2018. február 9., péntek

Szakácskönyv az élethez

3. rész

Zoé úgy érezte élete legunalmasabb két órája volt. Lábasok, kanalak, habverők kavalkádja vonult végig a konyhapulton és a tűzhelye, az egészből csak annyit jegyzett meg, hogy vajat, vajat és még vajat! Alig várta, hogy vége legyen és hazamehessen. A résztvevők nevetgélve hagyták el az épületet, amihez minden bizonnyal a jutalmul kapott pohár bor is hozzájárult. Zoé persze visszautasította, hiszen az autója várta, hogy együtt menjenek haza. Na de majd otthon! Ez a délután legalább két pohár bort kíván. Jólesett a séta az autóig, bár hűvös volt az este. Míg az autó felé ballagott, folyton a mustárszínű öltönyös pasi járt a fejében. Vitathatatlan, hogy jól néz ki, bármennyire idegesítő is.
A szolgálati lakásban már várta Panni, a lakótársa és barátnője. Alig tegnapelőtt költöztek be, nemrég írták alá ugyanis a szerződést az őket alkalmazó  céggel, melynek fő profilja a reklám, emellett webfejlesztéssel is foglalkozott. Zoé a reklámrészlegen kapott állást, Kockafej Panni, ahogy az egyetemi évek alatt kezdték el becézni, programozó lett. Együtt eszelték ki, hogy jelentkeznek és mindketten nagyon boldogok voltak, hogy erőfeszítéseiket siker koronázta. Arról nem is mertek álmodni, hogy szolgálati lakást is kapnak, a Békás negyedben, Bonjour Residence nevű „elit” helyen, ami valószínűleg nemsokára az is lesz, ha eltűnik a környékről a sár. Tény, hogy a domboldalon épülő lakópark kényelmes lakással és remek kilátással örvendeztette meg őket.
- Szia, Kockafej!- kiáltott be Zoé a lakásba, alighogy becsukta a bejárati ajtót, miközben lerúgta a lábáról a szandálját. Lepakolt az ajtó melletti asztalkára, kinyújtóztatta lábujjait, kéjesen időzve az emléknél, amikor a szandál sarkát támadófegyverként használta, majd elindult a nappali felé, ahol Panni a szoba közepén felhalmozott dobozok körül szöszmötölt, igyekezve kipakolni azt a kevés cuccot, amivel rendelkeztek.
-Neked is szia! – pillantott fel Panni a dobozból, melynek tartalmát éppen vizsgálta. – Na milyen volt?
- Rémes! – dobta le magát Zoé a kanapéra.
- Bővebben?
- Nagyon rémes! Ráadásul egy idegesítő ürgébe is belefutottam.
- Na ez jól hangzik! – Panni abbahagyta a munkát és felkucorodott a kanapéra. – Részleteket akarok!
- Nincsenek részletek. Pimasz volt az ürge, elfoglalta a parkolóhelyem, szétnyomtam a lábujjait, aztán békén hagyott.
- Őrült vagy! Jól néz ki?
- Még szép! Másképp nem fáradoztam volna a lábujjaival!
- Na erre kibontanék egy üveg bort… kár, hogy nincs mit.
- Tévedsz! Ugyanis hoztam! Ott van a kisasztalon.
- Hogy te mindenre gondolsz! Megyek és kibontom, addig áss elő poharakat!
Zoé elmosolyodott. Egy szál poharuk nem volt. Szerencsére egy pár műanyag poharat is vett a borral együtt, meg egy zacskó mogyorót és más sós csemegéket.
- Hagyd csak, majd én pincérkedem!
Zoé kiballagott az előszobába, kihalászta a bort, a poharakat és a csemegéket a reklámszatyorból, majd mindent behordott a nappaliba. A kis lakás még így, a feje tetejére állítva is boldogsággal töltötte el. Két szobája és egy nappalija, valamint egy szép nagy konyhája éppen elég volt kettőjüknek. A nappalit egy hatalmas terasz koronázta meg, kilátással a városra. Annyit ábrándoztak erről Pannival! Számtalanszor eltervezték, hogy egyetem után a városban maradnak és együtt laknak. Hát sikerült! Arról azonban álmodni sem mertek, hogy ennyire nagyot kaszálnak. Szerencsére bútorok is voltak a lakásban, minden amire szükségük lehetett, csak be kellett lakniuk.  Majd idővel…
- Nos akkor igyunk! – javasolta Zoé, miközben kitöltötte a bort – Igyunk az idegesítő pasikra. Sajnos még hétszer ki kell bírnom a jelenlétét, ugyanis annyit tart ez a francos tanfolyam. Nem is értem hogy hagyhattam magam csőbehúzni!
- Ha jól emlékszem az anyád megzsarolt! – nevetett Panni – Azzal fenyegetőzött, hogy amennyiben nem mész el, idejár majd főzni.
- Ja persze! Amúgy nincs kizárva, hogy mindezek mellett elég gyakran itt lesz. De kulcsot nem adunk neki.

Ezen elkacarásztak egy darabig, megitták a bort, majd lefeküdtek aludni, mindketten tudták, hogy másnap nehéz napjuk lesz. Életük első munkanapja.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

  Egy tál lencse A biblia egyik legismertebb története a lencséről szól, pontosabban arról, hogyan adta el Ézsau az elsőszülöttségi jogát ...