Kocsonya

 Kocsonya

Nem vagyok nagy rajongója a kocsonyának, helyesebben szólva nem voltam. leginkább a benne rejtőző malackörmöt szerettem mindig is, a csontról leváló nem túl zsíros hideg húst, az inakat, porcokat... De idén valami mély zsigeri vágyat éreztem arra, hogy kocsonyát főzzek, hogy érezzem az ízét és csodáljam a remegését. Természetesen a tettek mezejére léptem és bár nagy bánatomra nem találtam egy boltban sem malackörmöt, szeletelt csülök azért volt. Válogattam úgy jó két kilogramnyit, húsos és csontos részt egyaránt és nekifogtam. A lassúfőzőmet használtam, amit szerintem a Jó Isten egyenesen kocsonyafőésre teremtett... mondjuk a zakuszkát is pompásan el lehet készíteni benne... Megmostam a húst, beletettem a főzőbe, megsóztam, dobtam hozzá 3 murkot és 1 fej megpucolt fokhagymát, szemes borsot. Felöntöttem vízzel és a leglassúbb fokozaton 10 órát főtt, estétől reggelig. Az a jó a lassúfőzőben, hogy magára lehet hagyni, nem ég meg benne semmi és gőz sem jönki belőle. Reggel, mikor felkeltem a langyos főzetről leszedtem szépen a zsírt, kivettem belőle a húst és a murkot, a húst leszedtem a csontról a murkot feldaraboltam és elrendeztem egy tepsi alján. A levet újramelegítettem egy újabb fej fokhagymát pucoltam és összetörve egy szűrőbe tettem. Ezen a szűrőn keresztül rászűrtem a levet a húsra. És hagytam, hogy hideg helyen megdermedjen. Ennyi. kevés munka, hatalmas élvezet.