2011. szeptember 7., szerda

Szilvás gombóc


Már jeleztem, hogy az édes ételekkel nem vagyok jó barátságban. Nos van egy kivétel is, a szilvás gombóc. Minden ősszel, legalább egyszer ennem kell belőle. Ez az étel is a családi kapálási időszakot idézi fel bennem, amikor mindenki elhúzott a mezőre, engem meg otthon hagytak főzni, mert elájultam a napon. Vettem a kis kosaramat, nem messze tőlünk volt egy szilvafa. Ott szép komótosan megszedtem szilvával a kosárkát, persze közben kóstolni is kellett. Közben otthon főtt a krumpli. Hazaértem a szilvával, kimagvaltam, megpucoltam a főtt krumplit, meggyúrtam a tésztát, egész jó buli volt. Volt, hogy hetven gombócot bügyürgettem és mikor hazajött a család nyomtalanul eltűnt mind a hetven. A napokban gondolkodtam el rajta, hogy nagyon szerencsés ember vagyok, hiszen ezeket a gondtalan nyarakat minden évben újra átélhetem, amikor vakáció van. Iskola év közben pörgök ezerrel, nyáron meg háziasszony lehetek. Szeretettel és finom ételekkel vehetem körül a családom.

Szilvás gombóc

Hozzávalók: Két csupor liszt, két db. főtt krumpli, 1 tojás, csipetnyi só, 50 dkg szilva (a legjobb a besztercei, mert könnyű kivenni a magját), 3 evőkanál cukor, 1 mokkáskanál őrölt fahéj, 2 evőkanál olaj, 2 evőkanál zsemlemorzsa.
Elkészítés: A lisztet deszkára szitáljuk, kis csomóvá halmozzuk és ráreszeljük a krumplit, megsózzuk, majd a halom közepében képezett mélyedésbe ütjük a tojást és jól összegyúrjuk. Jó alaposan belisztezett deszkán ujjnyi vastagságúra kinyújtjuk a tésztát, majd 5cm oldalhosszúságú négyzetekre vágjuk. Mindegyik négyzet közepébe egy fél, mag nélküli szilvát teszünk, a belsejével felfelé. A szilvákba egy fél mokkáskanálnyi fahéjas cukrot szórunk, majd felhúzzuk a tésztanégyzet sarkait, összecsippentjük és gombóccá alakítjuk. Lobogó sós vízbe tesszük a gombócokat, amikor feljönnek a víz tetejére, olajban pirított zsemlemorzsába szedjük és jól beleforgatjuk. Vaníliás cukorral meghintve tálaljuk.
dátum:
Címkék:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

Kötöznivaló... Mi, emberek hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az igazán jó dolgok bonyolultak, időigényesek és fáradságosan férhetünk csak hozzájuk. Lehet, hogy ilyen is van, de a mindennapokban leginkább azt tapasztalom, hogy egyáltalán nem ez történik. Ami egyszerű, magától értetődő, az is lehet kellemes, okozhat feledhetetlen élményt. A legtöbb esetben pedig finom is. Gyakran megesik velem a konyhában is, hogy amit pillanatok alatt készítek el az ajándékoz meg a legtöbb örömmel. Így jártam a spárgával is. Be kell vallanom, hogy nem úgy nőttem fel, hogy ez a zöldség hozzátartozott volna a mindennapjainkhoz. Sőt még az ünnepnapjainkhoz sem. Igazából azt sem tudtam, hogy létezik. Ha valakiről azt hallottam volna, hogy spárgát eszik, arra a következtetésre jutottam volna, hogy kötöznivaló bolond, hogy madzaggal veri el az éhét. Aztán megtudtam, hogy létezik zöldségben is spárga, de nem érdekelt különösebben, mígy egyszer meg nem kóstoltam egy vendéglőben. Akkor úgy ítéltem meg, hogy lesz még dolgunk egymással. Mint minden új dologhoz, a spárgához is végeztem egy kis háttérkutatást: hogyan érdemes elkészíteni, mik azok a praktikák, amiktől finomra sikerül, mire kell figyelni, hogy spárgával végzett konyhai ténykedésünk kielégítő véget érjen, meg ilyenek. Aztán bepróbálkoztam. A legnagyobb nehézséget a pucolása jelentette: konkrétan fogalmam sem volt mit kell róla lepucolni. Most már tudom, hogy a fás részekkel kell vigyázni. Kicsit dolgozom rajta a krumplihámozóval, aztán ahol a végét könnyen le lehet roppantani, ott letöröm. Ennyi. Dolgoztam már fagyasztott spárgával is, ahhoz könnyebben hozzá lehet jutni a boltokban, ez esetben nem volt gond a pucolás. Előkészítésképpen beledobtam lobogó sós vízve, két percig hagytam és leszűrtem. Egyébként a friss spárgával is jó ezt tenni pucolás után, de a két perc szigorúan két perc kell legyen, nem szabad túlfőzni. Érdemes próbálkozni vele, most van a szezonja. A zöldspárga igencsak rövid ideig kapható zöldség, melyet akár a tavasz egyik hírnökeként is számontarthatunk. Rengeteg jótékony tulajdonsággal rendelkezik, hiszen magas a vitamin- és rosttartalma. A spárga a liliomfélékhez tartozó évelő növény, amelynek a föld alatti kis gyöktörzseiből nőnek ki a spárgasípok, amelyek lényegében a növény hajtásai. Mivel nem könnyű a termesztése, ezért a drágább zöldségek közé tartozik. A jó zöldspárga feszes, nem túl vastag, és nem hajlik meg a kezünkben. Ha szeretnénk leellenőrizni, friss-e az áru, akkor finoman nyomjuk meg az ujjunkkal. Akkor tökéletes, ha nem szivacsos a spárga. Most egy olyan receptet mutatok meg, ami vajjal, fokhagymával és boltban vásárolt ropogós hagymával készült. Húsok mellé köretként tálalhatjuk. Én tejszínes burgonyával kínáltam. Vajban párolt fokhagymás spárga Hozzávalók 2 személyre: 5 dkg vaj, 1 kötés spárga, 4 cikk fokhagyma, só, bors, 2 evőkanál ropogós hagyma Elkészítése: Egy nagyobb lábasban vizet forralunk. A friss spárgát megmossuk, a fehér részét letörjük: a spárga fehér végét megnyomkodjuk, és ahol érzzük, hogy puha, ott megfeszítjük és eltörjük. Amikor a víz forr, a megtisztított spárgát beledobjuk, 2 percet várunk, levesszük a tűzről. Leszűrjük. Egy serpenyőben 5 dkg vajat felhevítünk, beletesszük a megtisztított, felkarikázott fokhagymát, picit hagyjuk, hogy a vaj barnulni kezdjen az edény szélén, akkor beletesszük az előfőzött spárgát, kicsit átpirítom, borsot darálunk rá, megsózzuk, majd időnként rázogatva 5-6 perc alatt megsütjük. A ropogós hagymával megszórva tálaljuk.

  Kötöznivaló... Mi, emberek hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az igazán jó dolgok bonyolultak, időigényesek és fáradságosan férhetünk...

  • Fokhagymás cukkinikrém
    A fokhagyma gyakori vendég magyaros ételeinkben. Leginkább nyersen kerül a fövő ételbe, belesimulva az ízharmóniába vagy kiegészítve azt...
  • Erdélyi meggyleves
    Ez a hét a levesek jegyében zajlik, meg a szabadfogású főzés (fogd, ami van, készíts ételt belőle) égisze alatt. A leveseket eszem, az újabb...