Van egy elméletem a kelt tésztáról, ami szerintem nagyon jellemző rám: a kelt tészta olyan, mint férfi egy bizonyos szerve, ha szeretettel érintjük meg háromszorosára (na jó duplájára) növekszik. Mindenesetre, velem még nem fordult elő, hogy ne kelt volna meg a tészta.
Van egy receptem, amiből mindenféle finomságot lehet sütni: fánkot, kalácsot, arany galuskát. Mi nagyon szeretjük ezeket az édességeket sokkal jobban mint a cukortól csöpögő émelygős krémeseket.
A recept alapja fél kiló liszt, ami feltétlenül jó liszt legyen, szobahőmérsékleten langyosítva. Beleszórok egy zacskó élesztőt ( a modern fajtákat nem kell feloldani csak beleszórni). Két evőkanál porcukrot kikavarok két tojás sárgájával, hozzáadok egy fél felolvasztott vajat. Az így kapott masszát hozzáadom a liszthez, megsózom majd annyi langyos tejjel, hogy jól dagasztható masszát kapjak összedolgozom. A lényegek lényege a dagasztás. A magukra valamit is adó receptkönyvekben az áll, hogy fél órán át dagasztjuk. Hát én elárulom, hogy e fölött a passzus fölött elegánsan elsiklok: éppen csak annyit dagasztom, hogy massza legyen belőle, ez alig több mint 2 perc. Miután ez megvan, kiemelem a tálból, amit beszórok liszttel, hogy a tészta nőjön, ne ragadjon le. Visszateszem a tálba, letakarva hagyom kelni, olyan helyen, ami nem huzatos. Végzem szépen a dolgomat és két óra múlva visszatérek. A tészta, amit szeretettel dagasztottam megnőtt. Még bármi lehet belőle... Ha fánkot szeretnék, akkor lisztezett deszkán átgyúrom, ujjnyi vastagságúra nyújtom és egy pohár segítségével kiszaggatom: magyarán belenyomom a poharat a tésztába, ami a poháron belül van az a fánk. Miután az összes tészta elfogyott, ismét türelemmel várok, közben szeretettel gondolok a tésztára... Fél óra múlva bő olajban kisütöm. Fontos, hogy az olaj nagyon forró legyen.
Trükkök: az olajba mindig az aljával felfelé teszem a fánkokat és az első oldalát fedő alatt sütöm, akkor szépen felfújja magát, belül üres lesz.
A porcukrot egy szűrővel szórom a fánkra, mintha rászitálnám, akkor még szebbek lesznek a cukorral behavazott fánkok.
Szépen megőrzi a fánk a formáját, ha nem rakunk több fánkot egymásra, csak miután kihűltek.
A pasink egész biztos el lesz ragadtatva!
Zsófika, ez a fenti hasonlat igencsak meghökkentő és egyedi, hogy mit ne mondjak ;-). Kelt tészta-ügyben nem tudom, ki az, akinek ez eszébe jutna. Igazi fikás bemondás, na.
VálaszTörlés