2010. június 28., hétfő

Szociális kompetenciák

Egy kicsit hanyagoltam az írást, mert a hétvégét a szociális kompetenciáim fejlesztésével töltöttem. Két síkon is dolgoztam: elméleti síkon és gyakorlati síkon. az elméleti sík abban merült ki, hogy elolvastam Jane Austen Büszkeség és balítélet című regényét, ami fölöttébb ütős olvasmánynak bizonyult. Ezt arra alapozom, hogy eléggé összezavart, ami szerény személyem esetében nagyon ritkán esik meg. Az alapsztorit biztosan mindenki ismeri: a két főhős téves képet alkot egymásról és amikor az egyik leküzdi a büszkeségét, a másik meg a balítéleteit, akkor nagy lamúr lesz. Mi zavart össze? Először is elkezdtem gondolkodni, hogy nekem vannak- e balítéleteim? Büszkeség szóba sem jöhet az nekem nem volt sohasem. Na mármost balítéleteim annál inkább. Rádöbbentem, hogy nagyon sok ismerősömről nincs is véleményem. Megmaradok annyinál, hogy kedvelem vagy sem az illetőt, és ez szerintem kissé felületes. De az olyasmiket, hogy jellem meg erény nem igazán szoktam firtatni. Vajon ez baj? Adott körülmények alapján döntök és nem alkotok átfogó képet, mint Elizabeth Bennet. Nálam a tettek és a viszonyulások számítanak és azok alapján változhat az illető besorolása. Ha valaki ezt olvassa, nagyon kíváncsi lennék mit gondol, hogy kell ezt csinálni.

1 megjegyzés:

  1. Az emberi jó tetteket is félre lehet érteni és magyarázni. Az egyik azt mondja, milyen szép, a gyerekeket asztalosságra tanítja. A másik azt mondja, nézd a rohadékot, gyerekek hátán él. Szóval. Na. Nehéz kiigazódni ebben a világban.

    VálaszTörlés

Karaj gombamártásban

Nagy húsrajongók vagyunk. A vasárnapi ebéd nálunk elképzelhetetlen valami finom husi nélkül. Szeretjük a sertéskarajt, abból is a kicsit ...