2011. január 7., péntek

Ikrek




Végérvényesen megkezdődött az év, még csak tiltakozni sem lehet. Belevetettem magam a munkába, szelídítem a sárkányokat miegymás. Mire bedőlök az ajtón este van, így hát éjszakai életmódra rendezkedtem be, mert az nem fair, hogy csak dolgozzon az ember, szórakozás meg nuku. Arról nem is beszélve, hogy valamit enni kell, persze úgy értem, hogy a tepertőn és kolbászon kívül, ami nagyon jó, ha nincs más, de jobb, ha van valami finom kis hazai főtt étel. Nos tehát mostanában a késő esti órákban főzök. Nem annyira kényszerből, inkább, hogy lelkileg fel tudjam dolgozni a nap eseményeit. Mert az ugye nem egy könnyű dolog, hogy délelőtt még szorzást tanítok, délben EP képviselővel kávézom, estefelé meg szerkesztőségi értekezletet tartok. ( Na ja részben olyanoknak, akiknek a gyerekük vagy az unokájuk lehetnék) Na ezt feltétlenül ki kell főzni magamból. Mostanában kedvenc sportom a főzés és a logisztika ötvözete, vagyis mit főzzek ma, hogy két nap múlva is legyen valami kaja. Így találtam ki az ikreket. Vannak kettes és hármas ikrek, akiket az a finnyás szokásom, hozott létre, hogy nem eszem meg kétszer egymás után ugyanazt az ételt, tehát nem főzök nagy fazékban, nem spájzolom ugyanazt.
Nos az áthidaló megoldás: ugyanaz, de mégsem. Bonyolultnak tűnik, de nem az, semmi gáz elmagyarázom.
Veszek egy darab füstölt oldalast. Megmosom, beleteszem a kuktába, szórok rá egy kis tárkonyt majd lefőzöm. Ez lesz az a kiindulási alap, amiből megszületnek az ikrek. Kiszedem a húst, leszűröm a levet és kettőbe osztom.

Az egyik részbe krumplit főzök, visszateszem bele a csontról leszedett húst, tejfölös habarással besűrítem: két kanál tejfölt, egy kanál lisztet és egy kanál vizet habverővel simára keverek és betöltöm a levesbe. Nevezzük mondjuk krumplilevesnek.
Ha szabad megjegyeznem nem is akármilyen krumplilevesnek, ezt az előbb empirikusan igazoltam.
A boldogságérzetet, amit okozott némiképp az is fokozta, hogy ma délben jöttem haza (semmi gyűlés, semmi megbeszélés, hisz péntek van!!!!!!!!!)











A másik részbe belefőzök egy kis apró tésztát, korpalével vagy ecettel besavanyítom, majd miután levettem a tűzről hozzáadok egy evőkanál tejfölt, amit egy tojássárgával simára kevertem. Tadam!!! Nevezzük tárkonyos levesnek.

Ily módon egyszerre két levessel gazdagodtunk. Ja és persze mellékesen egy kis szabadidővel, mert másnap és harmadnap már megvan az ebéd, pedig otthon sem voltam tegnap egész nap...

1 megjegyzés:

  1. Hola .. gracias por seguir mi blog ... esta receta es para mi desconocida ..pero me encanta . Besos MARIMI

    VálaszTörlés

Karaj gombamártásban

Nagy húsrajongók vagyunk. A vasárnapi ebéd nálunk elképzelhetetlen valami finom husi nélkül. Szeretjük a sertéskarajt, abból is a kicsit ...