2011. július 6., szerda

Mozarellás cukkini


Már megint az árleszállítások vezették a bevásárlókocsimat. Sőt arra is rájöttünk, hogy hét közben érdemes vásárolni, főleg a hét vége felé, csütörtökön vagy pénteken, mert akkor találjuk meg a legtöbb leárazott terméket. Ilyenkor kerülhet extra is a kosárba: a lazac, ami szombaton még drága volt lehet, hogy csütörtökre szelídebb árkategóriába verekedi magát.
Most mozarellát bányásztam ki a leárazott termékek kosarából. Apró bigyók voltak, salátát nem kívántam, gondoltam megsütve jobban menne, valami zöldséggel.
Cukkini lett a nyerő, mert per pillanat a legolcsóbb zöldség és most, hogy szabadságon vagyok van időm a családi költségvetéssel foglalkozni. Mivel a számlákat be kell fizetni, az élelmezés területén hozok újításokat.
A férjem csak mosolyog a bajusza alatt, tudja mekkora Bill Gates vagyok, hamar ráunok a családi költségvetés megregulázására, aztán kezdődik minden ott ahol a spórolós korszak előtt abbamaradt.

Mozarellás cukkini

A cukkinit vékony szeletekre vágjuk, lesózzuk, egy órán át állni hagyjuk. Azután lemossuk róla a sót. A mozarellát kis karikákra szeljük, négy kis karikát ráteszünk egy cukkinikarikára, egy másik karikával befedjük, majd húsos szalonnába vagy lehellet vékonyra szelt sonkába (ez már nem a spórlás miatt és vigyázni kell, mert a sonka egy kicsit sós) csomagoljuk az így nyert "szendvicset" és teflon serpenyőben addig sütjük, míg a szalonna megpirul és a sajt megolvad.
Zöldségsalátával akár önálló vacsora is lehet belőle, de kitűnő előétel.
dátum:
Címkék:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

Kötöznivaló... Mi, emberek hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az igazán jó dolgok bonyolultak, időigényesek és fáradságosan férhetünk csak hozzájuk. Lehet, hogy ilyen is van, de a mindennapokban leginkább azt tapasztalom, hogy egyáltalán nem ez történik. Ami egyszerű, magától értetődő, az is lehet kellemes, okozhat feledhetetlen élményt. A legtöbb esetben pedig finom is. Gyakran megesik velem a konyhában is, hogy amit pillanatok alatt készítek el az ajándékoz meg a legtöbb örömmel. Így jártam a spárgával is. Be kell vallanom, hogy nem úgy nőttem fel, hogy ez a zöldség hozzátartozott volna a mindennapjainkhoz. Sőt még az ünnepnapjainkhoz sem. Igazából azt sem tudtam, hogy létezik. Ha valakiről azt hallottam volna, hogy spárgát eszik, arra a következtetésre jutottam volna, hogy kötöznivaló bolond, hogy madzaggal veri el az éhét. Aztán megtudtam, hogy létezik zöldségben is spárga, de nem érdekelt különösebben, mígy egyszer meg nem kóstoltam egy vendéglőben. Akkor úgy ítéltem meg, hogy lesz még dolgunk egymással. Mint minden új dologhoz, a spárgához is végeztem egy kis háttérkutatást: hogyan érdemes elkészíteni, mik azok a praktikák, amiktől finomra sikerül, mire kell figyelni, hogy spárgával végzett konyhai ténykedésünk kielégítő véget érjen, meg ilyenek. Aztán bepróbálkoztam. A legnagyobb nehézséget a pucolása jelentette: konkrétan fogalmam sem volt mit kell róla lepucolni. Most már tudom, hogy a fás részekkel kell vigyázni. Kicsit dolgozom rajta a krumplihámozóval, aztán ahol a végét könnyen le lehet roppantani, ott letöröm. Ennyi. Dolgoztam már fagyasztott spárgával is, ahhoz könnyebben hozzá lehet jutni a boltokban, ez esetben nem volt gond a pucolás. Előkészítésképpen beledobtam lobogó sós vízve, két percig hagytam és leszűrtem. Egyébként a friss spárgával is jó ezt tenni pucolás után, de a két perc szigorúan két perc kell legyen, nem szabad túlfőzni. Érdemes próbálkozni vele, most van a szezonja. A zöldspárga igencsak rövid ideig kapható zöldség, melyet akár a tavasz egyik hírnökeként is számontarthatunk. Rengeteg jótékony tulajdonsággal rendelkezik, hiszen magas a vitamin- és rosttartalma. A spárga a liliomfélékhez tartozó évelő növény, amelynek a föld alatti kis gyöktörzseiből nőnek ki a spárgasípok, amelyek lényegében a növény hajtásai. Mivel nem könnyű a termesztése, ezért a drágább zöldségek közé tartozik. A jó zöldspárga feszes, nem túl vastag, és nem hajlik meg a kezünkben. Ha szeretnénk leellenőrizni, friss-e az áru, akkor finoman nyomjuk meg az ujjunkkal. Akkor tökéletes, ha nem szivacsos a spárga. Most egy olyan receptet mutatok meg, ami vajjal, fokhagymával és boltban vásárolt ropogós hagymával készült. Húsok mellé köretként tálalhatjuk. Én tejszínes burgonyával kínáltam. Vajban párolt fokhagymás spárga Hozzávalók 2 személyre: 5 dkg vaj, 1 kötés spárga, 4 cikk fokhagyma, só, bors, 2 evőkanál ropogós hagyma Elkészítése: Egy nagyobb lábasban vizet forralunk. A friss spárgát megmossuk, a fehér részét letörjük: a spárga fehér végét megnyomkodjuk, és ahol érzzük, hogy puha, ott megfeszítjük és eltörjük. Amikor a víz forr, a megtisztított spárgát beledobjuk, 2 percet várunk, levesszük a tűzről. Leszűrjük. Egy serpenyőben 5 dkg vajat felhevítünk, beletesszük a megtisztított, felkarikázott fokhagymát, picit hagyjuk, hogy a vaj barnulni kezdjen az edény szélén, akkor beletesszük az előfőzött spárgát, kicsit átpirítom, borsot darálunk rá, megsózzuk, majd időnként rázogatva 5-6 perc alatt megsütjük. A ropogós hagymával megszórva tálaljuk.

  Kötöznivaló... Mi, emberek hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az igazán jó dolgok bonyolultak, időigényesek és fáradságosan férhetünk...

  • Fokhagymás cukkinikrém
    A fokhagyma gyakori vendég magyaros ételeinkben. Leginkább nyersen kerül a fövő ételbe, belesimulva az ízharmóniába vagy kiegészítve azt...
  • Erdélyi meggyleves
    Ez a hét a levesek jegyében zajlik, meg a szabadfogású főzés (fogd, ami van, készíts ételt belőle) égisze alatt. A leveseket eszem, az újabb...