Mostanában teljesen beszippant a munkám... 12 kis emberke, akik most tanulják mi az, hogy könyv, mi az, hogy füzet... Annyit beszélek egész nap, hogy hétvégén meghosszabbított csukvatartással alszom... Szerencsére a családom támogat ebben.
Enni mégis kell valamit, bár az eszem nem a gasztronómia körüli pályán forog. Erről eszembe jut a férfi agy vicces képe, ami úgy néz ki, hogy van egy hatalmas terület ami a szex -szel foglalkozik, és kicsi pötty, ami minden egyébbel. Nos az én agyam most egy hatalmas területen az iskolával foglakozik és a kis pötty a százféle többivel, tehát lényegesen kevés kapacitás marad a gasztronómiára... A vadászatok azért még folynak... Legutóbb csontos karaj volt a zsákmány, amiről végül levágtam a csontot, a karaj sorsa az előző bejegyzésből ismerős. A csontokból, amiken azért maradt egy kis hús is, leves készült. Borsóleves savanykásan, ahogyan én szeretem. Nagyon finom lett, végül nem csak én szerettem...
Borsóleves
Hozzávalók: 4 db karajcsont, 1 fej hagyma, 1 csomag fagyasztott sárgarépás zöldborsó, 2 evőkanál liszt, 2 evőkanál tejföl, fél citrom leve, só, bors, olaj
Elkészítés: A hagymát megtisztítjuk, apróra vágjuk és olajban megpároljuk. Rátesszük a karajcsontokat, fehéredésig sütjük, majd felöntjük vízzel, sózzuk, borsozzuk. Amikor a csontról leválik a hús, beletesszük a fagyasztott zöldséget, a liszt és a tejföl keverékével besűrítjük, majd belecsavarjuk a fél citrom levét és újraforraljuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése