Világéletemben utáltam a zöldbabot, vagy ahogy mifelénk nevezték zöldpaszulyt. Nem alakult ki szeretetteljes kapcsolat köztem és a belőle készült leves között, a főzelékek nem tartoznak a kedvenceim közé... Egyetlen formában szenvedhettem, melynek a családomban fokhagymás paszuly volt a neve. Nos, ez egy roppant egyszerű étel: zöldbab megfőve plusz olaj és zúzott fokhagyma plusz pici só egyenlő isteni íz. Ez az íz villant be, amikor a fagyasztó alsó polcán, ahol hivalkodó magabiztossággal szoktak volt sorakozni a karajjal teli zacskók csak egy zacsi fagyasztott zöldpaszuly árválkodott. Mereven és elutasítóan... Bevallom a mirelit termékek nagy rajongója vagyok, főleg szorult helyzetekben, amikor nincs idő fiesztává tenni a főzést. Ilyenkor egy zacsi mirelit akármi kihúz a csávából. Kezdetben a mikrohullámú sütővel próbálkoztam, de az ételen a műanyagfazék szaga elég áthatóan érzett. Aztán rátaláltam a római tálra. Mintha a rómaiak egyenesen a mirelitzöldség villámgyors preparálására találták volna ki. Nos az a jó benne, hogy semmit sem kell kiolvasztani, a tálban szépen kiolvad és a saját levében megpárolódik minden.
A munkamenet a következő:
Hazaérkezem.
Lehúzom a cipőmet.
Bemegyek a konyhába és hideg vízbe beáztatom a tálat.
Aztán elvonulok átöltözni, kezet mosni, elpakolni.
15 perc múlva felfrissülve visszalibegek a konyhába, belehelyezem a fagyasztott zöldséget a római tálba, teszek a tetejére pár vajkockát, megszórom ételízesítővel, lefedem és beteszem a sütőbe.
Bekapcsolom a sütőt.
Kedélyesen elcsevegek a család többi tagjával, miközben megterítünk és elhelyezkedünk az asztal körül. Mire belemelegszünk a beszélgetésbe, kész is a párolt zöldség, amit önmagában vagy akár vasárnapról megmaradt sült hússal is fogyaszthatunk.
A zöldbabot, fogyasztás előtt zúzott fokhagymával ízesítjük.
Na ugye, hogy született konyhatündér vagyok?
Utóirat: Sajnos nagyon megéheztünk, ezért nincs a kész ételről fotó...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése