Nos, ez szó szerint így igaz, bár hozzátenném, hogy naponta többször. A nyár fénypontja nálam nem a külföldi nyaralás, bár abban is van részem néha, hanem a szülői házban tett látogatás, ahol all inclusive mindent megkapok: szállás, étel, lelki segély, feltöltődés. Nekem ez mind nagyon kell, és az sem mellékes, hogy a legnagyobb csodálóim között lehetek és főznöm sem kell, mert nekem főznek és micsoda véletlen! Éppen azt, amit szeretek. És persze úgy, ahogy szeretem.
Minden alkalommal szívesen sétálok a kertben, amit szépen megművel a rokonság és legtöbbet a paradicsomban időzök. A paradicsomtöveket nézegetem, a rajtuk duzzadó piruló gyümölcsökkel, amit nem véletlenül neveznek az olaszok aranyalmának (pomme d 'oro). A második nap már szinte nevükön is szólíthattam volna őket, annyira közelről megismerkedtünk és folyton azt lestem, melyik darab elég érett már az intim, gyomorba vezető barátsághoz... Csak úgy nyersen... Semmi kecmec... semmi csodarecept...semmi só... én és a paradicsom.
Persze közben el is szakadtam néha kedvenceimtől egy kis gombászás erejéig, ami elmulaszthatatlan. Amint a bátyám megjegyezte: menjetek csak szedjetek le mindent, ami színes, errefelé nem nő mérgező gomba! Volt zöld hátú, piros hátú, kék hátú. Ilyen neveket adnak mifelénk a gombáknak, nem valami fantáziadús, de a rendhez elég. Sőt még galócát is ettem, piruló galócát. A gombászélményekről majd még később, bővebben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése