Parmezános garnéla
A tengerparton töltött tíz nap mély nyomokat hagyott... először is lebarnultunk, másodszor kipihentük magunkat, harmadszor megbarátkoztunk a tenger apró állataival, kagylókkal, rákokkal egyebek. Bár kicsit durva barátságnak nevezni azt a helyzetet, amikor felfalod, amivel megbarátkoztál. Mondjuk inkább azt, hogy az ízükkel barátkoztunk meg. Az is kiderült, hogy van egy ínyenc a családban, drága gyermekem, miután megkóstolta a rántott rákot, azon akart élni egy hétig. Nos, hazaérve körülnéztem rákügyben. Legpofásabbnak a garnélarák tűnt, enyhén halott állapotban, amit a bevásárlóközpontban a jégről fogtam ki. A sok láb, meg izé, ami rajta van még így is úgy tűnt mozog, a két nagy sötét szemükkel meg mintha könyörögtek volna, hogy kegyelmezzek nekik. Kellett egy pár pohár rozéfröccs, amíg nekifogtam a műtétnek...
Ollóval a hátpáncélt vágtam fel, majd fogpiszkálóvak kiszedtem az egy szál belet, ami az állatban van. Ezután késsel jól bevágtam és szétnyitottam.
A szétnyitott rákokat alaposan megkentem olívaolaj, só, bors, reszelt fokhagyma és egy fél citromlé keverékével, reszelt parmezánt szórtam bele, amit meglocsoltam a már említett keverék maradékával. Megszórtam még egy kis aprított fokhagymávak és citromfűvel. 200 fokon 15 perc alatt megsült.
Rizstésztát készítettem hozzá, a boltban vettem dobozos, fűszerek is voltak benne, a címke szerint rizstésztás kimcsi leves. A kimcsi a koreai konyhaművészet egyik legismertebb étele, a koreai étkezések elengedhetetlen része. A legfontosabb összetevő a kínai kel, a retek, a zöldhagyma és az uborka. Erjesztéssel készül, a világ egyik legegészségesebb ételének tartják a dietetikusok. Nem tudom a doboz ebből mit hozott, de finom volt. A dobozban lévő rizstésztához tettem még egy adagnyit, így kiváló tésztaköret lett belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése