2011. szeptember 1., csütörtök

Zöldséggel sült karaj


Gyerekkoromban szombat este tyúkvágás volt, persze a szomszéd vágta le, mert anyukám sajnálta. Utána hazavittük az áldozatot, megkopasztottuk, feldaraboltuk, és minden egyes darabjának megvolt a szerepe: a háta, a zúzája, a nyaka meg a lába ment a húslevesbe, a combok, szárnyak és a melle sült lett, a mája pedig vasárnapi reggeli lett, sok-sok hagymával és tojással.
A sült hús mellé mindig tett anyukám pár murkot is, nagyon finom lett miután a hússal együtt megpárolódott és zsírjára sült.
Azóta is nagyon szeretem a hússal együtt sült zöldséget, főleg a murkot, de lehet próbálkozni gombával is.
A karajt is nagyon szeretem, tehát számomra természetesnek tűnt, hogy a kettő együtt kerüljön az asztalra.

Zöldséggel sült karaj

Hozzávalók: 2 db csontos karajszelet, 4 db murok, 25 dkg gomba, 1 tk só, 1 tk bors, 1 tk pirospaprika, sütőzacskó
Elkészítés: A karajszeleteket kipotyoljuk. A sót, borsot és pirospaprikát összekeverjük egy kistányéron, majd a kapott keverékkel alaposan bedörzsöljük a karajszeletek mindkét oldalát. Beletesszük a zacskóba. A murkot megtisztítjuk és csíkokra vágjuk, a gombát megmossuk és felszeleteljük, majd mindkettőt a húsra szórjuk. A zacskót lezárjuk, megszurkáljuk és tepsibe tesszük, majd így helyezzük a sütőbe, közepes hőmérsékleten 45 percig sütjük. Kibontjuk a zacskót és óvatosan kifordítjuk belőle a húst és a zöldségeket.
dátum:

3 megjegyzés:

  1. Edó2011. szeptember 1. 15:30

    Mindenféle gyökérrel is lehet próbálkozni,mindenik nagyon finom hússal!

    VálaszTörlés
  2. Adél2011. szeptember 2. 9:15

    Nagyon szeretem én is ,mindig teszek zöldséget a sült hús mellé.Olyan guszta a képeden,szinte érzem az illatát:)

    VálaszTörlés
  3. Gabriella2011. november 28. 15:34

    Nagyon fincsi lehet > ezt most megenném 'utóebédként'! :)

    VálaszTörlés

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

Kötöznivaló... Mi, emberek hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az igazán jó dolgok bonyolultak, időigényesek és fáradságosan férhetünk csak hozzájuk. Lehet, hogy ilyen is van, de a mindennapokban leginkább azt tapasztalom, hogy egyáltalán nem ez történik. Ami egyszerű, magától értetődő, az is lehet kellemes, okozhat feledhetetlen élményt. A legtöbb esetben pedig finom is. Gyakran megesik velem a konyhában is, hogy amit pillanatok alatt készítek el az ajándékoz meg a legtöbb örömmel. Így jártam a spárgával is. Be kell vallanom, hogy nem úgy nőttem fel, hogy ez a zöldség hozzátartozott volna a mindennapjainkhoz. Sőt még az ünnepnapjainkhoz sem. Igazából azt sem tudtam, hogy létezik. Ha valakiről azt hallottam volna, hogy spárgát eszik, arra a következtetésre jutottam volna, hogy kötöznivaló bolond, hogy madzaggal veri el az éhét. Aztán megtudtam, hogy létezik zöldségben is spárga, de nem érdekelt különösebben, mígy egyszer meg nem kóstoltam egy vendéglőben. Akkor úgy ítéltem meg, hogy lesz még dolgunk egymással. Mint minden új dologhoz, a spárgához is végeztem egy kis háttérkutatást: hogyan érdemes elkészíteni, mik azok a praktikák, amiktől finomra sikerül, mire kell figyelni, hogy spárgával végzett konyhai ténykedésünk kielégítő véget érjen, meg ilyenek. Aztán bepróbálkoztam. A legnagyobb nehézséget a pucolása jelentette: konkrétan fogalmam sem volt mit kell róla lepucolni. Most már tudom, hogy a fás részekkel kell vigyázni. Kicsit dolgozom rajta a krumplihámozóval, aztán ahol a végét könnyen le lehet roppantani, ott letöröm. Ennyi. Dolgoztam már fagyasztott spárgával is, ahhoz könnyebben hozzá lehet jutni a boltokban, ez esetben nem volt gond a pucolás. Előkészítésképpen beledobtam lobogó sós vízve, két percig hagytam és leszűrtem. Egyébként a friss spárgával is jó ezt tenni pucolás után, de a két perc szigorúan két perc kell legyen, nem szabad túlfőzni. Érdemes próbálkozni vele, most van a szezonja. A zöldspárga igencsak rövid ideig kapható zöldség, melyet akár a tavasz egyik hírnökeként is számontarthatunk. Rengeteg jótékony tulajdonsággal rendelkezik, hiszen magas a vitamin- és rosttartalma. A spárga a liliomfélékhez tartozó évelő növény, amelynek a föld alatti kis gyöktörzseiből nőnek ki a spárgasípok, amelyek lényegében a növény hajtásai. Mivel nem könnyű a termesztése, ezért a drágább zöldségek közé tartozik. A jó zöldspárga feszes, nem túl vastag, és nem hajlik meg a kezünkben. Ha szeretnénk leellenőrizni, friss-e az áru, akkor finoman nyomjuk meg az ujjunkkal. Akkor tökéletes, ha nem szivacsos a spárga. Most egy olyan receptet mutatok meg, ami vajjal, fokhagymával és boltban vásárolt ropogós hagymával készült. Húsok mellé köretként tálalhatjuk. Én tejszínes burgonyával kínáltam. Vajban párolt fokhagymás spárga Hozzávalók 2 személyre: 5 dkg vaj, 1 kötés spárga, 4 cikk fokhagyma, só, bors, 2 evőkanál ropogós hagyma Elkészítése: Egy nagyobb lábasban vizet forralunk. A friss spárgát megmossuk, a fehér részét letörjük: a spárga fehér végét megnyomkodjuk, és ahol érzzük, hogy puha, ott megfeszítjük és eltörjük. Amikor a víz forr, a megtisztított spárgát beledobjuk, 2 percet várunk, levesszük a tűzről. Leszűrjük. Egy serpenyőben 5 dkg vajat felhevítünk, beletesszük a megtisztított, felkarikázott fokhagymát, picit hagyjuk, hogy a vaj barnulni kezdjen az edény szélén, akkor beletesszük az előfőzött spárgát, kicsit átpirítom, borsot darálunk rá, megsózzuk, majd időnként rázogatva 5-6 perc alatt megsütjük. A ropogós hagymával megszórva tálaljuk.

  Kötöznivaló... Mi, emberek hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az igazán jó dolgok bonyolultak, időigényesek és fáradságosan férhetünk...

  • Fokhagymás cukkinikrém
    A fokhagyma gyakori vendég magyaros ételeinkben. Leginkább nyersen kerül a fövő ételbe, belesimulva az ízharmóniába vagy kiegészítve azt...
  • Erdélyi meggyleves
    Ez a hét a levesek jegyében zajlik, meg a szabadfogású főzés (fogd, ami van, készíts ételt belőle) égisze alatt. A leveseket eszem, az újabb...