Kóstolás saját felelősségre
.JPG)
Folyton bajba kerülök. Mostanában például már a
bevásárlás is veszélyes üzem lett. Leginkább akkor járok pórul, amikor csak a
külseje alapján választok valamit, és nem olvasom el a címkét. Márpedig
olvasószemüveg nélkül erre kevés az esély. Nem mintha lusta lennék, egyszerűen
nem látom, mit tüntettek fel rajta.
Így aztán időnként kellemetlen meglepetések érnek.
Jóízűen beleharapok valamibe, és egyszer csak lángba borul a szám. Már jártam
így kolbásszal, májkrémmel, májas hurkával, legutóbb pedig még pogácsával is.
Ez utóbbi végképp váratlanul ért. A kedvenc pékségemben elfogyott a tökmagos
pogácsa, ezért csírásat választottam helyette. Az első harapás után könnybe
lábadt a szemem. Nem a meghatottságtól. A pogácsa olyan csípős volt, hogy egy
pillanatra azt hittem, valaki összekeverte a „finoman fűszeres” és a „tűzokádó
sárkány” fogalmát.
Nem is tudtam eldönteni, hogy éhesebb vagyok vagy
mérgesebb. Valószínűleg mindkettő. Pogácsa helyett végül a mérgemet nyeltem, de
megtanultam a leckét: olvasni kell, kérdezni kell, megbizonyosodni.
Az új tapasztalattal felvértezve néhány nappal később
kolbászt indultam vásárolni. Ezúttal már elővigyázatos voltam.
– Ugye nem csíp? – kérdeztem az eladót.
Olyan tekintetet kaptam válaszul, mintha azt
tudakoltam volna, árulnak-e gluténmentes szalonnát. Pedig teljesen jogos volt a
kérdés. Vásárlás előtt ugyanis nem lehet beleharapni a kolbászba, kóstolót
kérni meg végképp nem illik. Ez itt nagyváros, kérem szépen. Boltban nem
eszünk.
A pogácsás fiaskó után jobbnak láttam saját kezűleg
elkészíteni a sós harapnivalóinkat. Mivel pogácsából mindig ugyanazt a jól
bevált receptet sütöm, és arra egy idő után ráun az ember, áttértem a
muffinokra. Persze a sós változatokra. Pillanatok alatt össze lehet állítani
őket, alig fél óra alatt megsülnek, és már lehet is falatozni az illatos
finomságokat.
A legnagyobb előnyük azonban nem ez.
Hanem az, hogy pontosan tudom, mi kerül beléjük.
És ami legalább ilyen fontos: azt is, mi nem.
Legutóbb ezt a darált húsos változatot készítettem el.
Tízóraira is tökéletes, így kisebb az esélye annak, hogy az ember munka közben
fusson aknára. Vagyis egy csípős pogácsára.
Darált húsos palacsintamuffin
Hozzávalók 6 darabhoz:
12 dkg liszt, 1 dl tej, 1 tojás, csipetnyi só,
késhegynyi sütőpor, 1 kisebb fej vöröshagyma, 1 evőkanál olaj, 10 dkg darált
hús, ételízesítő, 1 evőkanál apróra vágott petrezselyemzöld (szárított is
lehet), őrölt bors.
Elkészítése:
A lisztet a sütőporral együtt keverőtálba tesszük,
hozzáadjuk a tojást, a tejet és a sót, majd simára keverjük.
Az olajat felhevítjük, megdinszteljük benne a
megtisztított, apróra vágott hagymát, hozzáadjuk a darált húst, és alaposan
átsütjük. Közben ételízesítővel és borssal ízesítjük.
A húsos masszát az olajjal együtt a tésztához adjuk,
majd elkeverjük. Kiolajozott muffinsütő formába kanalazzuk úgy, hogy a
mélyedéseket csak félig töltsük meg, mert sütés közben szépen megemelkedik.
Forró sütőben körülbelül 35 perc alatt pirosra sütjük.
Azóta nyugodtan harapok bele a saját muffinjaimba. A
legrosszabb, ami történhet, hogy túl gyorsan elfogynak.
Csatlós Erzsébet
Megjegyzések
Megjegyzés küldése