2012. február 12., vasárnap

Brokkolis lepény


Alapjában véve nem is szeretem a brokkolit. Amikor a gyermekem kicsi volt sokszor főztem neki, mert a könyvek szerint egészséges. Egyszer anyámnál voltunk, a gyermek nem akarta megenni a brokkolit, anyám megszagolta, majd azt mondta, hogy most az egyszer a kicsinek van igaza. (Bár szerintem mindig neki adott igazat, főleg, amikor az idegbajt hozta rám, szerintem anyámnak olyankor egy-egy érzése volt.) Valahol itt szakadt meg a kapcsolatom a brokkolival.
Nem rég azonban a szupermarketben egy hatalmas halom brokkoli kacsintgatott az arra járókra. Nem viccelek: akkora halom, hogy a fejem búbjáig ért. Vettem hát egy két öklömnyi virágot, csak úgy. Ha nem más, vázába teszem...
Aztán, amikor hazaértünk, indulásnak megfőztem ételízesítős sós vízben. És a sorsa eldőlt.

Brokkolis lepény
Hozzávalók: 25 dkg brokkoli, 4 tojás, 4 evőkanál liszt, 1 pohár joghurt, 1 csomag lapsajt, ételízesítő, só, 15 dkg vaj.
Elkészítése: A brokkolit rózsáira szedjük és ételízesítős-sós vízben megfőzzük. A tojásokat felverjük, hozzáadjuk a lisztet és a joghurtot, ételízesítővel ízesítjük. Egy tűzálló tál aljára szórjuk a felkockázott vajat, rátesszük a leszűrt brokkolit, rátöltjük a tojásos masszát, majd forró sütőben negyed órán át sütjük. Amikor a massza megszilárdul, kivesszük és beborítjuk lapsajttal. Visszatesszük a sütőbe, amíg a lapsajt ráolvad és megpirul.

Szerintem ezt még anyám is megenné... Bár a gyermekem kitart a négy évvel ezelőtti álláspontja mellett.

4 megjegyzés:

  1. A lepény nagyon megnyerő!
    Légyszíves, látogass el a blogomra!
    Köszönöm!

    VálaszTörlés
  2. Szerintem is nagyon guszta, bár a brokkolival én is így állok. Most van egy csomag a fagyasztóban, lehet ez lesz a sorsa. :)))

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jól néz ki! SZerintem én is elkészítem valamikor!

    VálaszTörlés

Kötöznivaló... Mi, emberek hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az igazán jó dolgok bonyolultak, időigényesek és fáradságosan férhetünk csak hozzájuk. Lehet, hogy ilyen is van, de a mindennapokban leginkább azt tapasztalom, hogy egyáltalán nem ez történik. Ami egyszerű, magától értetődő, az is lehet kellemes, okozhat feledhetetlen élményt. A legtöbb esetben pedig finom is. Gyakran megesik velem a konyhában is, hogy amit pillanatok alatt készítek el az ajándékoz meg a legtöbb örömmel. Így jártam a spárgával is. Be kell vallanom, hogy nem úgy nőttem fel, hogy ez a zöldség hozzátartozott volna a mindennapjainkhoz. Sőt még az ünnepnapjainkhoz sem. Igazából azt sem tudtam, hogy létezik. Ha valakiről azt hallottam volna, hogy spárgát eszik, arra a következtetésre jutottam volna, hogy kötöznivaló bolond, hogy madzaggal veri el az éhét. Aztán megtudtam, hogy létezik zöldségben is spárga, de nem érdekelt különösebben, mígy egyszer meg nem kóstoltam egy vendéglőben. Akkor úgy ítéltem meg, hogy lesz még dolgunk egymással. Mint minden új dologhoz, a spárgához is végeztem egy kis háttérkutatást: hogyan érdemes elkészíteni, mik azok a praktikák, amiktől finomra sikerül, mire kell figyelni, hogy spárgával végzett konyhai ténykedésünk kielégítő véget érjen, meg ilyenek. Aztán bepróbálkoztam. A legnagyobb nehézséget a pucolása jelentette: konkrétan fogalmam sem volt mit kell róla lepucolni. Most már tudom, hogy a fás részekkel kell vigyázni. Kicsit dolgozom rajta a krumplihámozóval, aztán ahol a végét könnyen le lehet roppantani, ott letöröm. Ennyi. Dolgoztam már fagyasztott spárgával is, ahhoz könnyebben hozzá lehet jutni a boltokban, ez esetben nem volt gond a pucolás. Előkészítésképpen beledobtam lobogó sós vízve, két percig hagytam és leszűrtem. Egyébként a friss spárgával is jó ezt tenni pucolás után, de a két perc szigorúan két perc kell legyen, nem szabad túlfőzni. Érdemes próbálkozni vele, most van a szezonja. A zöldspárga igencsak rövid ideig kapható zöldség, melyet akár a tavasz egyik hírnökeként is számontarthatunk. Rengeteg jótékony tulajdonsággal rendelkezik, hiszen magas a vitamin- és rosttartalma. A spárga a liliomfélékhez tartozó évelő növény, amelynek a föld alatti kis gyöktörzseiből nőnek ki a spárgasípok, amelyek lényegében a növény hajtásai. Mivel nem könnyű a termesztése, ezért a drágább zöldségek közé tartozik. A jó zöldspárga feszes, nem túl vastag, és nem hajlik meg a kezünkben. Ha szeretnénk leellenőrizni, friss-e az áru, akkor finoman nyomjuk meg az ujjunkkal. Akkor tökéletes, ha nem szivacsos a spárga. Most egy olyan receptet mutatok meg, ami vajjal, fokhagymával és boltban vásárolt ropogós hagymával készült. Húsok mellé köretként tálalhatjuk. Én tejszínes burgonyával kínáltam. Vajban párolt fokhagymás spárga Hozzávalók 2 személyre: 5 dkg vaj, 1 kötés spárga, 4 cikk fokhagyma, só, bors, 2 evőkanál ropogós hagyma Elkészítése: Egy nagyobb lábasban vizet forralunk. A friss spárgát megmossuk, a fehér részét letörjük: a spárga fehér végét megnyomkodjuk, és ahol érzzük, hogy puha, ott megfeszítjük és eltörjük. Amikor a víz forr, a megtisztított spárgát beledobjuk, 2 percet várunk, levesszük a tűzről. Leszűrjük. Egy serpenyőben 5 dkg vajat felhevítünk, beletesszük a megtisztított, felkarikázott fokhagymát, picit hagyjuk, hogy a vaj barnulni kezdjen az edény szélén, akkor beletesszük az előfőzött spárgát, kicsit átpirítom, borsot darálunk rá, megsózzuk, majd időnként rázogatva 5-6 perc alatt megsütjük. A ropogós hagymával megszórva tálaljuk.

  Kötöznivaló... Mi, emberek hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az igazán jó dolgok bonyolultak, időigényesek és fáradságosan férhetünk...