Boros  kedvemben

Az élet néha tartogat meglepetéseket. Ilyen volt számomra az is, hogy nemrég, szombaton kora reggel kigyalogoltam a szőlőhegyre. Nem is akárhol, hanem Nagyenyeden. Legutóbb vagy tizenhat éve jártam szőlős közelében és akkor sem a kíváncsiság hajtott, ahogy most sem. Akkor csak vagánynak tűnt beülni egy terepjáróba és felzötyögni a badacsonyi szőlőhegyre és ámulva nézni a hatalmas kék víztükröt, amin fehér vitorlát lengető kis hajók karcoltak alig látható nyomokat... És persze ott volt a szőlő is, szépen sorjában, zöld levelekkel satöbbi. A borutcában a bort is megkóstoltam, de nem voltam elragadtatva. Akkor hallottam először a szürkebarátról, mindenki esküdött rá, hogy milyen kiváló bor, parfümös illata van, fűszeres ízhatásai. Én meg csak hallgattam és reménykedtem, hogy nem fog majd tőle fájni a fejem. De fájt. Szakítottam hát egy időre a szőlővel meg a borral, aztán az évek során igyekeztem, nagyon igyekeztem megszeretni, mert a kultúrált emberek bort isznak, szép fényes poharakból. És feltétlenül szárazat, amitől olyan lesz a nyelved, mit a smirgli és egész éjjel iszod majd a vizet, hogy ne tapadjon össze a szárazságtól a nyelőcsöved. Persze titokban a félédes és édes fajták felé kacsingattam, nagy rajongója lettem a moldvai boroknak, olvasgattam ezt-azt a borkészítésről és azt is megtanultam, hogy palackozott vörösbort ne használjak főzéshez, mert lila lesz tőle az étel.

Aztán pár napja az Őrhegyen meg aztán a borospincében valami megváltozott. Nem tudom miért... valahogy másnak láttam már a szőlőt is ott fenn a hegyen. Izgalmasabbnak. Lehet azért, mert a gazdája mesélt róla. A bőre már most, májusban is aranybarna volt, mint az olyan embereknek, akik sok időt töltenek a szabadban. Szeretettel, odaadással beszélt, közben többször végigsimított a mellette álló tőkén zöldülő leveleken. Később ittam a borát és a hegyen látott szeretetet éreztem benne. Lehet, hogy fűszeres is volt, meg zamatos is... nem tudom. Erre majd figyelek a következő palackoknál, amiket kultúráltan elfogyasztok a szép fényes poharaimból. Csak úgy, boros kedvemben.

Borban párolt spárga tükörtojással

Hozzávalók 2 személyre: 1 kötés spárga, 5 dkg vaj, 5 dkg kékpenészes sajt, 1 dl szürkebarát, 4 tojás, só, 2 cikk fokhagyma, 10 dkg reszelt sajt tetszés szerint.

Elkészítése: A spárgát megmossuk és a szárát meghámozzuk, figyelve, hogy ne maradjon rajta fás rész, majd újra leöblítjük. Egy hőálló tál aljába aprítjuk a vaj felét, ráfektetjük a spárgát, rámorzsoljuk a kékpenészes sajtot, megsózzuk, felöntjük a borral. Rákarikázzuk a fokhagymát is, majd lefedve, forró sütőben 25 percig pároljuk. Kivesszük a sütőből, ráütjük a tojásokat, rászórjuk a sajtot, vigyázva, hogy  ne takarjuk be vele a tojásokat és újabb 15 percre betesszük a forró sütőbe. Forrón tálaljuk.