2018. március 1., csütörtök

Szakácskönyv az élethez

8.rész
Közben a kis társaság letelepedett a székekre, Márk a konyhapult szélére kuporodott fel, üresen hagyva a negyedik széket Lénának, aki hamarosan megérkezett a kávéval.
- Köszi, Léna. Ő itt Zoé, - mutatott a lányra – nem sokat tudunk róla, csak annyit, hogy új lány, valószínűleg friss látásmóddal és bámulatosan használja a cipősarkát.
Márk ismét vigyorgott, Zoé a szemeit forgatta.
- Ő meg itt Richi, nagyon jók a szövegei, cikkíróként és reklámszövegíróként is remek. – A két férfi lepacsizott. Tisztára, mint az óvodában, gondolta Zoé. – Ő Magda. Bámulatosan markában tudja tartani a médiát. Mindenhol ismer mindenkit és a manipuláció nagymestere.
Zoé végigmérte a nőt. Vörös körmein megcsillant a fény, ahogy felemelte a kezét és intett, karján megcsörrent a rengeteg ezüst karkötő. Fehér selyemblúzt és sötétkék ceruzaszoknyát viselt, sötétkék tűsarkú cipővel, formás lábait illedelmesen egymás mellé tette. Tökéletesen simára kefélt bubifrizurája szépen keretezte az arcát. Tökéletes volt, mintha most lépett volna elő egy magazinból, a sikeres és hozzáértő nők rovatból. Naná, hogy bárkit tud manipulálni!
 - Nos, most már mindenki ismer mindenkit, akkor elmondom, mit akarok: IKONT. Valamit, ami mindenkinek ugyanazt jelenti: minőséget, gyorsan elérhető termékekkel.
Mindenki bólogatott. Zoét leszámítva. Kicsit kábult volt még a történésektől, nem tudta mit is kezdjen magával. Márk bátorítólag rámosolygott. Annyira más volt ez a mosoly, mint az eddigi vigyorok! Szinte még jól is esett, Zoé ismét érezte, hogy elvörösödik. Olyan jó lenne leszokni erről!
- A munkakapcsolatra való tekintettel, meg azért is, mert sokáig össze leszünk zárva, javasolom, hogy tegeződjünk! – folytatta a férfi. - Mi a véleményed? – szegezte a kérdést egyenesen a még mindig piruló Zoénak.
- Részemről rendben! – egyezett bele a lány. Meglepődve vette észre magán, hogy a harag elszállt belőle és kicsit már kedveli is ezt a férfit. Tanulóévei alatt mindig erről álmodozott. Egy igazi kampányról. Az igaz, hogy nem piackutatóként, hanem szövegíróként látta magát, de talán még alakulnak a dolgok. Most itt a nagy lehetőség! Élőben tanulhat, a város legjobb reklámcégénél, a legjobbakból álló csapatban. Hihetetlennek tűnt az egész.
- Remek! – csapta össze a kezeit Márk és leugrott a pultról. – A többiek? Remek! Mától elválaszthatatlanok leszünk. Megállt a Zoé széke mögött és rátámaszkodott a háttámlára. - Éhes vagy? – kérdezte.
- Igen. Kicsit megéheztem. – felelte a lány az édességautomata felé sandítva.
- És ilyenkor mit csinálsz? – folytatta a faggatózást a férfi. – Mármint mikor éhes vagy?
- Hát eszem! – vágta rá Zoé. A többiek elmosolyodtak, egyetértően bólogattak.
- Mit? Ha szabad kérdeznem. És édesség szóba sem jöhet az automatából. Nincs nálad étel, nem mehetsz el…
- Akkor rendelek valamit… pizzát vagy talán egy hamburgert…esetleg szendvicset.
- Bingó! Így gondolkodnak a mai fiatalok. És láttátok? Pizzát rendelnek, ami olasz. Vagy hamburgert, ami amerikai. Esetleg szendvicset… szintén nem erdélyi találmány.
-De, hát olyasmit mit rendelhetnék? Csülkös bablevest? – fakadt ki Zoé.
-Nem is rossz ötlet! – vigyorgott ismét pimaszul Márk. – Csak a megfelelő csomagolás és reklám kell, s holnaptól mindenki azt rendelhet. Kösz a tippet! Csak viccelek! – tette hozzá a lány megrökönyödött arcát látva. – De lehetőségként mindenképp számba jöhet. Azt hiszem mindenki számára megvan a házi feladat. Mit szeretnénk enni, ha rendelhetnénk, ami ráadásul hagyományosan erdélyi? Na ezen gondolkozzatok holnapig. Léna, egy kicsit utánanézhetnél, hogy mit szeretnek a nagyvárosi emberek mostanában.
- Rendben! – lelkesült fel Léna.
- Hát akkor hajrá! – búcsúzott Márk és elvonult.
A többiek is szedelőzködtek és ki - ki visszatért a munkaállomásához. Zoé és Léna maradt csak az asztalnál.
- Annyira dögös! – áradozott Léna.
- Kicsoda? - kérdezett rá Zoé, de csak falból, mert nagyon is jól tudta kiről van szó és nagyon is egyetértett a megállapítással.
- Jaj, te, - nevetett Léna – hát Márk! Nagyon profi, ráadásul olyan jó pasi! És ha már dolgoztál vele, nevet is szereztél a szakmában.
- Meg vagyok hatva! – gonoszkodott Zoé. De legbelül igazat adott a lánynak és örült, hogy benne van a csapatban. – Na, gyere, rendelnem kell egy csülkös bablevest!
A lányok nevetgélve visszavonultak a munkaállomásukhoz. A nap hátralévő része kutatómunkával telt. Zoé végigbogarászta az interneten az összes szóba jöhető ételrendelési lehetőséget, kiírta, hogy miket lehet rendelni, talált néhány olyan étlapot is, amin hagyományos ételek szerepeltek. Az órák szinte észrevétlenül repültek el. Négy előtt megtornásztatta elgémberedett tagjait, elbúcsúzott Lénától és beszállt a liftbe. Ahogy lefelé haladt a mélygarázsba, egyre inkább úrrá lett rajta az izgalom. Hiszen csodálatos, hogy dolgozó nő lett, komoly kampányon dolgozik, csupa profival.
Panni nem volt a kocsinál, beült és várt. Végtelennek tűnt minden perc annyira szerette volna már elmesélni a nap történéseit. Még az is megfordult a fejében, hogy felhívja az anyját, akivel amúgy is beszélnie kell, hagyományos étel témában. De az ötletet elvetette, mert az anyjával telefonon beszélgetni hosszú hallgatást jelentett.
Szerencsére megjött Panni, olyan mereven előre szegezett tekintettel, mintha zombi lenne. Bevánszorgott az autóba, Zoé gázt adott.
- Na, milyen volt? – kérdezte Zoé, miután kikeveredtek a garázsból.
- Kemény! – sóhajtotta Panni. – De jó. Rengeteg tanulnivalóm van még.
Nevettek. Fáradtan, de boldogan haladtak az otthonuk felé, abban a biztos tudatban, hogy az  élet elkezdődött. És nagy léptekkel halad az olya sokat áhított siker és beteljesedés felé.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ropogós csülök

Vannak ételek, melyeken napokig elélünk. Na, a csülök, az köztük van, minden lehetséges formában. Kedvencünk így ropogósan, zöldségekkel.A...