Nem vagyok nagy palacsintarajongó, de a családom szívesen palacsintázik. Többnyire csak úgy simán: mindenki megkeni és feltekeri magának. Nemrég eszembe jutott egy gyerekkori édesség, amit a boldog tanítóképzős évek alatt volt szerencsém többször fogyasztani, a Házinénim jóvoltából, aki saját gyermekeként szeretett minket. Sajnos arra nem emlékszem hogy hogyan csinálta, de ez nálam, mint már említettem nem gond, tudom milyen ízű kell legyen és addig dolgozom az ügy érdekében, amíg sikerrel járok. Itt eszembe jutott egy sztori kezdő háziasszony koromból ( Rengeteg jó kaját főztem akkoriban, melyek jó részétől magam is hánytam. Szóljon mentségemre, hogy mindössze húsz éves voltam, mindenféle gasztronómiai tapasztalat nélkül). Na szóval a sztori: töltött káposztát kívántam és megkérdeztem a suliban a tapasztalt tanítónéniket, hogy mi módon készíthetném el. Ők jóindulatúlag elmagyarázták, sajnos románul ment a szöveg és nem sokat értettem belőle, de azért összeállítottam valami töltött káposzta-szerűt, amit feltettem a tűzre és dobogó szívvel vártam. Csak akkor nyugodtam meg, amikor megéreztem, hogy töltött káposzta szaga van. Persze ezen másnap a kolléganők jót röhögtek. Mai napig nem vagyok biztos benne, hogy a sztorin vagy a román tudásomon.
Na de térjünk vissza a palacsintához.
Első lépésként megkavartam a palacsintatésztát némi gépi segéderővel húsz evőkanál liszt, egy tojás, kevés tej és ásványvíz hozzáadásával. A tésztát a szokottnál egy kicsit vastagabbra készítettem. Megsütöttem a palacsintákat, egyik felét jól, a másikat alig és rögtön megkentem a töltelékkel, ami egy üveg eperdzsem és 4 evőkanál cukros dió ínycsiklandozó duettjéből született. Mindig a palacsinta kevésbé sült felére jött a töltelék, arra a következő palacsinta. Amikor elfogytak a hozzávalók csinos kis torony volt már a tányéron. A torony tetejét megkentem két tojás keményre vert habjával, amibe 4 evőkanál cukrot is belevertem és a végén egy kis maradék diós lekvárt is beleforgattam. A műremek a sütőben vette fel a végleges formát: addig sütöttem mérsékelt lángon, amíg a hab kicsit megpirult. Szeletelve fogyasztható, mint a torta. Annyira finom, hogy biztosan hizlal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése