Flamiche - a sokoldalú  francia sós pite

Ott vagy otthon, ahol csukott szemmel is mindent megtalálsz. Tudod, hol lehet a legfinomabb kenyeret venni, hová lehet beugrani egy zacskó pörkölt mogyoróért hajnali háromkor, melyik teraszra érdemes kiülni, ha nem volt kedved vacsorát készíteni. Amíg nem mozogsz ennyire biztosan a mindennapi közegedben, addig csak lakóhelyed van, nem otthonod. Aki már megpróbált új életet kezdeni valahol, az tökéletesen érti, mire gondolok.

Persze ott van ebben az újdonság varázsa is, a felfedezés öröme. De akadnak napok, amikor az ember egy jó pizzáért kisebb bűncselekményekre is hajlandó lenne, és fogalma sincs, hová menjen érte. Ajánlások ide vagy oda, az igazság úgyis az első harapásnál derül ki.

Itt, Budapesten még nem találtam meg az igazán hozzám passzoló pizzát a környéken, pedig igazán nem várok el sokat. Legyen a tésztája vékony. A feltét gazdag. Legyen rajta sok sajt, némi sonka és valami mennyei, paradicsomos szósz, amelyben diszkréten összeér a fokhagyma és a bazsalikom aromája. Mint mondtam: semmi különös.

Nemrég egy hétvége erejéig Brassóban jártam. Késő délután érkeztem, dolgom is akadt, nem kevés, így mire elfoglaltam a szállásomat egy Airbnb-ben, rám esteledett. Egész nap alig ettem, gyötört az éhség, és fogalmam sem volt, hol vacsorázhatnék.

A Google Térképhez folyamodtam: ajánljon nekem valamit a közelben. Egyetlen nyitva tartó pizzériát találtam, bár ott is vészesen közeledett a záróra. Esett az eső, ernyőm nem volt, én pedig a telefonom kijelzőjét bámulva vágtattam a macskaköves utcákon. Odaértem. Öt perccel zárás előtt.

Az ajtóban egy fickó dohányzott lazán, körülötte nagyvilági légkör és dohányfüst kavargott. Olaszul rám köszönt, majd tört románsággal közölte, hogy zárnak.

Kisírtam egy pizzát elvitelre. Minden csáberőmet és olasztudásomat bevetettem, utóbbiból szerencsére a helyzethez feltétlenül szükséges szókincset hibátlanul birtokoltam:

Pizza. Pomodoro. Basilico. Prosciutto. Mozzarella.

Hatalmas sikert arattam ezzel a néhány szóval, meg persze az ázott kinézetemmel. Végül még egy pohár bort is kaptam, aztán beszélgetni kezdtünk. Bő egy óra múlva távoztam a pizzériából. Záróra ide vagy oda, jól elbeszélgettük az időt.

Szépen visszasétáltam az esőben, kezemben a dobozzal és benne a közben teljesen kihűlt pizzával.

Még úgy is életem egyik legfinomabb pizzája volt.

Azóta is keresem azt a pizzát. Vagy legalább azt az érzést, amit azon az esős brassói estén egy kartondobozban hazavittem magammal. Budapesten egyelőre egyik pizzéria sem találta el egészen, én pedig türelmetlen ember vagyok: ha nem találom meg, amit ennék, előbb-utóbb megpróbálom megsütni.

Persze az ember egy idő után elkalandozik. Ha már bekapcsoltam a sütőt, miért ragaszkodnék feltétlenül a pizzához? Így jutottam el legutóbb a flamiche-ig. És ott egy időre el is felejtettem, hogy eredetileg pizzát kerestem.

A flamiche észak-francia eredetű sós pite, amelynek legismertebb változatai között ott van a póréhagymás flamiche aux poireaux. Én azonban cukkinivel készítettem. Vékony, élesztős tészta, krémes töltelék, fokhagyma, fehérbor és annyi sajt, hogy a végeredménynek eszébe se jusson diétás ételnek képzelni magát.

Cukkinis flamiche

Hozzávalók

A tésztához: 25 dkg liszt, 5 g só, 5 g szárazélesztő, 175 ml langyos víz.

A krémes töltelékhez: 2 dkg vaj, 50 dkg cukkini, 3 gerezd fokhagyma, 2 tojás, 150 g tejföl, 16 dkg reszelt sajt – cheddar vagy bármilyen kemény sajt, amit szeretünk, akár enyhén füstölt is –, 1 evőkanál provence-i fűszerkeverék, csipetnyi bors, szerecsendió, 2 dkg reszelt parmezán, 5 dkg gorgonzola, 1 dl fehérbor, kevés olívaolaj.

Elkészítése

A lisztet tálba szitáljuk, hozzáadjuk a sót. Az élesztőt elkeverjük a langyos vízben, 5 percig állni hagyjuk, majd a liszthez öntjük, és alaposan összedolgozzuk. Letakarva, meleg helyen körülbelül 1 órán át kelesztjük.

A cukkinit megmossuk, és ha zsenge, nem szükséges meghámozni. Hosszában kettévágjuk; ha nagyobb, érettebb példányt használunk, a magos belsejét kikaparjuk, majd vékonyan felszeleteljük.

Egy nagy serpenyőben felolvasztjuk a vajat, rátesszük a cukkinit és a megtisztított, apróra vágott fokhagymát. Néhány percig pirítjuk, majd felöntjük a fehérborral. Sózzuk, borsozzuk, megszórjuk a provence-i fűszerkeverék felével, és körülbelül 5 percig pároljuk. Ezután alaposan lecsepegtetjük – erre érdemes figyelni, mert a túl sok folyadék eláztathatja a tésztát.

A tojásokat felverjük, hozzáadjuk a tejfölt és a reszelt sajt felét. Sóval, borssal, kevés szerecsendióval és a fűszerkeverék megmaradt felével ízesítjük, végül beleforgatjuk a lecsepegtetett cukkinit.

A sütőt 200 fokra előmelegítjük. Egy 40 × 30 cm-es sütőedényt sütőpapírral kibélelünk, a papírt kevés olívaolajjal megkenjük. A megkelt tésztát lisztezett felületen röviden átgyúrjuk, vékonyra nyújtjuk, majd úgy helyezzük a sütőedénybe, hogy kis pereme is legyen.

Ráöntjük a cukkinis, krémes tölteléket, megszórjuk a megmaradt reszelt sajttal, rámorzsoljuk a gorgonzolát, végül parmezánt reszelünk a tetejére. 25–30 percig sütjük, amíg a tészta széle és a sajtos teteje szépen megpirul.

Szeletelés előtt néhány percig pihentetjük. Friss salátát kínálhatunk mellé.

A gorgonzolát pedig nem érdemes kihagyni. A cukkini visszafogottsága mellé éppen kell valami, ami nem viselkedik ennyire illedelmesen.

A brassói pizzát persze ettől még keresem. Mert úgy látszik, az otthonossághoz nemcsak az kell, hogy az ember tudja, hol van a villanykapcsoló. Az sem árt, ha tudja, hol sütik azt a pizzát, amiért esőben is hajlandó végigrohanni fél városon.

Csatlós Erzsébet

Málnás tejespite

 Azt mondják, a málna fogyókúrás gyümölcs. Főleg, ha málnászol és jön a medve... Én csak a boltban szoktam málnászni, vagy a piacon. most már nagyon zamatos a málna. Leginkább megeszegetem úgy magában, de lehet belőle egészen elegáns édesség is. (Kis citromfűvel díszítve 😁) Igazából nincs kész öt perc alatt, de ennyit kell vele foglalkozni a sütésen kívül.

Ötperces málnás tejespite

Ha valami édességre vágyunk, de nincs kedvünk bíbelődni

Hozzávalók: 8 dkg  porcukor, 3 tojás, 8 g vaníliás cukor, 15 dkg liszt, 2,5 dl tej, 2,5 dl tejszín, 1 csipet só, 15dkg málna, 5 dkg vaj.

1.     Elkészítése: A málnát megmossuk,lecsöpögtetjük, maj egy kivajazott piteforma aljába szórjuk. Egy nagy tálban összekeverjük az átszitált lisztet, a sót és a porcukrot. Hozzáadjuk a tojást, a vaníliás cukrot, a tejet és a tejszínt, majd palacsintatészta sűrűségűvé keverjük.

2.     Ráöntjük a tésztát a gyümölcsre. 180 fokra előmelegített sütőben 30 perc alatt készre sütjük.

 

 

Gombás metélt

 Gombás metélt

A nyárban üde színfolt lehet egy könnyed tésztás étel. Mi nagyon szerettük!

Hozzávalók 2 személyre: 20 dkg csiperke, 15 dkg csirkemell, 10 dkg vaj, 4 cikk fokhagyma, 1 fej hagyma, só, bors, kakukkfű, 20 dkg szélesmetélt. 2 dl tejszín, 1 nagy csokor petrezselyemzöld.

Elkészítése: A tésztát lobogó, sós vízben kifőzzük, leszűrjük, hagyjuk lecsepegni.

A csirkemellet felszeleteljük, a fokhagymát megtisztítjuk, felaprítjuk. Ugyanígy járunk el a hagymával is. Egy nagyobb serpenyőben felolvasztjuk a vaj felét, beleszórjuk a fokhagymát, ráfektetetjük a hússzeleteket és mindkét oldalukon átsütjük, majd pirosra sütjük. Közben sóval, borssal főszerezzük. Kivesszük a hússzeleteket a serpenyőből, beletesszük a többi vajat, amikor elolvadt, megdinszteljük benne a hagymát, hozzáadjuk a felszeletelt gombát. 10-15 percig gyakran kavargatva sütjük, közben sóval, borssal, kakukkfűvel ízesítjük. Amikor kész, felöntjük a tejszínnel, jól összeforraljuk, majd beletesszük a felkockázott húst és a felaprított petrezselyemzöldet is. Összekavarjuk, végül hozzáadjuk a tésztát és jól összeforgatjuk. Kktélparadicsommal díszítve tálaljuk.

Lecsós penne

Nagyon szeretem a hagyományos erdélyi konyhát. Nem csak azért, mert ízein nevelkedtem és biztonságot nyújt minden étel ismerős zamata, hanem azért is, mert emberközpontú, mindig az emberre fókuszál, annak gondjaira, bajaira szükségleteire. Még van lehetőség egy kései lecsóra, gazdagíthatjuk tollszártésztával és máris kész a finom ebéd.

Lecsós penne

Pihekönnyű finomság

Hozzávalók 2 személyre: 4 szelet szalonna, 10 dkg hagyma, 10 dkg paprika, 20 dkg penne, 4 cikk fokhagyma, 5 dl paradicsomlé, só, bors, 1 teáskanál szárított, morzsolt bazsalikom.

Elkészítése: A szalonnát bevagdaljuk és kisütjük. Kiemeljük a zsiradékból és félretesszük. A visszamaradó zsírban megpároljuk a megtisztított, szeletekre vágott hagymát, hozzáadjuk az apróra vágott paprikát, 5-10 percig kevergetve sütjük, majd felöntjük a paradicsomlével, sóval, borssal, fokhagymával ízesítjük, beletesszük a pennét és fedő alatt, mérsékelt hőfokon puhára főzzük. Mikor már majdnem kész, megszórjuk a bazsalikommal, elkeverjük benne. Megkóstoljuk és, ha szükségét érezzük, tehetünk bele 1-2 teáskanálnyi cukrot is, hogy lágyítsa a paradicsom savanykás ízét.

Csőben sült sonkás tészta

A túrós csusza mindennemű rokonát nagyon szeretjük. Egy kis sonkával feldobva, bőven tejfölözve sem rossz...

Csőben sült sonkás tészta

Hozzávalók 4 személyre: 30 dkg száraztészta, 20 dkg tehéntúró, 2 dl tejföl, 15 dkg sonka,5 dkg vaj,  só.

Elkészítése: A száraztésztát lobogó sós vízben kifőzzük és leszűrjük. Majd egy tálba tesszük, hozzáadjuk a túrót, a tejföl kétharmadát és a vékony csíkokra vágott sonkát. Jó összekeverjük. A vajat egy tűzálló edény aljára morzsoljuk, rásimítjuk a sonkás, túrós tésztát, a tetejét megkenjük tejföllel és forró sütőben 20-25 perc alatt pirosra sütjük. Tálaláskor kockákat vágunk belőle és friss, nyári zöldségekkel kínáljuk.

Sajtos-sonkás makaróni tál

Nevezzük bárminek, a tésztafélékből villámgyorsan készíthetünk finomságokat. Ez az étel akár maradékból is pár perc alatt összerakható.

Sajtos-sonkás makaróni tál

Hozzávalók 4 személyre: 30 dkg makaróni, 25 dkg reszelt sajt, 15 dkg sonka, 3 tojás, 2 dl tejföl, diónyi vaj.

Elkészítése: A makarónit lobogó sós vízben kifőzzük, majd leszűrjük, hagyjuk lecsepegni. A tojást egy nagyobb keverőtálban felverjük, hozzáadjuk a tejfölt és a reszelt sajt felét, végül beleforgatjuk a csíkokra vágott sonkát és a makarónit is. Kivajazott tepsibe rendezzük, tetejét megszórjuk reszelt sajttal és forró sütőben 35 percig sütjük.

Megjegyzés: Akár előző este is előkészíthetjük, ebéd előtt csak megsütjük.