A gombából készült ételeknek megvan a maguk napsugaras varázsa. Gyerekkoromban három erdőbe is jártunk gombászni, mindegyik erdőnek megvolt a maga gombatermése. Sajnos egyedül nem merek gombászni, nem vagyok biztos a szerzeményeim ehetőségében, bár egy régi kollégám, aki zenetanár volt a vegyes iskolában, úgy tanított, hogy forrázzam le a gombákat, tegyek az edénybe egy kettőbe hasított fokhagymacikket, hagyjam benne éjszakára, ha a fokhagyma megzöldül dobjam el a gombát, mert van mérgező is közöttük. Nos én mégsem kockáztatok és továbbra is a szupermarketbe járok gombászni, csiperkére szoktam hajtani, mert jó húsos, tartalmas.
Gyakran megkívánom a gombát, mert felidézi bennem azokat a régi kirándulásokat, meg az erdőillatot valamint a hozzá tartozó teljes fílinget, amikor a fullasztó nyárban az erdőszéli réten minden csupa virág, meg illat, a bőröd égeti a nap, aztán bemész a fák közé, ahol a lombokon áttört napsugár teljesen megszelídül....
Térjünk vissza az ételhez, mert mindjárt elsírom magam... Ez van, ha egy falusi gyerek fogságba esik a városban...
Szóval a csiperkét megmostam, felszeleteltem. Egy lábasban megfonnyasztottam egy fej apróra vágott hagymát (Ezt a megfonnyasztást Bornemissza Annától tanultam, aki így rejtjelezte a párolást. Mindent fonnyasztott a csaj: tyúkfiakat, kacsákat, libákat egy darabban is), rátettem a gombát, fedő alatt jó negyed órán át pároltam.
Levettem a fedőt, megszórtam pörkölt alappal(bele vagyok habarodva ebbe a pörköltalapba), beledobtam egy kis finomra aprított petrezselyemzöldet, és zsírjára sütöttem.
Ezután öt percig legyeztem egy újsággal, annyira kívántam, nem győztem kivárni, hogy kihűljön....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése