Krízis

Gyakran hallani ezt a szót mostanában... Leginkább az anyagiak kapcsán érint meg minket. És mélyen igaz, hogy ez az egyetlen oldalunk, ahol sebezhetővé váltunk. Más nem számít. Éjt nappallá téve dolgozunk, hogy megszerezzük magunknak az anyagi világ kínálta jólétet. Önként állunk be abba a vég nélküli táncba, amelyet az örömtelen világ bálján ropunk halálig. Ha valami megállítja a táncot, akkor krízis van... Ha nincs pénzünk, meztelennek érezzük magunkat. Amikor meg akarnak alázni bennünket, elveszik a pénzünket. Ha arról van szó ki mire vitte az életben, felsorakoztatja az anyagi javakat, amiket megszerzett... Bonyolulttá és szövevényessé tesszük az életünket, folyton döntenünk kell: mit vegyünk fel, mit együnk, milyen autót vegyünk, milyen tévéadót nézzünk, kivel legyünk barátok és kivel nem, hová menjünk nyaralni, mit kapjon a gyerek a születésnapjára... És belefáradunk. Pedig nem kellene mást tenni, csak megállni. És akkor feltárulnának előttünk az utak, vinne a lábunk, amerre jó menni. Váltsunk stratégiát: ne akarjunk folyton szerezni, próbáljunk adni. Egy mosolyt, kedves szavakat, pár percet az időnkből, kezdjük azokkal, akiket a legjobban szeretünk.
Vegyük fel azt, amiben jól érezzük magunkat, egyetlen ilyen ruhadarab is boldoggá tud tenni, amit hosszú heteken keresztül hordhatunk. Együk azt, amit szeretünk. Nem kell folyton bonyolult és különleges ételeken törni a fejünket. Beosztjuk a család kedvenc ételeit minden napra és boldogok lesznek a családtagjaink. Járjunk minél többet gyalog, hogy gyönyörködjünk a k9rnyező világban, hagyjuk a tévét inkább beszélgessünk szeretteinkkel... Egyszerűsítsük le az életünket. s nem lesz krízis.