2011. április 24., vasárnap

Töltike


Húsvét második napján a hagyományos menü Erdélyben a töltött káposzta. Nos, erről az ételről sok szép emlékem van. Elsősorban azokról, amiket mások főztek, gyerekkoromban édesanyám meg a rokonság. A már annyit emlegetett szülőfalumban íratlan törvény volt, hogy szombat este a rendes családokban töltött káposztát főznek. A szegényeknek nem mindig telt húsra így elméletileg bármi belekerülhetett a töltelékbe. Na jó, nem bármi, csak olyasmi, ami belepasszolt: apróra vágott szalonna, kukoricakása meg ilyenek. Ha ebbe belegondolunk, nem volt két ház, ahol egyforma töltött káposzta rotyogott volna a fazékban, sőt sok helyen a káposztát is nagylelkűen elhagyták néha és szőlőlevelekkel helyettesítették. Nos kérem szépen az egyik szupermarketben (úgy járok ezekbe boltokba, mint szegény nagyanyám a kiskertbe meg a kamrába, azzal a kivétellel, hogy Ő tudta előre mit fog ott találni) ecetben tartósított szőlőleveleket találtam töltike készítésére. A töltike Szamosardóban, a szülőfalumban az olyan töltött cucc, amit nem káposztába töltöttek.
Azt találtam ki, hogy gombás-húsos tölteléket készítek.
Fele hús-fele gomba arányban. A férjem erre azt mondta, hogy vigyázzak nehogy új járjak a cuccal, mint a viccben, ami a disznó - csiga pástétomról szól, ami úgy készül, hogy kell bele egy disznó meg egy csiga.
Na végül nem jártam úgy.
1. Beáztattam a római tálat. Rájöttem ugyanis, hogy az ilyesfajta zöldséges ételekhez nagyon jó, mert az étel szépen párolódik benne, hamar és jól.
2. Megtisztítottam a csiperkét, úgy negyed kilónyit, majd megdaráltam.
3. A darált gombát összegyúrtam negyed kiló darált hússal, marha - disznó keverék volt.
4. Ízesítettem: só, bors, fokhagymás fűszerkeverék. Ezt mióta megláttam előszeretettel használom, ahogy a többi fűszerkeveréket is.
5. Hozzáadtam a masszához 1o dkg megmosott, lecsepegtetett rizskását és jól összegyúrtam
6. Beletöltöttem a szőlőlevelekbe, a töltelékeket a római tálba helyeztem, hogy ne unatkozzanak raktam melléjük két sonkadarabot, töltöttem rá egy kis vizet.
7. A tálat a sütőbe tettem és begyújtottam alája. Nagyon fontos, hogy a római tálat soha nem tesszük előmelegített sütőbe. Egy régebbi bejegyzésemben látható a római töltött káposzta fazekam, az is szerelem volt első látásra Szovátán. A sütőt maximális hófokra állítottam, a teljes felmelegedéstől számítva még harminc percig sütöttem. A szőlőlevél egy kicsit nehezebben puhul meg mint a káposzta.
Az eredmény a képen látható.

1 megjegyzés:

Kötöznivaló... Mi, emberek hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az igazán jó dolgok bonyolultak, időigényesek és fáradságosan férhetünk csak hozzájuk. Lehet, hogy ilyen is van, de a mindennapokban leginkább azt tapasztalom, hogy egyáltalán nem ez történik. Ami egyszerű, magától értetődő, az is lehet kellemes, okozhat feledhetetlen élményt. A legtöbb esetben pedig finom is. Gyakran megesik velem a konyhában is, hogy amit pillanatok alatt készítek el az ajándékoz meg a legtöbb örömmel. Így jártam a spárgával is. Be kell vallanom, hogy nem úgy nőttem fel, hogy ez a zöldség hozzátartozott volna a mindennapjainkhoz. Sőt még az ünnepnapjainkhoz sem. Igazából azt sem tudtam, hogy létezik. Ha valakiről azt hallottam volna, hogy spárgát eszik, arra a következtetésre jutottam volna, hogy kötöznivaló bolond, hogy madzaggal veri el az éhét. Aztán megtudtam, hogy létezik zöldségben is spárga, de nem érdekelt különösebben, mígy egyszer meg nem kóstoltam egy vendéglőben. Akkor úgy ítéltem meg, hogy lesz még dolgunk egymással. Mint minden új dologhoz, a spárgához is végeztem egy kis háttérkutatást: hogyan érdemes elkészíteni, mik azok a praktikák, amiktől finomra sikerül, mire kell figyelni, hogy spárgával végzett konyhai ténykedésünk kielégítő véget érjen, meg ilyenek. Aztán bepróbálkoztam. A legnagyobb nehézséget a pucolása jelentette: konkrétan fogalmam sem volt mit kell róla lepucolni. Most már tudom, hogy a fás részekkel kell vigyázni. Kicsit dolgozom rajta a krumplihámozóval, aztán ahol a végét könnyen le lehet roppantani, ott letöröm. Ennyi. Dolgoztam már fagyasztott spárgával is, ahhoz könnyebben hozzá lehet jutni a boltokban, ez esetben nem volt gond a pucolás. Előkészítésképpen beledobtam lobogó sós vízve, két percig hagytam és leszűrtem. Egyébként a friss spárgával is jó ezt tenni pucolás után, de a két perc szigorúan két perc kell legyen, nem szabad túlfőzni. Érdemes próbálkozni vele, most van a szezonja. A zöldspárga igencsak rövid ideig kapható zöldség, melyet akár a tavasz egyik hírnökeként is számontarthatunk. Rengeteg jótékony tulajdonsággal rendelkezik, hiszen magas a vitamin- és rosttartalma. A spárga a liliomfélékhez tartozó évelő növény, amelynek a föld alatti kis gyöktörzseiből nőnek ki a spárgasípok, amelyek lényegében a növény hajtásai. Mivel nem könnyű a termesztése, ezért a drágább zöldségek közé tartozik. A jó zöldspárga feszes, nem túl vastag, és nem hajlik meg a kezünkben. Ha szeretnénk leellenőrizni, friss-e az áru, akkor finoman nyomjuk meg az ujjunkkal. Akkor tökéletes, ha nem szivacsos a spárga. Most egy olyan receptet mutatok meg, ami vajjal, fokhagymával és boltban vásárolt ropogós hagymával készült. Húsok mellé köretként tálalhatjuk. Én tejszínes burgonyával kínáltam. Vajban párolt fokhagymás spárga Hozzávalók 2 személyre: 5 dkg vaj, 1 kötés spárga, 4 cikk fokhagyma, só, bors, 2 evőkanál ropogós hagyma Elkészítése: Egy nagyobb lábasban vizet forralunk. A friss spárgát megmossuk, a fehér részét letörjük: a spárga fehér végét megnyomkodjuk, és ahol érzzük, hogy puha, ott megfeszítjük és eltörjük. Amikor a víz forr, a megtisztított spárgát beledobjuk, 2 percet várunk, levesszük a tűzről. Leszűrjük. Egy serpenyőben 5 dkg vajat felhevítünk, beletesszük a megtisztított, felkarikázott fokhagymát, picit hagyjuk, hogy a vaj barnulni kezdjen az edény szélén, akkor beletesszük az előfőzött spárgát, kicsit átpirítom, borsot darálunk rá, megsózzuk, majd időnként rázogatva 5-6 perc alatt megsütjük. A ropogós hagymával megszórva tálaljuk.

  Kötöznivaló... Mi, emberek hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az igazán jó dolgok bonyolultak, időigényesek és fáradságosan férhetünk...