2010. július 20., kedd

Házassági évforduló és aranygaluska



Nem tudom más hogy van vele, de én viszolygok az ünnepi tortáktól. Lehet valami kora gyermekkori trauma húzódik meg a háttérben vagy egyszerűen csak nem szeretem a krémes dolgokat, úgy értékelem őket, mint Tigris a mézet: olyan nyilem-nyalom izé... Szerencsére a családom sem kérte tőlem soha, hogy ilyesmit tegyek az asztalra, bár volt néhány vérszegény próbálkozásom torta ügyben. A 27. szülinapomra például háromszor is megsütöttem ugyanazt a dolgot, mire egészben maradt. Némi önmarcangolás után feladtam: azt sütök, amit mindenki szeret. Így lett kinevezve az aranygaluska szülinapi süteménynek, amit, ha tortaformába helyezve sütök meg még torta formája is van.
A hét végén ünnepi alkalom is került: a 15. házassági évfordulónk, e nemes alkalom tiszteletére egész hétvégén sütöttem, főztem és elmélkedtem az elmúlt 15 éven, amiről fogalmam sincs hogy hogy telt el, mintha csak tegnap lett volna, hogy összeházasodtunk...
Na szóval, vissza a galuskához. A fánknál már leírt tésztából készül. Fél kg. lisztbe finoman belekeverek egy zacskó instant élesztőt és egy csipet sót. Két tojás sárgáját kikavarok két evőkanál porcukorral, a liszthez adom, teszek bele még egy negyed felolvasztott vajat majd kb. 7 dl langyos tej folyamatos hozzáadásával közepesen lágy tésztát dagasztok. Huzatmentes helyen konyharuhával letakarva kelesztem, amíg duplájára nő, majd átgyúrom. Nagymamám receptje szerint most olvasztott disznózsírba mártott kanállal galuskákat kellene belőle szaggatni. Na itt egy kicsit közbelépek én és nem kanalazok. A tésztát szépen kinyújtom, mint a fánknál, ujjnyi vastagságúra, és pohárral kiszaggatom. Az így kapott kis korongokkal betakarom a vajjal kikent tortaforma alját, jó alaposan megszórom cukrozott darált dióval, meglocsolom olvasztott vajjal, majd egy újabb réteg korongocskát rakok az előzőre, úgy, hogy az alsó réteg mindenütt takarva legyen. Ismét dió, ismét vaj és mehet is a jó meleg sütőbe. Kb. 4o perc alatt megsül, arra kell vigyázni, hogy ne égjen meg a dió a tetején. Amikor tálalom csak leveszem a tortaforma oldalát, ás mehet is az asztalra. Nem kell vágni, mindenki táp belőle egy kedvére való nagyságú darabot. Az is jó benne, hogy az egész család egy tálból csemegézik.

1 megjegyzés:

  1. Az aranygaluska mesefinom magyar sütemény! Mióta Letkésen az Ipoly völgyében egy vállalkozó beszervezett néhány asszonyt, akik egyszerre üzemi, egyszerre házias receptúrával nekiálltak aranygaluskázni és termékük elérhető már itt-ott, azóta lusta vagyok nekiállni. Ha mégis megtenném, annyival "turbóznám" a Te receptedet hogy egy réteg házi baracklekvárt belenyomnék :)
    Bár, a legfinomabb megoldás az lenne, ha valami töltöttgalamb fehérnép csinálná, én meg csak nézném, hogyan is... :)

    üdv. Trendo bátyó a Gastrodamus blogból

    VálaszTörlés

  Egy tál lencse A biblia egyik legismertebb története a lencséről szól, pontosabban arról, hogyan adta el Ézsau az elsőszülöttségi jogát ...