Imádom a nyarat! Minden bizonnyal azért, mert nyáron születtem, de emelt szintű lelkesedésemhez hozzájárul még az a csöppet sem elhanyagolható tény, hogy süt a nap, érnek a gyümölcsök, lehet napozni. És persze a nyár a kerti partik ideje. Bombasztikus kerti partikat szervezek a családom számára, akik irántam való tiszteletből részt is vesznek rajtuk. Kitesszük az asztalt a diófa alá, mert bizony egydiófás nemesek vagyunk, más gyümölcsfánk nincs is, és ott eszegetünk, iszogatunk és hülyeségeket beszélünk. Királyság!
Legutóbb pisztrángot grilleztünk, amihez kukoricakenyeret sütöttem, mondanom sem kell, hogy mindenki imádta. A muzsdélyomtól a fél család kidőlt... na, de minden jóban van egy kis rossz.
A pisztrángot azért szeretem, mert ez az egyetlen hal, aminek ki tudom piszkálni a csontjait és le tudom nyúzni a bőrét. Olyat veszek, aminek ki van szedve a bele, ha lehet a feje is le van vágva, ettől nem olyan nagy a horror. Ha van feje. olyan mintha nézne a szemeivel...
A halakat szépen megmostam, bedörzsöltem halfűszerrel, a hasüregébe is szórtam jócskán. Majd a haltesteket leheletvékonyra vágott bacon szalonnába csavartam. És már lehetett is grillezni. Nagyon hamar megsül.
A kukoricakenyérhez fél kiló kukoricalisztet elkevertem negyed liter aludttejjel, megsóztam, szórtam bele egy fél tasak élesztőt (mióta megjelent a boltokban azóta mindig a zacskós élesztőt használom, amit nem kel tejben felfuttatni. A kelési idő hosszabb, de nagyon jól tárolható) és adtam hozzá egy mokkáskanálnyi cukrot valamint ugyanannyi szódabikarbónát. Hagytam úgy két órát állni, majd egy kalácstepsibe kotortam a masszát és a sütőbe menesztettem, addig sütöttem, míg a teteje aranybarna lett.
A muzsdély (aminek nem biztos, hogy ez a magyar neve) egy tömény fokhagymamártás, ami grillezett húsokhoz isteni, csak vigyázni kell vele, mert az epét kikészíti. Az én epémnek nem árt én kiskanállal ehetem. Úgy készítem, hogy hat-hét cikk fokhagymát összeturmixolok, megsózom, borsozom, piros paprikával bolondítom, majd két három evőkanál tejföllel simára kavarom.
Hát, ez nem akármilyen vacsora lehetett! Királyi asztalra is méltó! Én legutóbb sóágyon sütöttem halat. Abban az a jó, hogy önjáró a halnyúzás, ugyanis mikor kibontod a sókéregből a kész halat, leválik a bőre magától :) és már csak a színhúst kell eszegetni.
VálaszTörlés