2015. június 30., kedd

Rakott túrós csusza

Csúszik-e a túrós csusza?
Az egyik legfinomabb hagyományos magyar ételünk a túrós csusza, amit természetesen Erdélyben is készítenek a háziasszonyok, bár az elkészítés módja, néhány esetben a hozzávalók is különböznek, ez leginkább a túróra igaz, hiszen bizonyos vidékeken zsíros tehéntúróval, míg máshol juhtúróval készítik el. Alapjában véve azonban megegyezik róla a vélemény, hogy igazi finomság, amely köretként és önálló ételként is megállja a helyét.
Az étel elnevezése a csúszik szóból ered, ami az elkészítésekor használt szalonnazsírhoz kapcsolódik, hiszen az amúgy száraz túrós tészta ettől csúszik le a trokunkon és természetesen az sem mellékes, hogy egy kis plusz ízt lop az amúgy egyszerű ételbe.Nem maradhat el róla a tejföl, amellyel gazdagon meglocsolva tálaljuk. Egyes vidékeken még kaporral is megszórják.Általában előmelgített tányéron tálalás előtt rétegezve készítik, de igen elterjedt változat a rakott túrós csusza is. Készíthetjük üzletben vásárolt jó minőségű száraz tésztából (ez esetben 4 személyre 30 dkg tésztát számítsunk).

Rakott túrós csusza


Hozzávalók (4 személyre): 36 dkg liszt, 3 tojás, 1 teáskanál só,kevés víz, 2 evőkanál olaj, 25 dkg zsíros túró, 2 dl tejföl, 10 dkg föstölt szalonna, 5 dkg füstölt sonka.

Elkészítése: A lisztet tálba szitáljuk, hozzáadjuk a sót és a tojásokat, majd alaposan összegyúrjuk, Hozzáadjuk az olajat és ha szükséges kevés vizet is töltünk hozzá, hogy jól gyúrható legyen. Kilisztezett deszkán vékonyra nyújtjuk, majd kissé megszárítjuk és ujjbegynyi darabokra tördeljük. Ha szorít az idő kihagyjuk a szárítást és derelyemetszővel kockára vágjuk.Lobogó sós vízben kifőzzük.Közben a szalonnakockákat közepes hőmérsékletű száraz serpenyőben pirosra, ropogósra pirítjuk, vigyázzva, hogy ne égessük oda. A túrót összekeverjük a tejföllel és a szalonnapörcből kisütött zsírral, ízlés szerint ízesítjük sóval, borssal, majd összeforgatjuk a leszűrt tésztával.Kivajazott tűzálló edénybe töltjük, tetejét megkenjük tejföllel, megszórjuk a csíkokra vágott sonka felével és 180 fokra előmelegített sütőben addig sütjük, míg a teteje épp csak megpirul.Tálaláskor tejföllel meglocsoljuk, a megmaradt sonkával meghintjük.
dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

Kötöznivaló... Mi, emberek hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az igazán jó dolgok bonyolultak, időigényesek és fáradságosan férhetünk csak hozzájuk. Lehet, hogy ilyen is van, de a mindennapokban leginkább azt tapasztalom, hogy egyáltalán nem ez történik. Ami egyszerű, magától értetődő, az is lehet kellemes, okozhat feledhetetlen élményt. A legtöbb esetben pedig finom is. Gyakran megesik velem a konyhában is, hogy amit pillanatok alatt készítek el az ajándékoz meg a legtöbb örömmel. Így jártam a spárgával is. Be kell vallanom, hogy nem úgy nőttem fel, hogy ez a zöldség hozzátartozott volna a mindennapjainkhoz. Sőt még az ünnepnapjainkhoz sem. Igazából azt sem tudtam, hogy létezik. Ha valakiről azt hallottam volna, hogy spárgát eszik, arra a következtetésre jutottam volna, hogy kötöznivaló bolond, hogy madzaggal veri el az éhét. Aztán megtudtam, hogy létezik zöldségben is spárga, de nem érdekelt különösebben, mígy egyszer meg nem kóstoltam egy vendéglőben. Akkor úgy ítéltem meg, hogy lesz még dolgunk egymással. Mint minden új dologhoz, a spárgához is végeztem egy kis háttérkutatást: hogyan érdemes elkészíteni, mik azok a praktikák, amiktől finomra sikerül, mire kell figyelni, hogy spárgával végzett konyhai ténykedésünk kielégítő véget érjen, meg ilyenek. Aztán bepróbálkoztam. A legnagyobb nehézséget a pucolása jelentette: konkrétan fogalmam sem volt mit kell róla lepucolni. Most már tudom, hogy a fás részekkel kell vigyázni. Kicsit dolgozom rajta a krumplihámozóval, aztán ahol a végét könnyen le lehet roppantani, ott letöröm. Ennyi. Dolgoztam már fagyasztott spárgával is, ahhoz könnyebben hozzá lehet jutni a boltokban, ez esetben nem volt gond a pucolás. Előkészítésképpen beledobtam lobogó sós vízve, két percig hagytam és leszűrtem. Egyébként a friss spárgával is jó ezt tenni pucolás után, de a két perc szigorúan két perc kell legyen, nem szabad túlfőzni. Érdemes próbálkozni vele, most van a szezonja. A zöldspárga igencsak rövid ideig kapható zöldség, melyet akár a tavasz egyik hírnökeként is számontarthatunk. Rengeteg jótékony tulajdonsággal rendelkezik, hiszen magas a vitamin- és rosttartalma. A spárga a liliomfélékhez tartozó évelő növény, amelynek a föld alatti kis gyöktörzseiből nőnek ki a spárgasípok, amelyek lényegében a növény hajtásai. Mivel nem könnyű a termesztése, ezért a drágább zöldségek közé tartozik. A jó zöldspárga feszes, nem túl vastag, és nem hajlik meg a kezünkben. Ha szeretnénk leellenőrizni, friss-e az áru, akkor finoman nyomjuk meg az ujjunkkal. Akkor tökéletes, ha nem szivacsos a spárga. Most egy olyan receptet mutatok meg, ami vajjal, fokhagymával és boltban vásárolt ropogós hagymával készült. Húsok mellé köretként tálalhatjuk. Én tejszínes burgonyával kínáltam. Vajban párolt fokhagymás spárga Hozzávalók 2 személyre: 5 dkg vaj, 1 kötés spárga, 4 cikk fokhagyma, só, bors, 2 evőkanál ropogós hagyma Elkészítése: Egy nagyobb lábasban vizet forralunk. A friss spárgát megmossuk, a fehér részét letörjük: a spárga fehér végét megnyomkodjuk, és ahol érzzük, hogy puha, ott megfeszítjük és eltörjük. Amikor a víz forr, a megtisztított spárgát beledobjuk, 2 percet várunk, levesszük a tűzről. Leszűrjük. Egy serpenyőben 5 dkg vajat felhevítünk, beletesszük a megtisztított, felkarikázott fokhagymát, picit hagyjuk, hogy a vaj barnulni kezdjen az edény szélén, akkor beletesszük az előfőzött spárgát, kicsit átpirítom, borsot darálunk rá, megsózzuk, majd időnként rázogatva 5-6 perc alatt megsütjük. A ropogós hagymával megszórva tálaljuk.

  Kötöznivaló... Mi, emberek hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az igazán jó dolgok bonyolultak, időigényesek és fáradságosan férhetünk...

  • Fokhagymás cukkinikrém
    A fokhagyma gyakori vendég magyaros ételeinkben. Leginkább nyersen kerül a fövő ételbe, belesimulva az ízharmóniába vagy kiegészítve azt...
  • Erdélyi meggyleves
    Ez a hét a levesek jegyében zajlik, meg a szabadfogású főzés (fogd, ami van, készíts ételt belőle) égisze alatt. A leveseket eszem, az újabb...