Már jeleztem, hogy az édes ételekkel nem vagyok jó barátságban. Nos van egy kivétel is, a szilvás gombóc. Minden ősszel, legalább egyszer ennem kell belőle. Ez az étel is a családi kapálási időszakot idézi fel bennem, amikor mindenki elhúzott a mezőre, engem meg otthon hagytak főzni, mert elájultam a napon. Vettem a kis kosaramat, nem messze tőlünk volt egy szilvafa. Ott szép komótosan megszedtem szilvával a kosárkát, persze közben kóstolni is kellett. Közben otthon főtt a krumpli. Hazaértem a szilvával, kimagvaltam, megpucoltam a főtt krumplit, meggyúrtam a tésztát, egész jó buli volt. Volt, hogy hetven gombócot bügyürgettem és mikor hazajött a család nyomtalanul eltűnt mind a hetven. A napokban gondolkodtam el rajta, hogy nagyon szerencsés ember vagyok, hiszen ezeket a gondtalan nyarakat minden évben újra átélhetem, amikor vakáció van. Iskola év közben pörgök ezerrel, nyáron meg háziasszony lehetek. Szeretettel és finom ételekkel vehetem körül a családom.
Szilvás gombóc
Hozzávalók: Két csupor liszt, két db. főtt krumpli, 1 tojás, csipetnyi só, 50 dkg szilva (a legjobb a besztercei, mert könnyű kivenni a magját), 3 evőkanál cukor, 1 mokkáskanál őrölt fahéj, 2 evőkanál olaj, 2 evőkanál zsemlemorzsa.
Elkészítés: A lisztet deszkára szitáljuk, kis csomóvá halmozzuk és ráreszeljük a krumplit, megsózzuk, majd a halom közepében képezett mélyedésbe ütjük a tojást és jól összegyúrjuk. Jó alaposan belisztezett deszkán ujjnyi vastagságúra kinyújtjuk a tésztát, majd 5cm oldalhosszúságú négyzetekre vágjuk. Mindegyik négyzet közepébe egy fél, mag nélküli szilvát teszünk, a belsejével felfelé. A szilvákba egy fél mokkáskanálnyi fahéjas cukrot szórunk, majd felhúzzuk a tésztanégyzet sarkait, összecsippentjük és gombóccá alakítjuk. Lobogó sós vízbe tesszük a gombócokat, amikor feljönnek a víz tetejére, olajban pirított zsemlemorzsába szedjük és jól beleforgatjuk. Vaníliás cukorral meghintve tálaljuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése