A bejegyzés címe egyszerűen csak kalács is lehetne, de most húsvétra sütöttem. Gyerekkoromban még volt a szülőfalumban szinte minden háznál kemence. Csütörtökön mentem haza a húsvéti vakációra, pontosabban nagycsütörtökön. Akkor sütöttek az asszonyok: kenyeret, kalácsot, fasírtot a kemencében. Délután fél hétkor szálltam le az autóbuszról a falu határában, onnan még 3 kilométert gyalogoltam hazáig. Amint beértem a faluba, igazi illatorgia fogadott. Minden ház előtt más illat, alig vártam, hogy haza érjek és egyek végre a frissen sült kalácsból, amit nagyanyám sütött nekünk: 1 rúd túrós, 1 rúd diós, 1 rúd mákos. A túróst még azon melegen megettük.
A mai napig sajnálom, hogy nem kérdeztem ki nagyanyámat a kalácsreceptet illetően. Azóta megvan a saját receptem, ami elég közel áll gyermekkorom kalácsaihoz, de sajnos még mindig nem elég közel.
1 kg lisztben elkeverek két zacskó instant élesztőt. Ehhez hozzáadok fél csomag olvasztott vajat és 3 tojássárgáját, amit 5 dkg porcukorral kikavartam.
Az idők folyamán rájöttem, hogy a vaj nagyon fontos, tőle lesz foszlós a kalács. Kb. fél liter tej folyamatos hozzáadásával megdagasztom a tésztát. Hagyom kelni, addig, amíg a konyharuha alatt, amivel letakartam, domborodni látom. Amikor megkelt, lisztezett deszkára borítom meggyúrom és ötbe osztom.
A kis cipókat rendre kinyújtom és beborítom töltelékkel majd feltekerem.
Túrós töltelék:
negyed kiló tehéntúró, egy tojás sárgája, 1o dkg cukor, egy marék mazsola- mindezt jól összegyúrom
Mákos töltelék:
A darált mákot jól megcukrozom, tejjel feltöltöm és felfőzöm
Diós töltelék:
A darált diót jól megcukrozom, tejjel feltöltöm és felfőzöm.
A kalácsrudakat kivajazott tepsibe helyezem, megkenem tojássárgájával és hideg sütőbe tolve begyújtok alája. Amí a sütő kimelegszik, addig kel a tészta. Kb, negyed órán át a legmagasabb hófokon sütöm, ezalatt felnő a tészta, majd mérsékelem a hőfokot 175 fokra és 4o perc alatt átsütöm. Hogy ne égjen oda, szoktam egy tepsiben vizet tenni a sütőbe. Amikor kész, kiveszem a sütőből, megkenem vízzel, letakarom egy konyharuhával, imádkozni - így mondta volt nagyanyám. De az én esetemben nem a kalács imádkozik, hanem én, hálából, hogy ismét egy szépet alkottam. Bár, így utólag átgondolva, lehet, hogy a nagyanyám esetében is így volt.
Tavaly nyáron bejártam a falut, mert kemencében szerettem volna kenyeret sütni, de minden kemencét lebontottak, helyette kenyérsütő gépet tartanak. Majdnem elsírtam magam ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése