2010. augusztus 20., péntek

Agyő töltöttgalamb!


Azta! Eszem megáll, hogy a szalonna egy halott állat méregraktára. Mióta ezt olvastam, persze a neten, rá sem merek nézni! Pedig az anyám falujából beszerzett ilyesfajta termék egy kis kétszer főzött szilvalével meg kemencében sült kenyérrel úgy kényezteti az ízlelőbimbókat, mint májusi eső a kókadt virágoskertet... Na, de legfeljebb álmomban, ugyanis hadat üzentem a töltött galamb imázsnak és arra gyúrok (sajnos nem tésztákat, mert az hizlal), hogy sovány csaj legyek. Franc tudja miért, mindenkinek kellenek célok. És mivel ez a nehezen megvalósítható kategóriát duzzasztja, nekem megfelel. Szeretem a nehezen megvalósítható célokat, bár mióta a fizetésem negyedét lecsapta a kormány, az életben maradás is az lesz.
Na szóval, rendes tanító mielőtt bármihez hozzákezd tanulmányozza a szakirodalmat. Így megtudtam, hogy a sovány csajok külön emberfaj, akik saját titkos szokások rugójára járnak. Például keveset esznek, főleg egészséges ételeket, amelyek ha mindent fontolóra veszünk két kategóriából kerülnek ki: zöldség és gyümölcs. Sok zöld teát isznak, nagyokat sétálnak, feltétlenül sportolnak és nem stresszelik magukat, mert az is hízlal. Nos, szerintem a világegyetem és a kormány segít nekem, hogy sovány csaj legyek. Mert kaja helyett inkább könyveket veszek, az üzemanyag drága és idegeskedni már nem érdemes.
De most jön a legjobb: előbb fejben kell soványnak lenni. Nem úgy, hogy a fejed sovány, hanem a magadról alkotott belső kép szerint. Na ez hamar megy: mióta felszedtem az infót, azóta úgy gondolok magamra mint sovány csajra és nem fér a fejembe miért nem jönnek rám a nemrég beszerzett S-es méretű cuccok. De nem adom fel: egészséges ételeket eszem, kerékpárral közlekedem és a halott állatok titkos méregraktárait csak álmaimban eszegetem.
Az engedélyezett ételek közé tartozik a spagetti, ami persze elképzelhetetlen valami mártás nélkül. Mivel nem szeretem sem az üveges sem pedig a zacskós mártásokat (kivéve a sajtmártást) a magam feje szerint kikísérletezett mártással esszük: 1 fej hagymát forró olajban megpirítok, hozzáadok egy nagy marék darált marhahúst, fehéredésig sütöm majd felöntöm paradicsomlével. Hagyom jól rotyogni és ízesítem sóval, borssal és főleg bazsalikommal. Én mindig teszek bele egy mokkáskanál cukrot és egy evőkanál mustárt is. Olyan spagettit választok, ami durumlisztből készül.
Ezzel búcsúzom, ugyanis távozom a kísértésekkel teli nirvánába, anyám falujába, ami egyben az én szülőfalum is. Vajon ki jön onnan vissza: a sovány csaj vagy a töltött galamb?

2010. augusztus 16., hétfő

Kelbimbó római tálban



Tartozom egy vallomással: fogalmam sincs miféle növény a kelbimbó. Egyet tudok csak: felőlem nőhet akár fán is ezeket a kis zöld bigyókat imádom. Először kíváncsiságból kóstoltam meg, fagyasztott formában jutottam hozzá, azóta szívesen csemegézek belőle. Naná, hogy a legújabb kedvencemmel, a római tállal is összeházasítottam. Az eredmény minden várakozást felülmúlt, kár hogy a fotográfia egy kicsit tré lett... (na jó, elismerem, nagyon tré).
Mielőtt részletezném, hogy miképpen vandalizáltam a konyhában még szeretném hozzáfűzni a kelbimbó témához, hogy nagyon egészséges és a fogyni vágyó fejben vékony lányok barátja.
Kik a fejben vékony lányok? Hát azok, akik fejben már vékonynak látják magukat és mindent megtesznek, hogy tényleg azok legyenek.
A káposztafélék általában is nagyon értékes táplálékaink, de a bimbóskel ezek közül is kiemelkedik gazdag tápértékével. Százgrammnyi konyhakész kelbimbó energiatartalma 36 kcal, 4,5 százalék fehérjét, 85 százalék vizet és 4,4 százalék ballasztanyagot tartalmaz. Vitamin és ásványi anyag tartalma jelentős: C-vitaminból a napi szükséglet másfélszeresét, (112 mg-ot) fedezi, ezen kívül B-vitaminok, K-vitamin, béta-karotin, valamint kálium, kalcium, magnézium, foszfor, nátrium, vas, kén, króm, gazdag forrása. Gyulladáscsökkentő, antioxidáns, rákmegelőző, immunrendszert erősítő, emésztést serkentő hatást tulajdonítanak neki elsősorban, de magas ásványi anyag- és vitamintartalma miatt más jótékony hatása is van.
Ide tartozik a lapos has, ami nekem fejben már megvan!

Na szóval.
A fagyasztott kelbimbót egy beáztatott római tálba helyezzük, csak óvatosan, mert nagyon kemény és óriási koppanásokkal potyog az edénybe, amitől az elrepedhet. Sajnos így vertem szét a kedvenc üvegfazekamat, akkor még mikróban pároltam a kelbimbót. Keverhetjük cuki kis kerek murkokkal, amit szintén a fagyasztott zöldség polcról lehet beszerezni.
Vajdarabkákat és ételízesítőt szórunk rá, hideg sütőbe tesszük és miután a sütőt bekapcsoltuk negyven percig közepes lángon sütjük. Ebbe a negyven percbe bőven belefér a sütő felmelegedési ideje is. Negyven perc múlva levesszük a tál fedelét és egy kis reszelt sajttal felturbózzuk. Nyami!!

2010. augusztus 10., kedd

A kerek is egy forma... legalábbis az volt

Tavaly nyáron még nagyon hasonlítottam arra a menyecskére, akire tökéletesen passzolt a töltött galamb jelző. Azzal a hülyeséggel vigasztaltam magam, hogy formás vagyok, sze a kerek is egy forma... Jó darabig nem izgatott, hogy mennyit mutat a mérleg, ha ráállok, a nagyobb testek ugyanis jobban meggörbítik maguk körül a teret és nagyobb változásokat okoznak a világegyetem életében. Aztán egyszer csak izgatni kezdett a téma és vad fogyókúrába kezdtem. A káposztaleves jóvoltából lefogytam vagy hat kilót, aztán még lement egy kicsi, de egy adott ponton túl már semmi sem segített. Léböjt eredménye: úgy kiéheztem, hogy reggel felkeltem és azt mondtam elég, én most megeszek egy egész szelet párizsit. Amikor leért döngött.
Csoda- e, ha rábukkanva a következő megállapításra a világhálón, isteni kinyilatkoztatással találtam magam szemben?
Idézem:
Tudja-e a kedves olvasó, hogy a kínai konyha legfinomabb fogásai a húsok legzsírosabb részeiből készülnek? Hogy a csirkét, kacsát mindig a bőrével, a sertéshúst mindig a szalonnájával együtt eszik? Ennek ellenére, látott már kövér kínait?(www.terebess.hu/szorolapok/zoldtea.html)
Mi az, hogy bőrével? Én már a húst sem mertem megenni, mert azt olvastam róla, hogy savasít, ergo hízlal.
Na püff neki, gondoltam magamban, miért is nem vagyok én inkább kínai? Aztán leesett a tantusz: a lényeg itt nem a hovatartozás, hanem a zöld tea. Hát akkor teára fel, bőszen neki is fogtam a vásárlásnak. Aki első nekifutásra próbálkozik a zöld teával azt fogja mondani, hogy ezt a szar löttyöt többé le nem ereszti a torkán. Onnan tudom, hogy én is azt mondtam. Aztán felszedtem magamra egy kis zöld tea kultúrát és megtanultam, hogy ennek a hasznos és egészséges italnak van elkészítési receptje.

Zöld tea

A legjobb hozzávaló a kínai zöld tea levél, nem az ízesített zacskós változat.
Kell még egy teakészítő edény, vagy teatojás, de az edény jobb.
1. Belekészítjük a szűrőbe a tealeveleket.
2. Felforraljuk a vizet.
3. Várunk legalább három percet. Ez nagyon fontos, ha fövő vizet öntünk a tealevelekre keserű lesz.
4. Leforrázzuk a leveleket és lefedjük.
5. Pontosan három perc elteltével kivesszük a szűrőt levelestől.
6. Frissen facsart citromlével ízesítjük egy kicsit a teát, édesítőszer vagy cukor hozzáadása szigorúan tilos.

Elég minden főétkezés után elkortyolni egy csészével és hamarosan élvezhetjük jótékony hatásait. Ezek közé tartozik a havi egy-két kilogramm súlyvesztés is.
Emellett élénkít, erősíti az immunrendszert, véd az érrendszeri betegségektől.
Lehet, hogy rendszeres teaivóvá válva, majd kisebb görbületet hozok létre a térben, de sűrűbben csápolok?

2010. augusztus 6., péntek

Grillezett pisztráng és kukoricakenyér


Imádom a nyarat! Minden bizonnyal azért, mert nyáron születtem, de emelt szintű lelkesedésemhez hozzájárul még az a csöppet sem elhanyagolható tény, hogy süt a nap, érnek a gyümölcsök, lehet napozni. És persze a nyár a kerti partik ideje. Bombasztikus kerti partikat szervezek a családom számára, akik irántam való tiszteletből részt is vesznek rajtuk. Kitesszük az asztalt a diófa alá, mert bizony egydiófás nemesek vagyunk, más gyümölcsfánk nincs is, és ott eszegetünk, iszogatunk és hülyeségeket beszélünk. Királyság!
Legutóbb pisztrángot grilleztünk, amihez kukoricakenyeret sütöttem, mondanom sem kell, hogy mindenki imádta. A muzsdélyomtól a fél család kidőlt... na, de minden jóban van egy kis rossz.
A pisztrángot azért szeretem, mert ez az egyetlen hal, aminek ki tudom piszkálni a csontjait és le tudom nyúzni a bőrét. Olyat veszek, aminek ki van szedve a bele, ha lehet a feje is le van vágva, ettől nem olyan nagy a horror. Ha van feje. olyan mintha nézne a szemeivel...
A halakat szépen megmostam, bedörzsöltem halfűszerrel, a hasüregébe is szórtam jócskán. Majd a haltesteket leheletvékonyra vágott bacon szalonnába csavartam. És már lehetett is grillezni. Nagyon hamar megsül.
A kukoricakenyérhez fél kiló kukoricalisztet elkevertem negyed liter aludttejjel, megsóztam, szórtam bele egy fél tasak élesztőt (mióta megjelent a boltokban azóta mindig a zacskós élesztőt használom, amit nem kel tejben felfuttatni. A kelési idő hosszabb, de nagyon jól tárolható) és adtam hozzá egy mokkáskanálnyi cukrot valamint ugyanannyi szódabikarbónát. Hagytam úgy két órát állni, majd egy kalácstepsibe kotortam a masszát és a sütőbe menesztettem, addig sütöttem, míg a teteje aranybarna lett.
A muzsdély (aminek nem biztos, hogy ez a magyar neve) egy tömény fokhagymamártás, ami grillezett húsokhoz isteni, csak vigyázni kell vele, mert az epét kikészíti. Az én epémnek nem árt én kiskanállal ehetem. Úgy készítem, hogy hat-hét cikk fokhagymát összeturmixolok, megsózom, borsozom, piros paprikával bolondítom, majd két három evőkanál tejföllel simára kavarom.

2010. augusztus 4., szerda

Római tál és rakott krumpli


A helyzet az, hogy 35 éves lettem. Rendkívül hihetetlen számomra ez a dolog, főleg azért mert gyerekkoromban meg voltam győződve arról, hogy kétezerben vége lesz a világnak és az életemet csak harminc éves koromig képzeltem el. És tessék, öt évvel lejárt a szavatossági időm. Egyelőre ezt örömmel könyvelem el és, ha 2o12-ben sem lesz váge a világnak, akkor esélyt látok arra, hogy boldog öregkort éljek meg. Minden esetre az egészséges táplálkozás szempontjából nagyon igyekszem. Kinéztem magamnak egy csinos kis gőzölő fazekat, olyan sokemeletes izét, amiben párolni lehet az ételeket. Egy darabig álmodoztam róla, aztán eszembe jutott, hogy nincs szükségem ilyen csodaeszközre hiszen már ott árválkodik a kamrámban: római tál a neve és hűtlen elhagyásban szenved évek óta. Nos letöröltem róla a port, megsímogattam, hogy feltöltődjön pozitív energiákkal és indult a bevetés. Előtte még egy kicsit dokumentálódtam a világhálón és a következőket találtam:

1. A római tálat a rómaiak találták ki. (vicces, mi?)

2. Dédanyáink is buzgón használták. (tudtam én, hogy ezek a régi csajok okosak voltak)

3. Praktikus, mert a húst és a köretet együtt készíthetjük el benne, zsiradék hozzáadása nélkül, ráadásul az étel nem ég oda.

Na ja. Ez mind csodálatosan hangzik. Találtam használati utasítást is:


1. Használat előtt egy órára hideg vízbe kell áztatni, vagyis megtöltöd vízzel és hagyod, hogy jól beszívja, ebből lesz a gőz.

2. Hideg vagy langyos sütőbe kell tenni, aztán melegíteni, másképp megreped.Ja és amikor sütőből kivesszük nem szabad hideg felületre tenni. És vigyázat, hogy vesszük le a fedelét, ne hírtelenkedjünk, mert pofán csap a gőz. (Sajnos saját tapasztalat, jó nagy trauma egy szemüveges emberkének)

3. Mosószer nélkül kell elmosni.


Vagyis: biocucc.


Miután tisztába jöttem mindennel, rakott krumplit csináltam benne. Két okból: csak erre volt alapanyagom, volt egy maradék tököm és gondoltam, krumplival együtt jó lesz.

Beáztatta, a tálat, majd belekarikáztam egy rend meghámozott krumplit, egy rend megmosott tököt, vegetát rá és egy pár vajkockát. Tudom, hogy zsiradék nem kell bele, de az ilyen fajta ételekben imádom a vajat. Ezt így folytattam, amíg megtelt az edény, majd lefedtem és meny is a sütőbe. Negyven perc elteltével, levettem a fedőt és pofán csapott a gőz. Szóval, aki a nyomdokaimat követi, legyen óvatosabb. A zöldség jó puha volt, de mit ér a rakott krumpli szósz nélkül? Felvertem két tojást, adtam hozzá három-négy kanál tejfölt, rátöltöttem a tál tartalmára, reszeltem még rá egy kis füstölt sajtot, visszatettem tíz percre a sütőbe. Nagyon finom lett. Egytlen szóval tudnám jellemezni: omlós.


2010. augusztus 2., hétfő

Tökös lecsó sült spagettivel


Egy jó darabig csendben voltam, nem igazán volt lehetőségem géphez ülni, de ez nem jelenti azt, hogy nem születtek a konyhámban prototípusok (ahogy az először főzött kajákat az unokaöcsém nevezi), meg jól bejáratott ételek is. Amit most szeretnék az utókor számára megörökíteni az egy nagyon érdekes kombináció. Lecsó és spagetti. A lecsót nagyon kívántam, mert szeretem, a spagetti pedig megmaradt előző napról és nem akartam eldobni. Na szóval, kezdjük a lecsóval: 2 fej hagymát megpucoltam, szeletekre vágtam, majd két karikára vágott paprika társaságában forró olajon megfonnyasztottam. Ekkor feltöltöttem paradicsomlével és megfűszereztem, sóval borssal és ételízesítővel meg egy csipet bazsalikommal, amit minden paradicsomos ételbe beleteszek. Vizet forraltam és belemártottam 5 darab paradicsomot, majd lehúztam a héját mert nem szeretem, ha ott pöndörödik a lecsóban. A felszeletelt paradicsomot és egy reszelt tököt is hozzáadtam a lecsóhoz. A tök azért került bele, mert kéznél volt, az ilyesmit nem lehet kihagyni. Jól összerotyogtattam, majd karikára vágott sörkolbásszal férfiasabbá tettem.
A spagettit forró vízben felmelegítettem, majd 3 tojás fehérjét kemény habbá vertem, hozzáadtam a sárgákat is, meg egy jó marék reszelt sajtot. Ebbe a masszába belekevertem a spagettit, majd az egészet kivajazott tűzállótálba borítottam, a tetejét megszórtam reszelt sajttal és a sütőben húsz perc alatt megsütöttem. A lecsót és a spagettit együtt tálaltam.

Karaj gombamártásban

Nagy húsrajongók vagyunk. A vasárnapi ebéd nálunk elképzelhetetlen valami finom husi nélkül. Szeretjük a sertéskarajt, abból is a kicsit ...