ideje, de csak most kaptam meg a fotókat, egy ilyen nagy horderejű esemény alkalmával ugyanis nem mertem saját magamra alapozni fotó témában. Mivel nagy zakuszkarajongó vagyok, az idén úgy döntöttem magam köré gyűjtöm azokat, akik otthon a saját kis tűzhelyükön megfőzik a saját kis zakuszkájukat és abból a nyilvánosság egy fityiszt kap, mert ha vendég jön azt nem zakuszkával kínálják meg. Mint mindenben a zakuszkában is azt az ízt kergetem, ami mélyen elraktározódott bennem valahol és eredetét tekintve a zilahi éveimre nyúlik vissza, amikor Adyval egy utcában laktam, csak én száz évvel később. Egy nagyon kedves néni volt a házinénim, aki finomakat főzött és, bocsi anya, de a legfinomabb zakuszkákat. Minden reggel kentem egy zakuszkás szendvicset, az volt a tízóraim, de eléldegéltem volna napokig is zakuszkán. Nos, én is próbálkozom a magam receptjeivel, de nyomába se értem az igazinak. Nos, gyanú sem fér hozzá, hogy a parti megszervezésében elsősorban az önzés hajtott, hogy végre ehetek egy kis fincsi zakuszkát. Az ötlet kedvező fogadtatásra lelt és mivel az iskolánkban szerveztem, elneveztem didaktikai zakuszkapartinak, először csak azért mert jól hangzott, aztán kitaláltam, hogy csoportos foglalkozást csinálok a dologból, amíg mások dolgoznak, többet tudok majd kajálni. A résztvevők vagy egy üveg zakuszkával, vagy egy kenyérrel vagy egy üveg pálinkával nevezhettek be. A tanárkollégák díjazták az ötleteimet, de nem mindenki akart dolgozni, leginkább enni akartak... Sajnos az ízt nem találtam meg és egy kicsit elettem magam, de bulinak nem volt rossz és nagyon sokat megtudtunk egymásról meg a zakuszkáról. Például, hogy van egy savanyú változata, amit húsok mellé lehet enni. Egyelőre képek... Recept is lesz, remélem...







2010. november 12., péntek

Pizza



Nem a legmagyarosabb étel, de én nagyon szeretem. Kedvenc napom a szombat, amikor este pizzát tömök magamba, kólás bort iszom és bámulom az X-faktort. Lehet, hogy nem túl intelligens képet fest ez rólam, de nem baj. Aki szeret nem bánja...Remélem...
A pizzát rendelni szoktuk, de én magam is szívesen megsütöm. Sarkalatos pontja a tésztája, én úgy szeretem, ha vékony. Fél kiló liszthez adok 1 zacskó instant élesztőt, csipetnyi sót, majd meleg víz folyamatos adagolásával kidagasztom. Amikor szálas beledagasztok még 2 evőkanál olívaolajat és 1 csipet szárított bazsalikomot. Hagyom megkelni. Közben elkészítem a szószt. Egy doboz paradicsomkonzervet, a héjatlan változatból összeturmixolok majd ételízesítővel, bazsalikommal, borssal és 3-4 cikk fokhagymával ízesítem. Ezt is hagyom állni.
Ha megkelt a tészta, kibélelek vele három tepsit, lehet nyújtani és én húzogatni szoktam, megkenem a tésztát jó bőven a szósszal, erre jön a feltét, ami bármi lehet, amit az ember szeret. Az én kedvencem a pizzasonka és a gomba, erre reszelt sajt jön majd a sütés vége felé. Húsz perc alatt megsül. a három tepsi pizzára egy negyed kilós gombakonzervet és 3o dkg pizzasonkát használok, plusz egy zacskó reszelt sajtot, azt hiszem 2o dkg.

2010. november 11., csütörtök

Édes ragu csirkemájjal


Nem vagyok nagy levesrajongó, de ha már leves, akkor inkább a savanyú változatok a nyerők. Most viszont megkívántam valami mást, valami édeset. Májjal, mert közben az is eszembe jutott, hogy rég nem ettünk csirkemájat, ami pedig nagyon jót tesz a hajnak és a bőrnek, a benne található B vitaminok miatt. Ez mondjuk a sörre is igaz, tehát legközelebb abból főzök levest.
Amit felhasználtam: murok, hagyma, petrezselyem, liszt, tejföl és csirkemáj.
Forró olajban megdinszteltem egy fej apróra vágott hagymát, erre tettem a karikára vágott murkot és petrezselyemgyökeret. Annyi vizet töltöttem rá, hogy ellepje, majd ételízesítőt szórtam rá és fedő alatt puhára pároltam. Amikor megpuhultak a zöldségek, feltöltöttem vízzel, ismét ízesítettem és beletettem 12 db. tisztára mosott csirkemájat. Éppen egy keveset főztem, mert a máj nagyon hamar elkészül és besűrítettem két evőkanál liszt és három evőkanál tejföl keverékével.

2010. november 9., kedd

Töltött tojás


A tojás igazi csodaélelmiszer. Olcsó, finom, könnyen elkészíthető és nagyon tápláló, hiszen gyakorlatilag az összes létfontosságú vitamin megtalálható benne: pédául C-, A-, D-, E-, B-vitaminok, folsav, pantoténsav.
Benne található ásványi anyagok:foszfor, vas, cink, kalcium, kálium, nátrium, szelén, magnézium.
Mostanában sokat szidják, főleg a sárgája miatt, mert állítólag növeli a koleszterin szintet, de tény, hogy heti két tojás még nem ölt meg senkit.
Én nagyon szeretem, kedvencem a töltött tojás, amit már nagyon sokféleképpen készítettem. Leginkább a füstölt lazacos tölteléket szeretem, most tepsiben sült májjal, franciasaláta ágyon készítettem.
Személyenként két tojást keményre főztem. A megtisztított tojásokat hosszában kettévágtam, kivettem a sárgáját. A sárgákat elektromos darálóba tettem, adtam hozzá 1 db tepsiben sült csirkemájat hagymástól, három evőkanál majonézt. Összedaráltam.
A franciasalátát, ami azért született, mert marhahúslevest főztem és maradt egy kis főtt hús és zöldség, egy porcelántál aljára simítottam, megöntöztem majonézzel, erre raktam a megtöltött tojásokat, körülöntöztem majonézzel és savanyú uborka darabokkal díszítettem.
Így készült a francia saláta: a főtt zöldségeket és húst apróra vágtam, adtam hozzá 4 evőkanál konzerv cukorborsót és apró kockára vágott savanyú uborkát. Összekevertem a majonézzel, ami így készült: egy tojás sárgáját 1 evőkanál tormás majonézzel és 2 dl olajjal kikavartam, sóval, ételízesítővel és frissen őrölt borssal ízesítettem végül egy pohár joghurttal könnyűvé tettem.
A füstölt lazacos töltelék úgy készül, hogy máj helyett egy tenyérnyi füstölt lazacot használok, ami a díszítésben is megjelenik.
A lazacos tojás is az én kajám, egy kedves barátom Enikő fényképezte, aki bomba jó képeket készít.

2010. november 8., hétfő

Ravioli leves




A derelye olasz unokatestvére a ravioli, így érthető, hogy kíváncsi lettem rá. Több ízesítésben kapható: sajtos, gombás, húsos. Kísérleteztem vele paradicsomos szószban, de nem voltam oda érte. Aztán levesbe tettem. Egy fej apróra vágott hagymát megpirítottam, erre dobtam a fagyasztott zöldségkeveréket (bébirépa, karfiol, zöldbab, borsó), kevés víz hozzáadásával megpároltam a zöldségeket, majd ételízesítő és só hozzáadása után feltöltöttem vízzel, felfőztem és beletettem a raviolit. Amikor a ravioli is puha lett ecettel besavanyítottam egy picit. Ez úgy történik, hogy két evőkanál ecetet és egy mokkáskanál cukrot adtam hozzá. Amikor az ízek összeértek levettem a tűzről és egy tojássárgáját kikavartam két evőkanál tejföllel, ezzel sűrítettem be.

Paradicsomleves borsóval


Na szóval... Paradicsomleves...Mindenképpen megosztja a közönséget. Van aki eleve szereti és van, aki nem. Mert a paradicsomleves egy nagyon furfangos leves. Elvileg könnyű megfőzni, az ízesítésen múlik minden. Nálam a paradicsom előkelő helyet foglal el az alapanyagok között, sőt önálló ételként is megállja a helyét. Nyáron például hetekig éltem nyers paradicsomon túróval... Kipróbáltam mindenféle túrót, de az igazi a zöldfűszeres telemea volt. Nem tudom ennek a telemea dolognak mi a magyar neve. Házi sajt? A paradicsomleves is gyakori vendég a konyhámban. Készítek egy egyszerű rántást, amit feltöltök paradicsomlével. Habverővel addig kavarom, amíg felfő. A habverőtől krémesen lágy lesz. És ezután jön a titok: a fűszerezés. Egy csipet vegeta, kicsi só, néhány tekerés a borsdarálón és végül a titkos nagyágyúk: egy csipet bazsalikom és egy kávéskanál mustár. A műre egy mokkáskanál cukor teszi fel a koronát. Miután megvan a leve jöhet a többi hozzávaló. Lehet főtt kukorica, főtt tészta, apró habgaluska vagy amit ezúttal tettem bele négy evőkanál konzerv cukorborsó. Hm..... Fincsi!

2010. november 7., vasárnap

Gulyásleves


Bevallom, életemben először főztem gulyáslevest. Bár édesanyám konyhájának alapdarabja még ma is, soha nem kívántam annyira, hogy erőt fektessek a megfőzésébe. Ezen a hétvégén mégis elkapott a vágy a kicsit székelyesebb változat után, amiben köménymag is szerepel. Egy kedves kolléganőm szállított nekem finom házi bio zöldségeket, amik éppen ebbe a levesbe lettek teremtve. Disznóhússal dolgoztam, mert jobban szeretem, mint a marhát.
Egy fej hagymát apróra vágtam, olajban megfuttattam, erre szórtam a kockára vágott húst, fehéredésig sütöttem, majd feltöltöttem egy pohár vízzel, adtam hozzá ételízesítőt és fedő alatt addig pároltam, amíg megtisztítottam 5 szál szép murkot és 3 szál petrezselymet. A kockára vágott zöldségeket a húshoz adtam és feltöltöttem vízzel annyira, hogy ellepje, így pároltam tovább. Megtisztítottam 6 krumplit és kockára vágtam, amikor a murok már szinte puha volt azt is a leveshez adtam, jól feltöltöttem vízzel és gulyásfűszerrel ízesítettem. Ez a kereskedelemben kapható Gulas unguresc néven. Minden benne van, amitől jó lesz a gulyás, a családom nagyon szerette és magam is elégedett voltam a levesemmel.

Töltött krumpli


A krumpli alapélelmiszer minden családban, nem csak ízletes fogások alapanyaga, de nagyon egészséges is, újabban pedig arról regélnek, hogy fogyókúrás ételnek se kutya. Mi tagadás mi nagyon szeretjük és mindenféleképpen szívesen esszük. Most egy kis kolbászhússal összeházasítva készítettem el. A kolbászhús sok mindenre felhasználható, mert már eleve fűszerezve van és megvan a maga ízvarázsa, ami minden becsületes magyar ember tudatalattijából előhozza a gyermekkori disznóvágások izgalmas emlékeit. Nekem speciel Hegyi bácsit juttatja eszembe, aki zsenge gyermekkoromban a falu hentese volt, ő vágta le a disznót és precíz mozdulatokkal pár órán belül úgy darabokra szedte, mintha csak legóból lett volna. Mi ott lestük a ténykedését és jutalmul egy kis perzselt fület kaptunk, épp csak egy falatot, mert a többi a kocsonyába kellett. Huh.... A nyál összefutott a számban...Na térjünk rá a krumplira:
Személyenként két krumplit meghámozunk, hosszában ketté vágjuk és a belsejét kivájjuk. Nyers lebőrözött kolbásszal megtöltjük, összeillesztjük a feleket és baconnal körbetekerjük. Beáztatott római tálban vagy tűzálló tálban fél órán át pároljuk, majd újabb negyed órán át pirosra sütjük. A sütési idő vége felé reszelt sajttal is megszórjuk, én Gouda sajttal szórtam meg, de minden bizonnyal bármilyen más sajt is megfelel a célnak. Egyedüli hibája, hogy nagyon sokat eszik belőle minden családtag.

Mágikus rizsfelfújt


A mágikus rizsfelfújt a család egyik kedvence évek óta. Először is mert könnyű, másodszor pedig finom. Kell hozzá rizs, mondjuk egy csuporral, amit kevés olajon megpirítunk, majd adunk hozzá két csésze vizet és egy leveskockát. Ezt követően lassú tűzön addig pároljuk, amíg a víz elfő róla. Levesszük a lángról, lefedjük és hagyjuk állni egy kicsit, ezalatt a maradék vizet is beszívja. Ezzel a módszerrel köretnek is készíthetünk rizset.
4 tojás fehérjét kemény habbá verjük, hozzáadjuk a sárgáját, egy maréknyi reszelt sajtot és a párolt rizset is lazán beleforgatjuk. Olajjal kikent tűzálló tálba simítjuk, megszórjuk a tetejét reszelt sajttal, és forró sütőben pirosra sütjük. Nagyon finom vacsi egymagában, de tálalhatjuk egy kis ebédről maradt sülttel is.

2010. november 2., kedd

Háromhúsos töltike





Minden házasságban eljön az a pillanat, amikor a felek elkezdenek nosztalgiázni. Nálunk is eljött. Arra jutottunk, hogy első éveinkben a legvagányabb közös programok egyike a piacozás volt. Csak úgy elmenni a piacra, beleszagolni a markáns illatokkal terhes levegőbe és ízdúsan fantáziálni a látott hozzávalókról... Na szóval, elmentünk a piacra és a szupermarketbe. A szerzemények: 1 üveg ecetben konzervált szőlőlevél, bazsalikomos kolbász, húsos szalonna, darált disznóhús, 1 csomag miccs hús (marha-juh keverék), 1 csomag kicsontozott csirkecomb, aszalt szilva, rengeteg leveszöldség, friss csirkemáj.Ezeket az ízeket kívántuk meg közös elhatározással. Ja és nem tudtam ellenállni egy zacskó friss kelbimbónak, odavagyok a kelbimbóért, még nézegetni is szeretem.
Az ételek sorsáról a következő döntés született: lesz belőlük édes raguleves májjal, háromhúsos töltike és aszalt szilvával töltött csirkecomb.
Kezdjük mindjárt a töltikével.
Egy marék darált disznóhúst és kb. 6 darab miccset átlényegítettem töltelékké, vagyis adtam a húsokhoz külön-külön tálakban, megmosott és egy kicsit beáztatott rizset, sót, borsot, pirospaprikát és töltött káposzta fűszert.
A beáztatott római tál aljára pedáns rendben felsorakoztattam néhány kolbászdarabot, majd ugyanolyan szép renddel kezdtem elhelyezni a kétféle töltelékkel megtöltött szőlőleveleket. Amikor egy rend kész volt betakartam szalonnával, újabb rendet raktam rá, szórtam közéje egy pár félbevágott kelbimbót, hogy legyen egy kis káposzta fíling, az egészet betakartam húsos szalonnával és kockára vágott csirkecombdarabokkal. Alá öntöttem egy pohár vizet, rátettem a tál fedelét, majd a sütőbe helyeztem a tálat, begyújtottam ( vagyis bekapcsoltam a sütőt, ami árammal működik) és jó másfél órán át feléje sem néztem. Aztán kiemeltem a sütőből, levettem a tál fedelét és az illat és a látvány ... Sajnos a képeim még mindig nem elég jók...

2010. november 1., hétfő

Díjat kaptam!

Szóval, díjat kaptam...
Nem is tudom, miért örülök neki. Talán mert nem intellektuálisan érint, hanem a szívemet célozta meg. Ugyanis a legjobban főzni szeretek és szerintem nincs szebb látvány, mint az ebéd után lepusztítva hagyott asztal...Szívből köszönöm Marcsinak és Jutkának is, mert tőle is kaptam díjat de nem tudom hol kell felszedni.

Nos a kapott díjhoz szabályok is vannak.

Szabály:

1. Meg kell köszönni.
2. A logót ki kell tenni a blogomra.
3. Be kell linkelnem, akitől kaptam.
4. Tovább kell adnom 7 embernek.
5. Be kell linkelnem őket.
6. Megjegyzést kell hagyni náluk.
7. El kell árulnom magamról 7 dolgot.

Megköszöntem.
A logót kitettem a blogomra.
http://marcsi45.blogspot.com/ -gondolom ez a belinkelés
Továbbadom 7 embernek
1.http://gergelyne.blogspot.com/- Édes otthonunk némi sóval
2.http://edithreceptjei.blogspot.com/ - Kalandok a konyhában csodás tortákkal, amiket és soha nem fogok tudni megsütni
3. http://www.virslee.com/ - Imádom a szövegét
Nagyjából ennyi, több blogot nem igazán látogatok, sajnos... A bejegyzések hagyása is gondot okozott, még pótolom...

Na most akkor 7 dolog rólam:
1. Szeretek főzni.
2. Szeretek enni.
3. Szeretem a gyerekeket.
4. Szeretek olvasni.
5. Nem szeretek takarítani.
6. Az álmom az, hogy egyszer író leszek.
7. Egyelőre gyerekeket tanítok ( elsőben írni is), nem tudom miért írtam az elejére, hogy egyelőre, mert semmi egyéb nem okoz ekkora örömet.
Remélem megdolgoztam a díjamért, ennek a bejegyzésnek az írása tartott a leghosszabb ideig.

Derelyegyár


Annak ellenére, hogy hűtlenül elhagytam a blogomat, persze OBJEKTÍV okok miatt, mégis hűségesen követtétek a blogot. Ez nem semmi. És mert az elismerés kötelez, hát jobban fogok igyekezni. Most éppen vakáció van egy hétig, szünetel a nevelő-okosító gépezet, van egy pár szabad órám, amit a gép előtt tölthetek. És persze az is ad egy kis lendületet, hogy kedves unokaöcsém, akit ezúton is puszilok nekem adta a megunt telóját, ami jobb képeket készít, mint az én ezeréves digitális gépem. Vagyis: durr bele, indul a főzés és fényképezés.
A főzés első lépéseként, a derelyegyár projekt megvalósítása került terítékre. Kedves gyermekem ugyanis gyakran állít falhoz este nyolc környékén a KÉREK DERELYÉT paranccsal. Na, rajtam nem fog ki. Amikor időm van, együtt készítünk egy halom derelyét, a receptjét keresd a régebbi bejegyzéseknél, amit fóliára rakva lefagyasztok, adagonként kilenc darabot, a kiscsaj ugyanis ennyit termel be maximum. A parancs elhangzása után csak vizet forralok, beledobom a fóliából kicsomagolt derelyéket és húsz perc alatt szállítom a kaját. Ennyit egy valamit magára adó vendéglőben is kell várni...

Karaj gombamártásban

Nagy húsrajongók vagyunk. A vasárnapi ebéd nálunk elképzelhetetlen valami finom husi nélkül. Szeretjük a sertéskarajt, abból is a kicsit ...