Köszi Edó!!!

Be kell vallanom itt és most valamit: nem tudok süteményt sütni. Főleg habos, krémes ínyencségeket nem, idén Húsvét előtt majdnem sírtam, hogy mit fogok én sütemény gyanánt az asztalra tenni. A valósághoz az is hozzátartozik, hogy bár nem értek hozzá, próbálkozni szoktam.... Nos az eredmények magukért beszélnek: van, ami vékony lesz, mint a papír, van amiből kifolyik a krém, van aminek olyan kemény lesz a teteje, hogy nem lehet felszeletelni. Eddig a legjobb produkcióm a tavaly karácsonyi zserbó, amit meg is lehetett enni, csak egy kicsit csúnya lett rajta a glazúr.
Nos, eldöntöttem, hogy leszámolok a bénasággal. Le én. Addig sütök, amíg ehető lesz. Úgy ám. Szerencsére sok gasztroblogger szeret sütiket sütni, tőlük dokumentálódom. Elsőnek az Edó receptjét választottam ki, mert kívánatosnak tűnt. Szép is, könnyűnek is mutatta magát, nem túl krémes és jól el van magyarázva. Ez fontos szempont, főleg ha az ember sütikészítésben zokni. Nos ez a recept az ilyen magamfajta zokniknak is jó.
Bár egy kicsit a zselatinos rész kiakasztott (zselatint eddig csak az üzlet polcain láttam), a kész sütiből lenyomtam három szeletet, ami nagy szó.
Még annyit fűznék hozzá, hogy a kislányommal dolgoztunk, aki ragaszkodott hozzá, hogy a piskótaréteg kakaós legyen. Ebben egy kicsit eltértem az eredetitől. Nagyon jól sikerült, szinte szárnyakat kaptam, elhatároztam gyakrabban sütizünk, csak a család bírja gyomorral!!!
Köszi, nagyon köszi Edó!!!
Az eredeti recept itt található:
http://gergelyne.blogspot.com/2011/01/szedres-pudingos-kekszes-pite.html