Pulykaszív pörkölt

Fotó: Mészáros Enikő

Az állat nem csak húsból áll. Ezt Bornemissza Annától tudom, akinek a szakácskönyvében még a tehén tőgyének az elkészítése is szerepel. Mondjuk ilyen messzire nem mennék, de azért akadnak olyan részek, amik finomak, bár ritkán kerülnek tányérra. Nagyon szeretem például a marhanyelvet. Most viszont a szív vonz, hiszen csupa izom. Kezdetnek gondoltam a pulykaszív megteszi. Egy fincsi kis pörköltet készítettem belőle tarhonyával. Nagyon szerettük, csak ajánlani tudom, azzal a megjegyzéssel, hogy nem is drága étel.

Pulykaszívpörkölt tarhonyával

Hozzávalók: 25 dkg pulykaszív, 1 fej hagyma, só, bors pirospaprika, egy marék tarhonya
Elkészítés: A pulykaszíveket négybe vágjuk. Olajban megpároljuk a hagymát, hozzáadjuk a szíveket, sózzuk, borsozzuk, megszórjuk pirospaprikával és fedő alatt addig pároljuk, amíg a szívek megpuhulnak.
A tarhonyát lobogó vízbe szórjuk és csendes lángon 15 percig főzzük, majd fedő alatt hagyjuk még kicsit puhulni és leszűrjük.

Mostanában lehet a boltban ismét jó minőségű tarhonyát kapni, érdemes venni és enni, nagyon finom, főleg az olyan húsételek mellé, melyeknek szaftja van, vagy valamiféle mártás jár hozzá.

A tarhonya egy magyar száraztésztaféle.

A rostán átmorzsolva gömbölygetett tésztát tarhonya néven csak 1788-ban és az azt követő években írták le először, mégpedig verses művekben. Az elődök a középkori apró tésztaformák voltak. Elkészítése igen munkaigényes, később ezért foglalta el a helyét a reszelt tészta. Legjelentősebb az alföldi parasztok táplálkozásában volt öregtarhonya, keménytarhonya, sűrűtarhonya, pirított tarhonya formájában.

Az étel eredetije feltehetőleg Perzsiából származik, török közvetítéssel. Neve is a perzsa eredetű oszmán-török "tarchana" szóból ered, ami búzalisztből aludttej hozzáadásával készült tésztát jelent. Magyarországon általánosan az Alföldön terjedt el, mint az egyik leggyakoribb száraztészta.

Maga a tarhonya szó nálunk oszmán-török eredetű, esetleg déli szláv közvetítéssel is. Magyar szóként a tarhonya 1600 körül fordul elő először, akkor még nem tészta, hanem valószínűleg „főtt hús törmeléke” jelentésben Egy más változat szerint a "tarho" (apró gömböcskékből álló hűsítő enyhén savanyú ital), amit felforralt tejből készítettek az Alföldön. Ebben az aludt, vagy savanyú tejben (tarhóban) főzték meg a pásztoremberek a száraztésztát, eszerint innen ered a tarhonya elnevezése.

Elkészítésének ideje hagyományosan a nyár első fele, az aratás előtti időszak volt, ezért nevezték a júniusi meleget tarhonyaszárító időnek, a júniusi holdat pedig tarhonyaszárító csillagnak. Tarhonyarostán készítették, és minél kerekebbre sikerült, annál szebbnek tartották. A kész tarhonyát tésztaszárítóra rakták, majd száradás után vászonzacskóban a kamrában tartották.