Sült paprikás vinettakrém
Nem az én receptem és nem is először készítettem el, de annyira ínycsiklandóan finom lett, hogy ide kívánkozik. Minden bizonnyal a háztáji alapanyagok miatt, a kései padlizsán és a szinte édes, roppanós kápiapaprika miatt lett ennyire jó. Köszönet értük a legimádnivalóbb budapesti kertesgazdának, Norbert unokaöcsémnék. Kicsit büdös lett a ház, mert a gáztűzhelyen, láng fölött sütöttem meg mindent, Dragomán György vinettáról szóló írásán felbuzdulva, nagy volt a lelkesedés, bűzlött egész Terézváros... De megérte. Azzal eddzem az önuralmamat, hogy megtiltom magamnak hogy még egy szelet kenyeret megkenjek ezzel a mennyei finom krémmel.
Hogy csináltam?
Két padlizsánt és három kápiapaprikát a gáztűzhely lángján megsütöttem. A paprikákat beletettem egy lábasba, megsóztam, lefedtem és 15 percig békén hagytam. Így könnyebben le lehet húzni a héját. A padlizsánokat hideg viz alatt meghámoztam. Erről Erdélyben vérre menő viták folynak, hogy szabad-e víz kerüljön a sült vinettára. Én a vizes táborban vagyok. Miután mindent megtisztítottam, a késes aprító aljába került egy meghámozott, felnégyelt közepes méretű hagyma, erre a palizsán, rá a kicsumázott sült paprika, só, bors, 3 evőkanál majonéz. Majd bekapcsoltam a gépet, jól összedolgoztam. Nagyanyám biztosan a körmömre csapna a fakéssel... az a szokás ugyanis, hogy a sült vinettát csak fa érintheti. Nos, a késes aprító acélkése ugyan nem fa, de semmi elváltozást nem okoz a vinettának.
Próbáljátok ki! A zöldségeket parázs fölött, a szabadban is süthetitek, ha van erre lehetőség.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése