2011. október 28., péntek

Rumos diótorta


A szülinapokban a tortát rühelltem a legjobban. Főleg azt a részt, amikor meg kellett enni. Ezért soha nem csápoltam a tortáért, ha a családban valakinek szülinapja volt. Vettünk valami habos - pompás tortaszerűt, aztán ha nem ette meg a vendégsereg, kidobtuk. Volt, amikor sütött nekünk más... volt, amikor aranygaluskával helyettesítettük... A nagy sütiprojekt azonban adott nekem annyi önbizalmat, hogy kikerestem egy tortát, olyan hozzávalókkal, amiket a család esetleg el tud fogadni torta formájában is. A férjem szülinapjára készültem, meg a sógoroméra és anyósoméknál tartottuk, tehát nagy volt a tét!
Az eredmény várakozásomon felüli lett és 1 egész szeletett ettem belőle magam is, ami nagy szó, mert soha tortába nem faltam.

Rumos diótorta

Hozzávalók
A lapokhoz: 15 dkg vaj, 15 dkg cukor, 3 tojás, 15 dkg liszt, fél tasak sütőpor, 3 evőkanál frissen főzött kávé, 10 dkg dió, 1 tasak vaníliás cukor, 1 evőkanál rum, csipetnyi só
A krémhez: 25 dkg mascarpone, 10 dkg vaj, 10 dkg étcsokoládé, 20 dkg cukor, 10 dkg dió, 3 evőkanál rum
A tésztához a vajat a kétféle cukorral kikavarjuk, majd egyenként hozzáadjuk a tojásokat és habosra verjük. Hozzáadjuk a kávét és a rumot is. A lisztet elkeverjük a sütőporral és a sóval, majd kanalanként adagoljuk a vajas masszába. Hozzákeverjük az apróra vágott diót is. Egy 22 cm-es kapcsos tortaformát sütőpapírral kibélelünk és kivajazunk, beletöltjük a tésztát és 160 fokos sütőben 50 - 60 percig sütjük. A formában hagyjuk kihűlni, majd kivesszük belőle és háromba vágjuk.
A krémhez a cukrot 3 evőkanál vízzel felfőzzük majd további 2 percig forraljuk. Hagyjuk 1-2 percig hűlni, majd a feldarabolt csokira és vajra öntjük. Ha langyosra hűlt, hozzákeverjük a mascarponet is. Végül a rumot és az apróra vágott diót is belekavarjuk. Megkenjük a krémmel a tortalapokat, egymásra helyezzük őket és kívül is megkenjük a krémmel. Dióval díszítjük.
dátum:
Címkék:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

Kötöznivaló... Mi, emberek hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az igazán jó dolgok bonyolultak, időigényesek és fáradságosan férhetünk csak hozzájuk. Lehet, hogy ilyen is van, de a mindennapokban leginkább azt tapasztalom, hogy egyáltalán nem ez történik. Ami egyszerű, magától értetődő, az is lehet kellemes, okozhat feledhetetlen élményt. A legtöbb esetben pedig finom is. Gyakran megesik velem a konyhában is, hogy amit pillanatok alatt készítek el az ajándékoz meg a legtöbb örömmel. Így jártam a spárgával is. Be kell vallanom, hogy nem úgy nőttem fel, hogy ez a zöldség hozzátartozott volna a mindennapjainkhoz. Sőt még az ünnepnapjainkhoz sem. Igazából azt sem tudtam, hogy létezik. Ha valakiről azt hallottam volna, hogy spárgát eszik, arra a következtetésre jutottam volna, hogy kötöznivaló bolond, hogy madzaggal veri el az éhét. Aztán megtudtam, hogy létezik zöldségben is spárga, de nem érdekelt különösebben, mígy egyszer meg nem kóstoltam egy vendéglőben. Akkor úgy ítéltem meg, hogy lesz még dolgunk egymással. Mint minden új dologhoz, a spárgához is végeztem egy kis háttérkutatást: hogyan érdemes elkészíteni, mik azok a praktikák, amiktől finomra sikerül, mire kell figyelni, hogy spárgával végzett konyhai ténykedésünk kielégítő véget érjen, meg ilyenek. Aztán bepróbálkoztam. A legnagyobb nehézséget a pucolása jelentette: konkrétan fogalmam sem volt mit kell róla lepucolni. Most már tudom, hogy a fás részekkel kell vigyázni. Kicsit dolgozom rajta a krumplihámozóval, aztán ahol a végét könnyen le lehet roppantani, ott letöröm. Ennyi. Dolgoztam már fagyasztott spárgával is, ahhoz könnyebben hozzá lehet jutni a boltokban, ez esetben nem volt gond a pucolás. Előkészítésképpen beledobtam lobogó sós vízve, két percig hagytam és leszűrtem. Egyébként a friss spárgával is jó ezt tenni pucolás után, de a két perc szigorúan két perc kell legyen, nem szabad túlfőzni. Érdemes próbálkozni vele, most van a szezonja. A zöldspárga igencsak rövid ideig kapható zöldség, melyet akár a tavasz egyik hírnökeként is számontarthatunk. Rengeteg jótékony tulajdonsággal rendelkezik, hiszen magas a vitamin- és rosttartalma. A spárga a liliomfélékhez tartozó évelő növény, amelynek a föld alatti kis gyöktörzseiből nőnek ki a spárgasípok, amelyek lényegében a növény hajtásai. Mivel nem könnyű a termesztése, ezért a drágább zöldségek közé tartozik. A jó zöldspárga feszes, nem túl vastag, és nem hajlik meg a kezünkben. Ha szeretnénk leellenőrizni, friss-e az áru, akkor finoman nyomjuk meg az ujjunkkal. Akkor tökéletes, ha nem szivacsos a spárga. Most egy olyan receptet mutatok meg, ami vajjal, fokhagymával és boltban vásárolt ropogós hagymával készült. Húsok mellé köretként tálalhatjuk. Én tejszínes burgonyával kínáltam. Vajban párolt fokhagymás spárga Hozzávalók 2 személyre: 5 dkg vaj, 1 kötés spárga, 4 cikk fokhagyma, só, bors, 2 evőkanál ropogós hagyma Elkészítése: Egy nagyobb lábasban vizet forralunk. A friss spárgát megmossuk, a fehér részét letörjük: a spárga fehér végét megnyomkodjuk, és ahol érzzük, hogy puha, ott megfeszítjük és eltörjük. Amikor a víz forr, a megtisztított spárgát beledobjuk, 2 percet várunk, levesszük a tűzről. Leszűrjük. Egy serpenyőben 5 dkg vajat felhevítünk, beletesszük a megtisztított, felkarikázott fokhagymát, picit hagyjuk, hogy a vaj barnulni kezdjen az edény szélén, akkor beletesszük az előfőzött spárgát, kicsit átpirítom, borsot darálunk rá, megsózzuk, majd időnként rázogatva 5-6 perc alatt megsütjük. A ropogós hagymával megszórva tálaljuk.

  Kötöznivaló... Mi, emberek hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az igazán jó dolgok bonyolultak, időigényesek és fáradságosan férhetünk...

  • Fokhagymás cukkinikrém
    A fokhagyma gyakori vendég magyaros ételeinkben. Leginkább nyersen kerül a fövő ételbe, belesimulva az ízharmóniába vagy kiegészítve azt...
  • Erdélyi meggyleves
    Ez a hét a levesek jegyében zajlik, meg a szabadfogású főzés (fogd, ami van, készíts ételt belőle) égisze alatt. A leveseket eszem, az újabb...