2011. április 13., szerda

Sült mozarella EU módra



Ma vásárolni voltam. Ez nagy dolog, mert mostanában beszerzőt alkalmazok, nincs ugyanis időm a boltba menni.
Reggel iskola, délután sárkányszelidítés, aztán világmegváltás kreatív ötletekkel, majd egy gyors vacsora után festek, vágok ragasztok, újabban barbizok.
Anyám! Kiskoromban két babám volt: az egyiket megnyírtam a másiknak kiszúrtam a szemét. Nagyjából ennyit tevékenykedtem velük. Most meg barbizok. Öltöztetés, fésülés, sportolás és párbeszédek... Mindez tizenkét óra munka után. Nézegetem a cingár csajokat formáló babákat, akik olyan cuccokban pompáznak, amitől, ha fel kellene vennem őket rám törne a sikítófrász, tűsarkú cipőjük is van meg minden.
Térjünk vissza a vásárlásra.
Mindig a banánnál kezdődik. Veszek 4 banánt. Ez a reggelim 4 napig. Tehát egy probléma kipipálva. Ha már a gyümölcsöknél lébecoltunk vettünk szőlőt a gyermekünknek, aki mostanában, amikor leteremtem, hogy nem eszik gyümölcsöt, kiválaszt valami drágát, és azt kéri. Szerintem ismeri a számokat, vagy legalábbis látja, hogy a szőlő áránál sok van.
Nos a gyümölcsös részleget követi az újságos és a melltartós részleg. A férjem az újságokat bámulja én meg a melltartókat, jó hosszan, aztán persze nem veszünk semmit.
Utána a csokis kifli polc, szintén a gyermekünknek, majd kenyér, pizzasonka és lapsajt. Ez utóbbi háromból szendvicset sütünk, abból áll a kaja délig. Ezután jönnek az opcionális dolgok.
Ma nekem sajt volt. Egy árva darab mozzarella. A leszállított árú termékeknél hat lejért találtam két adag vákumozott pasztrámit. Na ezt nem lehetett kihagyni. Az utolsó állomás a szénsavmentes ásványvíz, illetve sör polca és persze meg kellett állni a kasszánál is, sajnos. Eltökélt szándékom volt, hogy nem eszem ma este semmit, csak paradicsomlevet fogok inni, mert egy kicsit vacakol az emésztőberendezésem. De aztán amikor hazamentünk meg kellett kóstolnom a mozzarellát, jó volt, de gondoltam kicsit sütve jobb lenne. Beletekertem a pasztrámiba és megtűztem volna fogpiszkálóval, de csak ezeket a zászlósakat tudtam előbányászni. Gondoltam díszítésnek jó lesz egy pár szem szőlő. Hát bejött. És amikor együtt faltam be a pasztrámiba tekert sült sajtot és a rózsaszín szőlőt, rögtön éreztem, hogy na ez bejött. Itt ma alkottam valamit.
Persze degeszre ettem magam, aztán mindjárt megyek barbizni. Biztos azon fogok filózni, hogy kéne kicsit fogyni... Eltart néhány percig az elhatározás, mint általában.
dátum:
Címkék:

1 megjegyzés:

  1. Edó2011. április 13. 22:57

    :)))Hú ilyen jó sztorit régen olvastam!Egy élmény volt olvasni,köszönöm neked:)

    VálaszTörlés

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

Kötöznivaló... Mi, emberek hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az igazán jó dolgok bonyolultak, időigényesek és fáradságosan férhetünk csak hozzájuk. Lehet, hogy ilyen is van, de a mindennapokban leginkább azt tapasztalom, hogy egyáltalán nem ez történik. Ami egyszerű, magától értetődő, az is lehet kellemes, okozhat feledhetetlen élményt. A legtöbb esetben pedig finom is. Gyakran megesik velem a konyhában is, hogy amit pillanatok alatt készítek el az ajándékoz meg a legtöbb örömmel. Így jártam a spárgával is. Be kell vallanom, hogy nem úgy nőttem fel, hogy ez a zöldség hozzátartozott volna a mindennapjainkhoz. Sőt még az ünnepnapjainkhoz sem. Igazából azt sem tudtam, hogy létezik. Ha valakiről azt hallottam volna, hogy spárgát eszik, arra a következtetésre jutottam volna, hogy kötöznivaló bolond, hogy madzaggal veri el az éhét. Aztán megtudtam, hogy létezik zöldségben is spárga, de nem érdekelt különösebben, mígy egyszer meg nem kóstoltam egy vendéglőben. Akkor úgy ítéltem meg, hogy lesz még dolgunk egymással. Mint minden új dologhoz, a spárgához is végeztem egy kis háttérkutatást: hogyan érdemes elkészíteni, mik azok a praktikák, amiktől finomra sikerül, mire kell figyelni, hogy spárgával végzett konyhai ténykedésünk kielégítő véget érjen, meg ilyenek. Aztán bepróbálkoztam. A legnagyobb nehézséget a pucolása jelentette: konkrétan fogalmam sem volt mit kell róla lepucolni. Most már tudom, hogy a fás részekkel kell vigyázni. Kicsit dolgozom rajta a krumplihámozóval, aztán ahol a végét könnyen le lehet roppantani, ott letöröm. Ennyi. Dolgoztam már fagyasztott spárgával is, ahhoz könnyebben hozzá lehet jutni a boltokban, ez esetben nem volt gond a pucolás. Előkészítésképpen beledobtam lobogó sós vízve, két percig hagytam és leszűrtem. Egyébként a friss spárgával is jó ezt tenni pucolás után, de a két perc szigorúan két perc kell legyen, nem szabad túlfőzni. Érdemes próbálkozni vele, most van a szezonja. A zöldspárga igencsak rövid ideig kapható zöldség, melyet akár a tavasz egyik hírnökeként is számontarthatunk. Rengeteg jótékony tulajdonsággal rendelkezik, hiszen magas a vitamin- és rosttartalma. A spárga a liliomfélékhez tartozó évelő növény, amelynek a föld alatti kis gyöktörzseiből nőnek ki a spárgasípok, amelyek lényegében a növény hajtásai. Mivel nem könnyű a termesztése, ezért a drágább zöldségek közé tartozik. A jó zöldspárga feszes, nem túl vastag, és nem hajlik meg a kezünkben. Ha szeretnénk leellenőrizni, friss-e az áru, akkor finoman nyomjuk meg az ujjunkkal. Akkor tökéletes, ha nem szivacsos a spárga. Most egy olyan receptet mutatok meg, ami vajjal, fokhagymával és boltban vásárolt ropogós hagymával készült. Húsok mellé köretként tálalhatjuk. Én tejszínes burgonyával kínáltam. Vajban párolt fokhagymás spárga Hozzávalók 2 személyre: 5 dkg vaj, 1 kötés spárga, 4 cikk fokhagyma, só, bors, 2 evőkanál ropogós hagyma Elkészítése: Egy nagyobb lábasban vizet forralunk. A friss spárgát megmossuk, a fehér részét letörjük: a spárga fehér végét megnyomkodjuk, és ahol érzzük, hogy puha, ott megfeszítjük és eltörjük. Amikor a víz forr, a megtisztított spárgát beledobjuk, 2 percet várunk, levesszük a tűzről. Leszűrjük. Egy serpenyőben 5 dkg vajat felhevítünk, beletesszük a megtisztított, felkarikázott fokhagymát, picit hagyjuk, hogy a vaj barnulni kezdjen az edény szélén, akkor beletesszük az előfőzött spárgát, kicsit átpirítom, borsot darálunk rá, megsózzuk, majd időnként rázogatva 5-6 perc alatt megsütjük. A ropogós hagymával megszórva tálaljuk.

  Kötöznivaló... Mi, emberek hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az igazán jó dolgok bonyolultak, időigényesek és fáradságosan férhetünk...

  • Fokhagymás cukkinikrém
    A fokhagyma gyakori vendég magyaros ételeinkben. Leginkább nyersen kerül a fövő ételbe, belesimulva az ízharmóniába vagy kiegészítve azt...
  • Erdélyi meggyleves
    Ez a hét a levesek jegyében zajlik, meg a szabadfogású főzés (fogd, ami van, készíts ételt belőle) égisze alatt. A leveseket eszem, az újabb...