A helyzet az, hogy 35 éves lettem. Rendkívül hihetetlen számomra ez a dolog, főleg azért mert gyerekkoromban meg voltam győződve arról, hogy kétezerben vége lesz a világnak és az életemet csak harminc éves koromig képzeltem el. És tessék, öt évvel lejárt a szavatossági időm. Egyelőre ezt örömmel könyvelem el és, ha 2o12-ben sem lesz váge a világnak, akkor esélyt látok arra, hogy boldog öregkort éljek meg. Minden esetre az egészséges táplálkozás szempontjából nagyon igyekszem. Kinéztem magamnak egy csinos kis gőzölő fazekat, olyan sokemeletes izét, amiben párolni lehet az ételeket. Egy darabig álmodoztam róla, aztán eszembe jutott, hogy nincs szükségem ilyen csodaeszközre hiszen már ott árválkodik a kamrámban: római tál a neve és hűtlen elhagyásban szenved évek óta. Nos letöröltem róla a port, megsímogattam, hogy feltöltődjön pozitív energiákkal és indult a bevetés. Előtte még egy kicsit dokumentálódtam a világhálón és a következőket találtam:
1. A római tálat a rómaiak találták ki. (vicces, mi?)
2. Dédanyáink is buzgón használták. (tudtam én, hogy ezek a régi csajok okosak voltak)
3. Praktikus, mert a húst és a köretet együtt készíthetjük el benne, zsiradék hozzáadása nélkül, ráadásul az étel nem ég oda.
Na ja. Ez mind csodálatosan hangzik. Találtam használati utasítást is:
1. Használat előtt egy órára hideg vízbe kell áztatni, vagyis megtöltöd vízzel és hagyod, hogy jól beszívja, ebből lesz a gőz.
2. Hideg vagy langyos sütőbe kell tenni, aztán melegíteni, másképp megreped.Ja és amikor sütőből kivesszük nem szabad hideg felületre tenni. És vigyázat, hogy vesszük le a fedelét, ne hírtelenkedjünk, mert pofán csap a gőz. (Sajnos saját tapasztalat, jó nagy trauma egy szemüveges emberkének)
3. Mosószer nélkül kell elmosni.
Vagyis: biocucc.
Miután tisztába jöttem mindennel, rakott krumplit csináltam benne. Két okból: csak erre volt alapanyagom, volt egy maradék tököm és gondoltam, krumplival együtt jó lesz.
Beáztatta, a tálat, majd belekarikáztam egy rend meghámozott krumplit, egy rend megmosott tököt, vegetát rá és egy pár vajkockát. Tudom, hogy zsiradék nem kell bele, de az ilyen fajta ételekben imádom a vajat. Ezt így folytattam, amíg megtelt az edény, majd lefedtem és meny is a sütőbe. Negyven perc elteltével, levettem a fedőt és pofán csapott a gőz. Szóval, aki a nyomdokaimat követi, legyen óvatosabb. A zöldség jó puha volt, de mit ér a rakott krumpli szósz nélkül? Felvertem két tojást, adtam hozzá három-négy kanál tejfölt, rátöltöttem a tál tartalmára, reszeltem még rá egy kis füstölt sajtot, visszatettem tíz percre a sütőbe. Nagyon finom lett. Egytlen szóval tudnám jellemezni: omlós.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése