2015. augusztus 26., szerda

Szilvasavanyúság


A klasszikus vicc szerint a lekváros kenyér azért esik mindig lekvárral lefelé, mert a szilva szégyelli, hogy nem pálinka lett belőle. Való igaz, hogy szilvából pálinkát a legérdemesebb főzni, de azért próbálkozhatunk néhány meghökkentő kivitelezéssel is. Ilyen meghökkentően finom a savanyított szilva, amit mindenképp érdemes kipróbálni.

Hozzávalók  4 nyolc deciliteres üveghez: 8 közepes méretű hagyma, üvegenként 8-10 szem szilva, 12 cikk fokhagyma, 1 kötés savanyúsághoz való kapor, 4 csomborág, 12 szem szegfűszeg, 2 evőkanál szemesbors, 1 evőkanál szegfűbors, 1 evőkanál mustármag, 2 csípőspaprika, 4 zellerlevél.  A felöntőléhez:  1 l víz, 3 dkg só, 15 dkg cukor, 1,3 dl ecet.

Elkészítése: A szilvát megmossuk, lecsepegtetjük, a hagymát metisztítjuk, négybe, ha nagyobbaak nyolcba vágjuk. A csípőspaprikát megmossuk és felkarikázzuk. A forró vízzel kiöblített üvegek aljára egyenlően elosztjuk a kötés kaprot és beleteszünk mindegyikbe egy csomborágat is. A hagymamennyiség felét szétosztjuk az üvegekben, majd mindegyikbe beleteszünk 8-10 szem szilvát, 3 cikk fokhagymát, 2-3 karika csípőspaprikát, végül belenyomkodjuk a megmaradt hagymát. Minden üvegbe kerül 3 szem szegfűszeg, 1 zellerlevél,  majd egyenlően elosztjuk a szemes borsot, szegfűborsot és a mustáermagot. A felöntőléhez a cukrot a vízbe adagoljuk, kavargatva felforraljuk, amikor fő, beletesszük az ecetet is. A levet forrón az üvegekbe töltjük, lezárjuk, majd vastag pokróccal letakarva hagyjuk az üveget kihűlni. Ha kihűlt mehet a kamrapolcra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kötöznivaló... Mi, emberek hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az igazán jó dolgok bonyolultak, időigényesek és fáradságosan férhetünk csak hozzájuk. Lehet, hogy ilyen is van, de a mindennapokban leginkább azt tapasztalom, hogy egyáltalán nem ez történik. Ami egyszerű, magától értetődő, az is lehet kellemes, okozhat feledhetetlen élményt. A legtöbb esetben pedig finom is. Gyakran megesik velem a konyhában is, hogy amit pillanatok alatt készítek el az ajándékoz meg a legtöbb örömmel. Így jártam a spárgával is. Be kell vallanom, hogy nem úgy nőttem fel, hogy ez a zöldség hozzátartozott volna a mindennapjainkhoz. Sőt még az ünnepnapjainkhoz sem. Igazából azt sem tudtam, hogy létezik. Ha valakiről azt hallottam volna, hogy spárgát eszik, arra a következtetésre jutottam volna, hogy kötöznivaló bolond, hogy madzaggal veri el az éhét. Aztán megtudtam, hogy létezik zöldségben is spárga, de nem érdekelt különösebben, mígy egyszer meg nem kóstoltam egy vendéglőben. Akkor úgy ítéltem meg, hogy lesz még dolgunk egymással. Mint minden új dologhoz, a spárgához is végeztem egy kis háttérkutatást: hogyan érdemes elkészíteni, mik azok a praktikák, amiktől finomra sikerül, mire kell figyelni, hogy spárgával végzett konyhai ténykedésünk kielégítő véget érjen, meg ilyenek. Aztán bepróbálkoztam. A legnagyobb nehézséget a pucolása jelentette: konkrétan fogalmam sem volt mit kell róla lepucolni. Most már tudom, hogy a fás részekkel kell vigyázni. Kicsit dolgozom rajta a krumplihámozóval, aztán ahol a végét könnyen le lehet roppantani, ott letöröm. Ennyi. Dolgoztam már fagyasztott spárgával is, ahhoz könnyebben hozzá lehet jutni a boltokban, ez esetben nem volt gond a pucolás. Előkészítésképpen beledobtam lobogó sós vízve, két percig hagytam és leszűrtem. Egyébként a friss spárgával is jó ezt tenni pucolás után, de a két perc szigorúan két perc kell legyen, nem szabad túlfőzni. Érdemes próbálkozni vele, most van a szezonja. A zöldspárga igencsak rövid ideig kapható zöldség, melyet akár a tavasz egyik hírnökeként is számontarthatunk. Rengeteg jótékony tulajdonsággal rendelkezik, hiszen magas a vitamin- és rosttartalma. A spárga a liliomfélékhez tartozó évelő növény, amelynek a föld alatti kis gyöktörzseiből nőnek ki a spárgasípok, amelyek lényegében a növény hajtásai. Mivel nem könnyű a termesztése, ezért a drágább zöldségek közé tartozik. A jó zöldspárga feszes, nem túl vastag, és nem hajlik meg a kezünkben. Ha szeretnénk leellenőrizni, friss-e az áru, akkor finoman nyomjuk meg az ujjunkkal. Akkor tökéletes, ha nem szivacsos a spárga. Most egy olyan receptet mutatok meg, ami vajjal, fokhagymával és boltban vásárolt ropogós hagymával készült. Húsok mellé köretként tálalhatjuk. Én tejszínes burgonyával kínáltam. Vajban párolt fokhagymás spárga Hozzávalók 2 személyre: 5 dkg vaj, 1 kötés spárga, 4 cikk fokhagyma, só, bors, 2 evőkanál ropogós hagyma Elkészítése: Egy nagyobb lábasban vizet forralunk. A friss spárgát megmossuk, a fehér részét letörjük: a spárga fehér végét megnyomkodjuk, és ahol érzzük, hogy puha, ott megfeszítjük és eltörjük. Amikor a víz forr, a megtisztított spárgát beledobjuk, 2 percet várunk, levesszük a tűzről. Leszűrjük. Egy serpenyőben 5 dkg vajat felhevítünk, beletesszük a megtisztított, felkarikázott fokhagymát, picit hagyjuk, hogy a vaj barnulni kezdjen az edény szélén, akkor beletesszük az előfőzött spárgát, kicsit átpirítom, borsot darálunk rá, megsózzuk, majd időnként rázogatva 5-6 perc alatt megsütjük. A ropogós hagymával megszórva tálaljuk.

  Kötöznivaló... Mi, emberek hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az igazán jó dolgok bonyolultak, időigényesek és fáradságosan férhetünk...