Mint gyakorlott fogyókúrázó gyakran kerültem kapcsolatba a szálkásítás kifejezéssel, még most is kiráz tőle a hideg. Mégis szálkásítottam, igaz csak egy leves kedvéért a zöldséget. Az egyik kedvenc levesemet készítettem el csíkokra (szálkákra) vágott zöldségekkel. Az a jó ebben a levesben, hogy igazi kaméleon. Minden alkalommal átvarázsolható. Ezért főzök egy nagyobb adagot, eszünk belőle, majd a maradékot mindig más köntösben tálalom.
Negyed kiló friss disznóhúst kockákra vágok, dinsztelt hagymán megpárolom, ízesítem és annyi vizet rátöltve, hogy ellepje negyed órán át fedő alatt párolom. Ekkor hozzáadom a szálkákra vágott leveszöldséget: murok, karalábé, petrezselyem, zeller stb. azaz ami éppen akad otthon, ráteszem a húsra, feltöltöm vízzel, ételízesítővel ízesítem és lassú tűzön, fedő alatt puhára főzöm. A lassú tűz fontos, mert így lesz a leves tiszta.
Második alkalommal, annyi levest, amennyit el szeretnénk fogyasztani gazdagítok egy csupor paradicsomlével, egy mokkáskanál cukorral és ugyanannyi mustárral.
Harmadik alkalommal besűríthetem két evőkanál tejfölben kikavart tojássárgával. Nagyon fontos, hogy a tejfölt azután teszem bele a levesbe, miután jól felfőztem, majd levettem a tűzről és hagytam egy kicsit csendesedni, különben csomós lesz.
Feldobhatom még a levest egy kis külön kifőzött tésztával, galuskával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése