Fokhagymás cukkinikrém

 

Gyönyörű vasárnap

Folyton azt ígéri nekem a Facebook, hogy csodálatosan szerencsés időszak érkezik az életemben. Nagyon szeretném, hogy igaz legyen, ezért elkezdtem tervezgetni, milyen is lesz majd, amikor igazán szerencsés leszek. Aztán rájöttem, hogy tulajdonképpen szinte mindenem megvan, amire vágyom. A „szinte” pedig már olyan kicsike, hogy akár még össze is jöhet.

Azt is mondják ugyanott, hogy el kell képzelni magadnak, és akkor valósággá válik. Képzelőerőm van, Istennek hála – írjuk fel ezt is a többi közé –, úgyhogy szépen felrajzoltam magamnak egy ideális napot az ábrándozásaim horizontjára.

Reggel van. A szokott időben jelez a telefonom, de csak azért, hogy laza mozdulattal elhallgattassam, és ne keljek fel. Még. Alszom rá egyet, aztán sokáig nyújtózkodom és hallgatom a billentyűkopogást, mert van a családban, aki korán kel, és bizony ő már dolgozik. Egyre feltűnőbben mocorgok, de csak azért, hogy meghalljam a legszebb kérdést a világon:

– Kérsz kávét?

Persze igennel válaszolok, és pár perc múlva már kortyolgatom is az ágyban. Rövid videókat nézek, olvasgatok, de csak addig, amíg valami érdekes receptet nem találok, és azon nyomban kedvem nem támad elkészíteni. Komótosan felkelek, elkészülődöm, és már megyünk is hozzávalókat venni. Aztán felteszek egy lemezt, és főzögetek, csak úgy kedvemre. Együtt elfogyasztjuk az ebédet, én pedig máris újra ott vagyok, ahol a napot kezdtem: egy jó könyvvel a kezemben, egészen hajnalig.

Lehet valami abban, hogy az elképzelt forgatókönyvek valóra válnak, mert éppen így telt a vasárnapom. Reggeli lustálkodás, közös bevásárlás, főzőcskézés, egy jó könyv. Csak éppen a menüt nem én találtam ki teljesen.

Ezúttal egy videó és egy nagyon szép írás keltette fel a figyelmemet. A videó készítőjére sajnos nem emlékszem, de arról szólt, hogyan lehet finom uborkasalátát készíteni úgy, hogy az alapanyagokat egy zacskóba teszed és jól összerázod. Nem mentettem el, pedig az ötlet nagyon megtetszett. A rázós módszerről ír Dragomán György is az egyik posztjában, csak ő a rántott csirkemellet rázza egy dobozban. Tökéletes párosítás egy vasárnapi ebédhez, újkrumplival.

Az uborkasalátához végül a saját elképzeléseim szerint válogattam össze a hozzávalókat, így részben már a saját receptemnek is tekintem. Dragomán György csirkéjén viszont alig változtattam. A technikát meghagytam olyannak, amilyennek ő leírta, csak a fűszerezést igazítottam a mi ízlésünkhöz. Ha valakit az eredeti változat érdekel, megtalálja az író profilján.

A fotó viszont teljes mértékben az enyém. Ahogy a csodálatos vasárnap emléke is. Néha ennyi éppen elég a szerencséhez.

Rázós uborkasaláta

Hozzávalók 4 személyre: 40 dkg uborka, 2 gerezd fokhagyma, 1 csapott teáskanál só, 1 teáskanál cukor, 1 teáskanál ecet, 1 nagy csokor apróra vágott friss kapor.

Elkészítés: Az uborkát megmossuk, meghámozzuk, hosszában kettévágjuk, majd csíkokra aprítjuk. Beletesszük egy megfelelő méretű, zárható fedelű dobozba a többi hozzávalóval együtt, és alaposan összerázzuk. Hagyjuk 1–2 órát állni, és már fogyasztható is.

Dragomán György dobozban rázott rántott csirkéje (rövid változat)

Hozzávalók 4 személyre: 1 közepes csirkemellfilé, 1,5 evőkanál joghurt, 1 csapott evőkanál keményítő, 2–3 evőkanál liszt, 1 tojás, zsemlemorzsa, só, fokhagyma, rozmaring, kakukkfű, curry, pirospaprika, római kömény, szójaszósz vagy teriyaki.

(A fűszerezésben én eltértem ettől egy kicsit: csak sót, borsot és pirospaprikát használtam, ahogy máskor is szoktam.)

Elkészítés, személyesen az írótól:

„Roppant egyszerű, egyetlen fedeles műanyag doboz kell hozzá. Vékony csíkokra vagdosom a húst, aztán hozzáadok egy kanál sós-fokhagymás joghurtot és iszonyatosan összerázom, majd egy kis keményítőt, attól lesz ropogós, aztán a lisztet, azzal is iszonyatosan összerázom, végül egy felvert tojást, végül a morzsát, és bele a forró olajba. Tíz perc, és alig kell mosogatni.”

És hogy mi történik a fűszerekkel? Érdemes a teljes posztot elolvasni.

Én a liszttel együtt tettem a sót, a borsot és a pirospaprikát a dobozba.