2018. február 28., szerda

Szakácskönyv az élethez

7 rész
- Te aztán tudod hogyan kell bevágódni! – lépett Zoé mellé újdonsült barátnője, Léna. –Alig pár órája vagy itt, máris téged akar a legfelkapottabb brand manager. Ő a legjobb! Mindenki vele akar dolgozni, szerencsés vagy, tőle mindent megtanulhatsz, amire szükséged van.
Zoé alig hallotta a szavakat, forgott vele a szoba. Minden lepergett a szeme előtt, amit ennek a fickónak a társaságában átélt eddig és nem volt jó érzés.
- Üdvözlöm a csapatomban! – rikkantotta oda a fickó, még jobban fokozva a kínokat. – És magát is! – mutatott Lénára. – Úgy hallottam maga itt a legjobb marketing asszisztens. Jó csapat leszünk. Várok mindenkit 10 perc múlva a kávégépnél. Nagyon jól jönne egy kávé.
- Ez annyira szuper! –lelkendezett Léna. – Mi van veled Zoé?- kérdezte a lány sápadt arcát látva. - Nem kell félned, jó kezekben leszel! – taszított egyet rajta és szelíden a kávégép felé terelte.
- Nem kérek több kávét!- tiltakozott erőtlenül Zoé. – Még az is lehet, hogy soha többé…
- Mi van? – csodálkozott Léna. – Kezdem azt hinni, itt többről van szó, mint amit tudok.Na mesélj, mi a helyzet? Ismered Márkot igaz? Nem csak ma reggel szúrt ki téged!
- Nem tudok róla, hogy kiszúrt volna, de néhány szerencsétlen körülmény folytán tegnaptól ismerem!
Zoénak nem volt alkalma folytatni, mert Márk vonult be a terembe, nyomában a hódolói.
- Igazán kösz az érdeklődést, de most kis csapattal dolgozom. Pá! Pá!
A hódolók nagy része elvonult, Márkon kívül még ketten maradtak.
- Nos, akkor ismerkedjünk meg! Közben én is szívesen elszürcsölnék egy olyat! – mutatott a papírpohárra, amit Zoé még mindig a kezében szorongatott. – Nos? – nézett várakozóan a lányra.
- Majd én! – ajánlkozott Léna – Az előző is az én művem.
- Helyes! Sok jót hallottam magáról Léna! Az csak még jobban lenyűgöz, hogy a szörnyeteget is meg tudja szelídíteni. - Biccentett a kávégép felé, mindenki nevetett.
A sarokban egy kis kerek asztal állt négy székkel. A nap minden szakában lármás, vitatkozó társaságok ültek körülötte, akik kávázás közben sem tudták abbahagyni a vélemények ütköztetését. Most azonban nem ült ott senki. Márk odamutatott. Elindultak az asztal felé.
- Üljünk le! Csak pár percre. Most csak nagyvonalakban mondanám el, mit szeretnék maguktól. Aztán gondolkodhatnak holnapig, hogy hogyan is illeszkedhetnek munkájukkal az elképzeléseimbe, vagy az is lehet, hogy én a magukéba.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Csirkehúsos karfiol

Ilyenkor nyáron van szezonja a frissen roppanós karfiolnak, ami tulajdonképpen egy tökéletes szépségű, ízével is örömet adó virág. Én nagy...