Gyerekkoromban, ünnepek előtt csodálatos illatok osontak a faluban, orrot keresve: kemencében sülő kenyér, kalács, fasírt és mindenféle jó illata. Azóta már nincsenek a falumban sem kemencék, de tiszta szívemből vágyom a kemencében sült kalács illatára, amit az én sütőmből soha nem fogok tudni elővarázsolni.
Szerencsére nem csak én vagyok kemencerajongó a családban, hanem a sógorom is, aki az elmúlt nyáron kemenceépítésben élte ki alkotó energiáit. Ki is próbálta, de elég halvány sikerrel. Na, most összefogtunk: elhatároztuk, hogy kenyeret, pizzát és kalácsot fogunk sütni. A sógor jól befűtötte a kemencét és megdagasztotta a kenyeret. 
Nekem adott egy kicsit a kenyértésztából a pizzához, én pedig megdagasztottam a kalácsot. Először a kenyerek kerültek a kemencébe, szám szerint kettő, aztán két kerek kalács és a végén a pizza. A kenyerek 2 órán át sültek, a kalács 1 órán át, a pizza 15 percig.Én az adventi kalácskoszorúmat sütöttem meg, azzal a változtatással, hogy 45 dkg lisztet feloldottam a tejben, amivel a tésztát bedagasztottam.
Egy kicsit a füsttel volt csak a baj, a kemence ugyanis zárt térben van és ahányszor kinyitottuk az ajtaját a füstmérgezéssel küszködtünk.
Hú de sok finomságot sütöttetek, biztos szuper lehet egy ilyen kemence, még ha zárt térben van is. Soha nem lehet azt otthon a sütőben elérni, csak vágyakozni lehet rá.
VálaszTörléshű, hogy én mennyire szeretnék kemencében sült kenyérkét készíteni...
VálaszTörlés