dben voltam, pedig rajzottak a fejemben a gondolatok, csak a világ megváltásával voltam elfoglalva. Március egy rettenetes hónap volt, ünnepségek, gyűlések és megmérettetések tömkelege. Bevallom a konyhába csak enni jártam, szerencsére két döglött disznót is felravataloztam a kamrában... Sonka, kolbász, zsír és saláták...Ezen is meg lehet élni. De, amint lenni szokott ilyenkor beleakad az orromba egy illat, felvillan a nyelvemen egy íz és mindent megteszek, hogy a tányéromban legyen az étel, amire igazán vágyom. Mert számomra a főzés egy kicsit olyan, mint a szerelem: első hozzávaló a vágy.Nos, amikor kisüt a nap és egyre több időt töltünk a hátsó kertben, a grillezés gondolata egyre ingerlőbbé válik. Az elmúlt két szombaton kétszer is sütöttünk, pácokat teszteltem: magyaros pác, mustáros pác csípős kínai pác, amit egyszer egy gyorskajáldában kóstolt a ház ura és azóta is siratja. Most végre megkapta, méghozzá grillezett csirkecombon, bár bevallom az is megfordult a fejemben, hogy a sajátomon tálalom fel...
Khm... Térjünk vissza
az ételhez...A pác: Egy evőkanál méz, egy evőkanál erős pista, egy evőkanál szójaszósz. Ez utóbbit a kínai levesemben már nagyon megszerettem. Ezt összekevertem, kicsit megsóztam. Így utólag átgondolva tehetem volna bele egy kicsi ecetet is.
A pácot rákentem a csirkecombokra (igen, sajnos nem az enyémre, bár állítólag a csípős paprika pakolás jó a narancsbőrre), a combokat alufóliába csomagoltam és úgy sütöttük meg parázson. Tálaláskor még utána lehetett szószozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése