2011. augusztus 12., péntek

Tojásos gnochi


Nos, ezt a receptemet látva, nagyanyám minden bizonnyal lekeverne egy nyaklevest, hogy a drága angyalbögyörőt hogy elrontottam. Ő ugyanis úgy nevezte a krumplis tésztának ezt a változatát, csakhogy ő kifőzés után prézlibe forgatta és cukorral szórta meg, amit én soha nem bírtam megenni. Nem szeretem ugyanis az édes ételeket, főleg nem ebédre. Az étel legyen sós, a desszert meg édes... Amitől mindig kirázott a hideg: a derelye, a vargabéles meg az angyalbögyörő. Na, de kifogtam rajta, alapjában véve mind a három ételen. Az angyalbögyörőt tojásban megsütöttem, a derelyét hússal töltöttem meg és a vargabéles nevű nyilem- nyalom rakott laska sós változatát feltuningoltam egy kis hússal. Teljesen más történet... Bocsi mama...

Tojásos gnochi (angyalbögyörő)

Hozzávalók: 2 csupor liszt, 2 db főtt krumpli, csipetnyi só, 4 tojás, olaj, petrezselyemzöld
Elkészítés: A lisztet gyúródeszkára töltjük, a halom közepébe mélyedést képezünk, belereszeljük a krumplit és beleütünk két tojást. Megsózzuk, és jól összegyúrjuk. Ha szükséges egy kis vizet is adhatunk hozzá. A tésztából diónyi darabokat tépünk le, hüvelykujjnyi vastagságúra kisodorjuk, majd 1 cm hosszú darabokra vágjuk. Mindegyik darabot egy kicsit megsodorjuk a két tenyerünk között, hogy hosszúkás legyen. Amikor a tészta elfogyott, vizet forralunk és kifőzzük a megsodort darabokat. Akkor van kész, amikor feljön a víz színére. Leszűrjük és hideg vízzel leöblítjük. Hagyjuk lecsepegni, majd egy serpenyőben felmelegítünk egy kis olajat, beletesszük a tésztát, ráütünk 2 tojást és állandóan kavargatjuk, amíg a tojás megsül. Petrezselyemzölddel megszórva tálaljuk.
Ez az étel a hagyományos, prézliben megforgatott, cukorral tálalt gnochi, vagy ahogy mifelénk ismerik angyalbögyörő egy sós alternatívája. Akár mind a két változatot is készíthetjük egyszerre.

1 megjegyzés:

  1. Igen jó ötlet a sós változat!
    Tojással, kapros túróval mindent megennék én is, de édesen kihagynám .

    VálaszTörlés

Kötöznivaló... Mi, emberek hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az igazán jó dolgok bonyolultak, időigényesek és fáradságosan férhetünk csak hozzájuk. Lehet, hogy ilyen is van, de a mindennapokban leginkább azt tapasztalom, hogy egyáltalán nem ez történik. Ami egyszerű, magától értetődő, az is lehet kellemes, okozhat feledhetetlen élményt. A legtöbb esetben pedig finom is. Gyakran megesik velem a konyhában is, hogy amit pillanatok alatt készítek el az ajándékoz meg a legtöbb örömmel. Így jártam a spárgával is. Be kell vallanom, hogy nem úgy nőttem fel, hogy ez a zöldség hozzátartozott volna a mindennapjainkhoz. Sőt még az ünnepnapjainkhoz sem. Igazából azt sem tudtam, hogy létezik. Ha valakiről azt hallottam volna, hogy spárgát eszik, arra a következtetésre jutottam volna, hogy kötöznivaló bolond, hogy madzaggal veri el az éhét. Aztán megtudtam, hogy létezik zöldségben is spárga, de nem érdekelt különösebben, mígy egyszer meg nem kóstoltam egy vendéglőben. Akkor úgy ítéltem meg, hogy lesz még dolgunk egymással. Mint minden új dologhoz, a spárgához is végeztem egy kis háttérkutatást: hogyan érdemes elkészíteni, mik azok a praktikák, amiktől finomra sikerül, mire kell figyelni, hogy spárgával végzett konyhai ténykedésünk kielégítő véget érjen, meg ilyenek. Aztán bepróbálkoztam. A legnagyobb nehézséget a pucolása jelentette: konkrétan fogalmam sem volt mit kell róla lepucolni. Most már tudom, hogy a fás részekkel kell vigyázni. Kicsit dolgozom rajta a krumplihámozóval, aztán ahol a végét könnyen le lehet roppantani, ott letöröm. Ennyi. Dolgoztam már fagyasztott spárgával is, ahhoz könnyebben hozzá lehet jutni a boltokban, ez esetben nem volt gond a pucolás. Előkészítésképpen beledobtam lobogó sós vízve, két percig hagytam és leszűrtem. Egyébként a friss spárgával is jó ezt tenni pucolás után, de a két perc szigorúan két perc kell legyen, nem szabad túlfőzni. Érdemes próbálkozni vele, most van a szezonja. A zöldspárga igencsak rövid ideig kapható zöldség, melyet akár a tavasz egyik hírnökeként is számontarthatunk. Rengeteg jótékony tulajdonsággal rendelkezik, hiszen magas a vitamin- és rosttartalma. A spárga a liliomfélékhez tartozó évelő növény, amelynek a föld alatti kis gyöktörzseiből nőnek ki a spárgasípok, amelyek lényegében a növény hajtásai. Mivel nem könnyű a termesztése, ezért a drágább zöldségek közé tartozik. A jó zöldspárga feszes, nem túl vastag, és nem hajlik meg a kezünkben. Ha szeretnénk leellenőrizni, friss-e az áru, akkor finoman nyomjuk meg az ujjunkkal. Akkor tökéletes, ha nem szivacsos a spárga. Most egy olyan receptet mutatok meg, ami vajjal, fokhagymával és boltban vásárolt ropogós hagymával készült. Húsok mellé köretként tálalhatjuk. Én tejszínes burgonyával kínáltam. Vajban párolt fokhagymás spárga Hozzávalók 2 személyre: 5 dkg vaj, 1 kötés spárga, 4 cikk fokhagyma, só, bors, 2 evőkanál ropogós hagyma Elkészítése: Egy nagyobb lábasban vizet forralunk. A friss spárgát megmossuk, a fehér részét letörjük: a spárga fehér végét megnyomkodjuk, és ahol érzzük, hogy puha, ott megfeszítjük és eltörjük. Amikor a víz forr, a megtisztított spárgát beledobjuk, 2 percet várunk, levesszük a tűzről. Leszűrjük. Egy serpenyőben 5 dkg vajat felhevítünk, beletesszük a megtisztított, felkarikázott fokhagymát, picit hagyjuk, hogy a vaj barnulni kezdjen az edény szélén, akkor beletesszük az előfőzött spárgát, kicsit átpirítom, borsot darálunk rá, megsózzuk, majd időnként rázogatva 5-6 perc alatt megsütjük. A ropogós hagymával megszórva tálaljuk.

  Kötöznivaló... Mi, emberek hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az igazán jó dolgok bonyolultak, időigényesek és fáradságosan férhetünk...