2011. május 6., péntek

Paradicsomos, mustáros borsófőzelék



Gyermekkoromból nem sok mindenre emlékszem. Az emlékeim inkább illatokra, ízekre és fel-felvillanó képekre terjednek ki. A borsófőzelék is legkedvesebb emlékeim közé sorolható, édesen-savanyú, murokkal és kolbásszal gazdagított, paradicsomos változata anyukám szülinapján az egyik fő fogás volt. Gondoltam egy merészet és nagyot, nyomába szegődtem az emlékeimben őrzött íznek. Feltevődik a kérdés: nem lenne egyszerűbb megkérdezni a fő illetékest, hogyan készítette? Egyszerűbb lenne, de sokkal kevésbé érdekes.
Meg amúgy a legendás zserbóját úgy sütöttem meg, hogy ott ült végig mellettem és osztogatta az utasításokat, de egyáltalán nem hasonlított a Tőle megszokottra.
Szóval, nekiálltam egyedül.

Paradicsomos, mustáros borsófőzelék

Négy szép nagy murkot megpucoltam és forró olajban megsütöttem.
Hozzáadtam négy darab karikára vágott sajtos kolbászt. (Nyugi, hamarosan elfogy, amit az unokatesótól kaptunk. Írnom kéne a Bertikris nevű cégnek, ha már ennyi ételben megörökítem ők forgalmazzák...)
Mikor a kolbász megpirult egy kicsit, beletöltöttem egy fél literes üveg zöldborsókonzervet, ami nagyon fincsi, édes.
Tizenöt percig együtt pároltam, ezalatt elkészítettem a mártást: két evőkanál lisztet, két evőkanál paradicsompürét és egy evőkanál mustárt simára kevertem egy fél pohár vízzel.
A mártást rátöltöttem a borsóra, megsóztam, frissen őrölt borssal és csipetnyi szárított bazsalikommal ízesítettem, összefőztem.
Még egy kicsi és elkaptam a régi ízt!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Karaj gombamártásban

Nagy húsrajongók vagyunk. A vasárnapi ebéd nálunk elképzelhetetlen valami finom husi nélkül. Szeretjük a sertéskarajt, abból is a kicsit ...