2013. március 11., hétfő

Piros, fehér, zöld


Az asztalon is piros, fehér, zöld
Március a megújulás, ujjászületés hónapja, de nekünk, magyaroknak a szabadságot is jelenti, hiszen 1848-ban, ebben a hónapban kezdődött a világtörténelem egyik legromantikusabb szabadságharca, a Magyar Szabadságharc. Csaták, füst és szerelem... Mindezt őrzik Petőfi versei, ha fel szeretnénk idézni az akkori eseményeket, csak fel kell lapozni a nagy magyar költő verseinek gyűjteményét.
Amikor  a szabadságharc hőseire emlékezünk, nemzetiszín szalagból kokárdát tűzünk a mellünkre, hogy jelezzük, hőseink a szívünkben élnek, akárcsak a népünk, hazánk iránti szeretetünk.
Igen, büszke vagyok arra, hogy erdélyi magyar vagyok, gondoljon bárki amit akar. Ahogy erdélyi magyar volt Ady Endre, Arany János, Kölcsey Ferenc, Bartók Béla, és ifjúkorom hősei, Kőrösi Csoma Sándor és Kós Károly. Erdélyben született Rákóczy Ferenc és Bethlen Gábor, Mikes Kelemen.
Nem vagyok székely és nem vagyok kettős állampolgár (nem is leszek), szeretem a piros, fehér zöldet, ahogy nagyszüleim, szüleim is szerették, bízom benne, hogy a lányom is szeretni fogja, nem érdekből, nem hangzatos szólamokkal, a szívével.

 A héten néhány nemzeti színű ételt  töltök fel. Ünnepeljünk és emlékezzünk, arra, hogy magyarok vagyunk, és aktuális politikai helyzettől függetlenül azok maradunk. Akkor is, ha megéri, akkor is ha nem.

Kokárdafalat



Hozzávalók ( 8 falathoz): 1 közepes méretű paradicsom, 12 dkg túró, 2 evőkanál tejföl, csipetnyi só, csipetnyi szárított bazsalikom, 8 szelet uborka.

Elkészítése: A paradicsomot megmossuk, majd nem túl vékony szeletekre vágjuk. A túrót kikavarjuk a sóval, a tejföllel és a bazsalikommal, és minden paradicsomszeletre halmozunk egy teáskanálnyit. Uborkaszelettel lefedjük. Fogyaszthatjuk előételként, vagy főétel mellé salátának.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Karaj gombamártásban

Nagy húsrajongók vagyunk. A vasárnapi ebéd nálunk elképzelhetetlen valami finom husi nélkül. Szeretjük a sertéskarajt, abból is a kicsit ...