2011. június 7., kedd

Paradicsomos-húsos káposzta





A napokban szóba került, milyen pazar szakács voltam kezdő háziasszony koromban. Könnyű elképzelni, ha annyit elárulok, hogy húszévesen mentem férjhez az iskolapadból és előtte csak nagymamámmal főztem, úgy, hogy mondta mit kell tennem, az is igaz, hogy ritkán. Ráadásul érzékeny ízlelőbimbókkal és gyomorral áldott meg a sors, így az első hónapokban sokszor lettem rosszul a saját ételemtől. Szerencsére csak én, a fiatal férj (azóta is megvan!) minden ételemet megette és dicsérte, annyihoz ragaszkodott csupán, hogy legyen neve. Ha az anyukája felhívja és megkérdezi mit evett, tudjon válaszolni.
Nos ezekből az időkből származik a most következő étel, ami az első igazán sikeres étel volt gazdasszonyi pályafutásom során. Hogy megtartottuk a családi étlapon, magáért beszél.

Szükség van hozzá 4-5 szelet tarjára, vagy más disznóhúsra, amiből szép szeleteket lehet vágni. A szeleteket kipotyolom és forró serpenyőben fehéredésig sütöm, majd jól megsózom-borsozom.
Egy fél fej káposztát apróra vágok, sóval összedörzsölöm, kicsavarom és kevés olajban, lassú tűzön, fedő alatt megpárolom.
Egy lábast disznózsírral kikenek, beleteszem a káposzta felét, megszórom csombord-kapor őrleménnyel, rászórom a felkockázott hússzeleteket, betakarom a többi káposztával, ismét csombord-kapor, felöntöm paradicsomlével és összerotyogtatom lassú lángon.
Minden benne van, amit szeretek: hús, káposzta, paradicsomlé...

1 megjegyzés:

  1. Ezt én is és az enyéim is nagyon szeretnénk... Csak az epém nem...:(

    VálaszTörlés

Karaj gombamártásban

Nagy húsrajongók vagyunk. A vasárnapi ebéd nálunk elképzelhetetlen valami finom husi nélkül. Szeretjük a sertéskarajt, abból is a kicsit ...