Háromhúsos töltike

Minden házasságban eljön az a pillanat, amikor a felek elkezdenek nosztalgiázni. Nálunk is eljött. Arra jutottunk, hogy első éveinkben a legvagányabb közös programok egyike a piacozás volt. Csak úgy elmenni a piacra, beleszagolni a markáns illatokkal terhes levegőbe és ízdúsan fantáziálni a látott hozzávalókról... Na szóval, elmentünk a piacra és a szupermarketbe. A szerzemények: 1 üveg ecetben konzervált szőlőlevél, bazsalikomos kolbász, húsos szalonna, darált disznóhús, 1 csomag miccs hús (marha-juh keverék), 1 csomag kicsontozott csirkecomb, aszalt szilva, rengeteg leveszöldség, friss csirkemáj.Ezeket az ízeket kívántuk meg közös elhatározással. Ja és nem tudtam ellenállni egy zacskó friss kelbimbónak, odavagyok a kelbimbóért, még nézegetni is szeretem.
Az ételek sorsáról a következő döntés született: lesz belőlük édes raguleves májjal, háromhúsos töltike és aszalt szilvával töltött csirkecomb.
Kezdjük mindjárt a töltikével.
Egy marék darált disznóhúst és kb. 6 darab miccset átlényegítettem töltelékké, vagyis adtam a húsokhoz külön-külön tálakban, megmosott és egy kicsit beáztatott rizset, sót, borsot, pirospaprikát és töltött káposzta fűszert.
A beáztatott római tál aljára pedáns rendben felsorakoztattam néhány kolbászdarabot, majd ugyanolyan szép renddel kezdtem elhelyezni a kétféle töltelékkel megtöltött szőlőleveleket. Amikor egy rend kész volt betakartam szalonnával, újabb rendet raktam rá, szórtam közéje egy pár félbevágott kelbimbót, hogy legyen egy kis káposzta fíling, az egészet betakartam húsos szalonnával és kockára vágott csirkecombdarabokkal. Alá öntöttem egy pohár vizet, rátettem a tál fedelét, majd a sütőbe helyeztem a tálat, begyújtottam ( vagyis bekapcsoltam a sütőt, ami árammal működik) és jó másfél órán át feléje sem néztem. Aztán kiemeltem a sütőből, levettem a tál fedelét és az illat és a látvány ... Sajnos a képeim még mindig nem elég jók...