Most áttérek a gyakorlati síkra, ami a szocializációt illeti. Anyóssal és apóssal ápoltam a jó kapcsolatokat. Megfőztem a kedvenc ételüket, mert a saját filozófiámat követve a családnak főzünk. Nos akkor lássuk a kedvenc kajákat. Apósom kedvenc kajája a derelye. Ez egy csodálatos magyaros étel, aminek a titkos hozzávalója a rézüstben főtt szilvalekvár. Gyerekkoromban nagyon utáltam a szilvát magolni hozzá, de most hálát adok minden lekvárok istenének, mert totál le lehet venni a derelyével a lábáról az öreget. Ha megvan a lekvár, a többi már csak ujjgyakorlat. Kell hozzá egy adag laskatészta. Az úgy készül, hogy minden összmarék lisztre két tojást számítunk. Vagyis: ha a laskatésztát egy összmarék lisztből gyúrjuk, akkor két tojás kell bele meg pici só. Összegyúrjuk. Ha minden kötél szakad lehet egy kis vizet is belelöttyinteni, attól még nem dől össze a világ. Ha meggyúrtuk, akkor ki kell nyújtani. Ez arra is jó, hogy szép ismos karjaink legyenek. Persze csalhatunk is ha van tésztagyúró gépünk. Ha kinyújtottuk, a tészta egyik felébe, egymástól baráti távolságra lekvárhalmokat helyezünk el, majd a tészta másik felét ráhajtjuk a lekvárhalmok mellett lenyomkodjuk és derelyemetszővel rombuszokra vágjuk. Lobogó sós vízben kifőzzük, majd forró olajban pirított zsemlemorzsába forgatjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése