Derelyegyár

Annak ellenére, hogy hűtlenül elhagytam a blogomat, persze OBJEKTÍV okok miatt, mégis hűségesen követtétek a blogot. Ez nem semmi. És mert az elismerés kötelez, hát jobban fogok igyekezni. Most éppen vakáció van egy hétig, szünetel a nevelő-okosító gépezet, van egy pár szabad órám, amit a gép előtt tölthetek. És persze az is ad egy kis lendületet, hogy kedves unokaöcsém, akit ezúton is puszilok nekem adta a megunt telóját, ami jobb képeket készít, mint az én ezeréves digitális gépem. Vagyis: durr bele, indul a főzés és fényképezés.
A főzés első lépéseként, a derelyegyár projekt megvalósítása került terítékre. Kedves gyermekem ugyanis gyakran állít falhoz este nyolc környékén a KÉREK DERELYÉT paranccsal. Na, rajtam nem fog ki. Amikor időm van, együtt készítünk egy halom derelyét, a receptjét keresd a régebbi bejegyzéseknél, amit fóliára rakva lefagyasztok, adagonként kilenc darabot, a kiscsaj ugyanis ennyit termel be maximum. A parancs elhangzása után csak vizet forralok, beledobom a fóliából kicsomagolt derelyéket és húsz perc alatt szállítom a kaját. Ennyit egy valamit magára adó vendéglőben is kell várni...