2010. december 16., csütörtök

A nagyanyám és a wellness


A nagyanyám egyszerű parasztasszony volt. Ő sütötte a legfinomabb kalácsot az egész univerzumban. Télen, a háza külső falára szerelt deszkán sorakoztak a pufók arcú döblicek - így nevezte a sütőtököt. Miután a dér megcsípte őket, gyakran sütött a tűzhely ajtótlan sütőjében belőle. Azóta sem ettem soha olyan finom sütőtököt. De a pláne nem az volt ebben a csemegében, hogy finom: nagyanyám a megfázásos betegségek ellen védte a családot, anélkül, hogy tudta volna. Minden bizonnyal így tanulta az édesanyjától... A tápláló sütőtök ugyanis baktériumölő hatással bír, aki rendszeresen fogyasztja erősíti az immunrendszerét is. Emellett magas a vastartalma, tehát a vitaminhiányos vézna gyerekeknek mindenképp ajánlott.
Nos nekem nincs ajtó nélküli sütőm, amiben egész nap ég a tűz, de megpróbálkoztam a sütéssel. Mérsékelt tűzön, kb 10
0 fokon sütöttem a tökdarabokat 5 órán át. Amellett, hogy a ház megtelt az illattal, az eredmény is kielégítő lett. Nagymama koromra minden bizonnyal tökéletesen sikerül, ha szorgalmasan gyakorolok.

Adventi kalácskoszorú



Nemrég volt iskolánkban az Adventi koszorú címet viselő szavalóverseny, melyre asztaldíszül sült ez a kalács. Tésztája a már oly sokszor ismertetett kelt tészta:
fél kiló liszthez egy zacskó élesztő,
5 dkg porcukor
2 tojás sárgája
1/3- ad vaj
csipetnyi só
fél liter tej
20 dkg mák
A lisztet átszitálom, belekeverem az élesztőt és a sót. A tojássárgákat kikavarom a porcukorral, hozzáadom a felolvasztott vajat, a liszthez öntöm. Összekeverem, majd langyos tej folyamatos adagolásával megdagasztom. Hagyom kelni. Kb. 1 órányi kelés után átgyúrom, kinyújtom, megkenem a töltelékkel, ami a ledarált mákból 2 evőkanál cukorból és 3 evőkanál tejből készül úgy, hogy az egészet egy lábasban összekeverem és lassú tűzön kicsit összerotyogtatom.

A koszorúhoz feltekertem a kalácsot és a sütőpapírral bélelt tepsiben karikába hajtottam, tettem bele egy tűzálló tálacskát is, hogy a közepe szépen megmaradjon. Ezután tojssárgával megkentem és éles késsel bemetszettem. Ezután a sütőbe tettem, húsz percig erős tűzön sütöttem, hogy kinyíljon, majd újabb húsz percig mérsékelt tűzön, hogy piruljon. Miután a tepsiből kivettem egy éles kés segítségével kivágtam belőle a tálat és még forrón cukros vízzel megkentem, hogy szép fényes legyen. Egy picike mikulásvirágot és gyertyákat tettem a közepébe.

2010. december 15., szerda

Paszulyos pizza



Bár a pizza nem magyaros étel és ha jól a körmére nézünk, kiderül, hogy hizlal, nem tudok neki ellenállni. Mint már említettem egy bejegyzésben, a dekadencia csúcsain pizzát ropogtatva szoktam menetelni. Nos, természetesen kísérletezgetni itt is kell, gondoltam feldobom egy kis zakuszkával, mert azt is szeretem. Végül paszuly is került rá és az egészet megfejeltem egy kis burduf túróval. Nem tudom ez utóbbinak mi a magyar neve. Csőbe töltött juhtúró? Lényeg: nagyon fincsi.
Újabban a pizzatésztát veszem, csak kicsomagolom és belesimítom a tepsibe.
Ezután a tésztát jól megkentem zakuszkával, ráhelyeztem a sonkacsíkokat, rászórtam a gombát, meg egy lecsorgatott paszulykonzervet ( 3 pizzára!). Addig sütöttem, amíg a tészta megsült, azért szeretem a bolti változatot, mert hamar sül, és ráreszeltem a túrót, amit azért áldoztam fel erre a célra, mert elég kemény volt, simán lehetett reszelni.
Hát mit mondjak! Ne hagyja ki, aki teheti!

2010. december 13., hétfő

Szedres süti

Imádom a szedret. Mindig eszembe jut az ízéről azoknak a régi nyaraknak az íze, amikor a mezőn és az erdőn kóboroltunk a falubeli gyerekekkel és szedret csemegéztünk, csak úgy frissiben a bokorról, még az sem volt baj, ha összekarmoltak az indák. Nos, az idén éppen akkor voltunk otthon, amikor egy csordáscigány asszony szedret árult, naná, hogy lecsaptam rá! Anyukám pedig, az én drága anyukám befőtté varázsolta. Így került szeder a kamrámba, azóta pedig gyakran szedres süti az asztalra, ami eredetileg teljesen más volt.
Hozzávalók:
4o dkg liszt
5 tojás
4o dkg cukor
1o dkg margarin
1o dkg tejföl
1 sütőpor
2o dkg darált dió
csipetnyi őrölt fahéj
1 üveg szederbefőtt (az eredeti receptben savanykás lekvár)

Legelőször a liszthez adunk 2o dkg cukrot, elkeverjük, belemorzsoljuk a margarint, hozzáadjuk a tojások sárgáját, az ecetben felpezsdített sütőport és végül a tejfölt, amit még pótolhatunk, ha a tészta kéri, majd jól összegyúrjuk. Egy könnyen kezelhető tésztát kell kapnunk, amit kilisztezett tepsibe simítunk és 17o fokon félig megsütünk. Kivesszük a sütőből és megkenjük a szederbefőttel majd rásimítjuk a kemény habbá vert tojásfehérjéket, amihez hozzávertük a maradék 2o dkg cukrot, majd óvatosa beleforgattuk a darált diót és a csipetnyi fahéjat.
Visszatesszük a sütőbe, mérsékeljük a hőfokot, kb. 125 fokra és addig sütjük, míg a hab megkeményszik és kicsit megpirul.





Étel és lélek


Nagyon büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok. Persze ez nem újdonság, mert kb. kétéves korom óta így van, de folyton szembesülök azzal, hogy milyen csodás egy nemzet ez a magyar. Például csak a magyar és a kínai gondolkodik képekben. Meg a magyar nyelv az egyik legrégibb nyelv. Ás azt is tudja mindenki, hogy a magyarok találták fel a nadrágot, amiért roppant hálás vagyok az ősmagyaroknak, meg a levesport is, ami finom porrá őrölt szárított hús volt. A kalandozó harcosok kis bőrzacskóban a nyakukba kötve hordták magukkal. Ha letáboroztak vizet forraltak, beleöntötték a port és máris készen volt a finom húspástétom.
Ami most ennek e bejegyzésnek a megírására készít mégsem ez, hanem az, amit az általunk oly szeretett Napsugár című gyereklapban olvastam. Ez is egy jó oldala a pedagógusi pályának, hogy az ember folyton tanul. Szóval az ősmagyarok ételeiben benne volt a világról alkotott felfogásuk is, történetesen az, hogy a világnak három emelete van: földalatti, földi és égi. Minden étel tartalmazott valamit ezekről az emeletekről. A földalatti világot a gyökérzöldségek képviselték, a földi világot a hús és a fűszerek, az égi világot pedig a gyümölcsök. Ezen mélyen elgondolkodtam és arra jutottam, hogy a mai hagyományos magyar ételek jelentős hányada is erre a kaptafára húzható.
Például: Krumplipüré főtt hússal és almaszósszal, vagy a húsleves, vagy a gulyás, vagy az aszalt szilvás leves.
Eldöntöttem, hogy ezentúl tudatosan figyelek erre, hisz a lelkem mélyén mindez ott van, ahogy minden szusi és pizzazabáló magyarnak.

A képen egy szibériai sámándob látható, amit a Vikipédián találtam.

Nagy paszulymaraton



Be kell vallanom, hogy eme ízes csemege nem a saját találmányom, talán a fűszerezésben alkottam újat, de a többit mások találták ki. Már rég próbálkozom normális fotókat készíteni róla, hogy ebben az előkelő környezetben is napvilágot lásson, ugyanis ez a kedvenc ételem, több okból kifolyólag. Először is azért, mert a paszuly sok foszfort tartalmaz, ami jót tesz az agynak, és én még a mai napig reménykedem, hogy ezt a mérhetetlen nagy eszet, amit cipelnem kell nagyobbra lehet hizlalni. Persze csak azért, hogy a köz javára fordíthassam. Másrészt azért mert értékes fehérjeforrás, bár egyes szakértők szerint egy kis hússal feldobva az igazi. Sajnos fotók tekintetében még mindig nem állok a helyzet magaslatán főleg azért mert este főzök és így nem tudok természetes fényben fotózni.
A paszulymaraton az olyan háziasszonyoknak való, mint én, akik a többfunkciós svájci bicska életmód ketrecbe zárt rabjai, vagyis délelőtt dolgozó polgárok, délután háziasszonyok és családanyák, estére meg átmennek mormotába.
Először is szükségünk van egy kiló fehér paszulyra, amit megmosunk és beáztatunk pár órára. Ez nagyon fontos, meg az is, hogy ezt az áztatólevet elöntsük, ettől a paszuly kevésbé okoz majd szélproblémát. A paszulyt egy jó nagy füstölt csülök társaságában kuktába helyezzük, feltöltjük vízzel és ételízesítőt adunk hozzá, majd kb. egy óra alatt puhára főzzük. Ezután a húst kivesszük, félretesszük, a paszulyt meg három részre osztjuk.
1 részből törtpaszuly lesz, vagyis a paszulyszemeket egy kis lével pürésítjük és sült szalonna meg savanyú káposzta társaságában adjuk asztalra. Ha nem savanyítottunk káposztát beszerezhetjük a piacon, nem kell félni tőle nagyon egészséges.
1 részből meg a léből paszulyleves lesz, amit úgy készítünk el, hogy a fazékba áthelyezett paszulyt és levet még egy kis vízzel pótoljuk, kb. annyit adhatunk hozzá, hogy ne legyen túl híg a leves, felfőzzük. 1 evőkanál olajat felmelegítünk, ebbe 2 evőkanál lisztet teszünk és egy kicsit megpirítjuk, épp annyira, hogy aranybarna legyen. Lehúzzuk a tűzről, belekeverünk egy kávéskanálnyi őrölt paprikát, ahogy mifelénk nevezik pirospaprikát, majd hideg tejjel felöntjük és egy szűrőn át a fövő levesbe töltjük. Ezt követően addig főzzük, amíg zubog. Ez a fajta paszulyleves a hűtőben két hétig is romlatlanul eláll. Amikor fogyasztjuk persze tehetünk bele tejfölt is.
1 részből lesz a paszulyfőzelék. Ehhez a levesben főtt húst feldaraboljuk és egy kis forró olajon megdinsztelt hagymán megpirítjuk. Hozzáadjuk a paszulyt, feltöltjük paradicsomlével és jól összerotyogtatjuk. Közben sóval, borssal és bazsalikommal ízesítjük. Ez az étel azután finom igazán, miután állt legalább egy napot.

  Karfiolpizza, az egészséges kényeztetés A karfiol nagyon sookoldalú alapanyag és bár mindannyiunk kedvence a rántott karfiol, azon túl i...